ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Szeretném az Magyar Köztársaság Országgyűlését tájékoztatni arról, hogy a Magyar Köztársaság külügyminisztere március 12-én letétbe helyezte a NATO-csatlakozáshoz szükséges okmányokat, és március 16-án Brüsszelben a NATO-központ előtt felvonták a magyar nemzeti lobogót, majd az újonnan csatlakozó három ország miniszterelnökének beszédjeivel - a három ország között hazánk is - elfoglalta helyét a NATO teljes jogú tagjai között. (Taps a Fidesz, az FKGP, az MDF, az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ezzel a jaltai világrend véget ért, Magyarország történelmében is egy új korszak vette kezdetét.

Nagyon röviden szeretném a parlament nyilvánossága előtt is röviden összefoglalni a kormány álláspontját arról, hogy az út, amely idáig hozott bennünket, minek köszönhető, mit jelent hazánk számára az újsütetű, teljes jogú NATO-tagság, és milyen teendőkkel jár ez mindannyiunk számára.

Először is, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt elnök úr, szeretném leszögezni azt, hogy Magyarország egy olyan közösségbe tért vissza, amelyet önszántából sohasem hagyott el. Amikor Magyarország a NATO-hoz csatlakozott, nem egyszerűen egy katonai szervezethez, nem egyszerűen egy hatalmi szerveződéshez, hanem leginkább és mindenekelőtt értékek közösségéhez csatlakozott, olyan értékekhez, amelyek mindig is közel álltak hozzánk, amelyek a mindenkori magyar társadalmak szervezőelvei között a legszeretettebbek közé tartoztak - úgymint a szabadság, és a szabadsággal szükségszerűen együttjáró felelősség értéke.

Amikor arról beszélünk, hogy Magyarország sikeresen járta be azt az utat, amely a Varsói Szerződés elhagyásán, majd kilenc év bizonytalanságán, s végezetül a legutóbb említett zászlófelvonáson keresztül elvezetett bennünket a NATO-ba, akkor nem feledkezhetünk el arról, hogy ebben elévülhetetlen és elsőrendű érdeme elsősorban azoknak a honfitársainknak van, akik 1956-ban megmutatták a világnak, hogy Magyarország a nyugati civilizációhoz tartozik. (Taps a kormánypártok soraiban.) Úgy érzem helyes, ha a polgári koalíció kormánya nevében köszönetemet fejezem ki azoknak, akik '56-ban vállalták ezt az áldozatot. 1990 óta, az első szabad választások óta az egymást követő kormányok is ezért az ügyért dolgoztak, 1990 óta a magyar külpolitika egyik kitüntetett célja a NATO-tagság volt.

Amikor 1956 szerepét értékeljük, szeretném önökkel megosztani azt a néhány személyes élményemet is, amely igazolja, hogy nem egyszerűen csak filozófiai vagy történelmi összefüggésekben igaz, hogy '56-nak köszönhetjük java részben Magyarország mai NATO-tagságát, hanem számos személyes beszélgetés, sőt, kongresszusi jegyzőkönyv is bizonyítja azt, hogy azok a személyek, azok a politikusok, államférfiak Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, akik kitartóan küzdöttek Magyarország NATO-tagsága mellett, bizony mind ahhoz a generációhoz tartoztak, és bizony mind személyes élményekkel rendelkeztek Magyarország 1956-os szabadságharcáról. Az ő döntésük, hogy a viták számunkra időnként kedvezőtlen fordulatai mellett is kitartottak Magyarország NATO-tagságának követelése mellett, annak köszönhető, hogy elismerték a magyar nép akkori teljesítményét, és nyilvánvalóan emlékeztek arra, amit a Nyugat felelősségének lehet nevezni a mi szabadságharcunkkal összefüggésben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Mit jelent Magyarország számára a NATO-tagság? Ha valaki végigköveti a Magyarország helyéről, világban elfoglalt szerepéről folyó vitákat a mögöttünk hagyott száz esztendőben, akkor láthatja, hogy gyakorta tér vissza az a gondolat, hogy Magyarország egy kompország, amely biztos szövetségi rendszerhez való tartozás híján a nyílt vízen hánykolódik. Azzal, hogy Magyarország teljes jogú tagjává vált az Észak-atlanti Szerződésnek, elmondhatjuk, hogy Magyarország immáron a nyugati partoknál horgonyzott le. Bizonyára önök is ismerik azt a régi görög bölcsességet, miszerint a legbiztonságosabb hajóknak azok minősülnek, amelyek már beértek a kikötőbe. Így van ez reményeink szerint velünk is. Magyarország számára a NATO-hoz való csatlakozás egyúttal a békét is jelenti. Háborút megvívni akár sikeresen is, nos, ahhoz nem kell más, csak ellenségek; tartósan békét teremteni azonban szövetségesek nélkül a világnak ebben a szegletében nem lehetséges.

NATO-hoz való csatlakozásunknak van még egy érdekes összefüggése, amelyről a honi vitákban kevés szó esett. Meggyőződésünk szerint ugyanis Csehország, Lengyelország és Magyarország NATO-tagsága egyúttal Közép-Európa újjászületését is jelenti.

(13.10)

Önök is tudják, hogy a XX. század során - a három nép között fennálló kölcsönös szimpátia ellenére - mi, magyarok gyakran kényszerültünk arra, hogy mégis konfliktusba keveredjünk Lengyelországgal vagy Csehországgal. Miközben lengyelek ezreit mentettük a második világháború során, aközben két szembenálló blokknak voltunk tagjai. Vagy 1968-ban, amikor magyar csapatok is részt vettek Csehország, az akkor Csehszlovákia elleni katonai akcióban, itthon, Magyarországon számosan találták meg annak a lehetőségét, hogy kinyilvánítsák a cseh és szlovák nép iránti szolidaritásukat.

Nos, azzal, hogy a három ország együtt csatlakozott az Észak-atlanti Szerződéshez, meggyőződésem, hogy Közép-Európában ez a tudathasadásos állapot most hosszú időre véget ért, és Közép-Európát ismét az jellemezheti, ami a legnemesebb hagyományai közé tartozik, vagyis az itt élő népek közötti őszinte együttműködés.

Ha a NATO-tagság gazdasági életünkre gyakorolt hatásáról beszélünk, akkor engedjék meg, hogy megemlítsem azt is, hogy nyilvánvalóvá vált Magyarország csatlakozásával, hogy az üzleti kockázatok az ide érkező befektetők, az itt gazdasági tevékenységet folytatók számára minimálisra csökkentek. Magyarország nem egyszerűen belső stabilitása, hanem immáron külpolitikai szövetségi rendszere miatt is kiszámítható és biztonságos ország.

Végezetül, összefoglalóan, engedjék meg, hogy azt mondjam, mindent egybevetve: a NATO-hoz való csatlakozással Magyarország érezhetően felértékelődött, és erősebbé vált.

Milyen teendőkkel jár, tisztelt hölgyeim és uraim, az előttünk álló hónapokra és esztendőkre, sőt, órákra és napokra gondolva Magyarország NATO-tagsága? Először is a hadsereg korszerűsítésének további teendőivel. Másodsorban, tisztelt hölgyeim és uraim, Magyarország számára egy sajátos helyzet állt elő azzal, hogy egyetlen szomszédos országunk sem tagja a NATO-nak. Következésképpen a magyar külpolitikának választ kell adnia az ebből a helyzetből fakadó kérdésre: hogyan gondolkodunk az Észak-atlanti Szerződés további kibővítéséről?

Szeretném megismételni azt az álláspontot, amelyet korábban már e Ház falai között a köztársaság külügyminisztere kifejtett, miszerint Magyarország kormánya támogatja a NATO további bővítését velünk szomszédos államok irányába.

Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, teendőnk az is, hogy immáron a NATO jövőjéről szóló vitákban is egyenrangú partnerként részt vegyünk. Ne feledkezzünk el arról, hogy áprilisban a NATO egész politikai világrendünkben betöltött szerepéről hoz majd fontos döntéseket, és ezeknek a döntéseknek Magyarország immáron nemcsak szemlélője, nemcsak elszenvedője, hanem alakítója is lehet.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, sok feltételnek kellett együtt teljesülnie, hogy ezt a bejelentést itt, önök előtt megtehessem. Kellett hozzá az '56-os szabadságharc, kellett hozzá a NATO akarata, az a felismerés, hogy a NATO-nak szüksége van Magyarországra - hiszen ez a helyzet -, és kellett hozzá az a közös képességünk, hogy az elmúlt tíz évben Magyarországon egy szilárd, kiszámítható, alkotmányos rendet építsünk föl.

De leginkább, tisztelt hölgyeim és uraim, a magyar polgárok akarata volt szükséges mindehhez, hiszen hosszú évszázadok óta ez volt az első olyan külpolitikai természetű döntése Magyarországnak, amelyet a magyar polgárok minden korlátozás nélkül, szabadon hozhattak meg. Az ügyet, hazánk hovatartozásának kérdését ők döntötték el a népszavazáson.

Meggyőződésem, hogy ezzel a döntéssel biztosítottuk saját jövőnket, biztosítottuk gyermekeink és reményeink szerint unokáink békés jövőjét is. Ezentúl Magyarország polgárai nyugodtabban tekinthetnek a jövőbe.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu