BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim, tisztelt megcsonkított Országgyűlés! Mint tudják, február óta így szoktam önöket megszólítani, mert a kormánytöbbség egy fölöttébb vitatható döntésével korlátozza a parlament munkáját, többek között ilyen napirend utáni hozzászólásra szorulnak olyan kérdések is, amelyekkel napirend előtt is foglalkozhatnánk, ha továbbra is hetente ülésezne az Országgyűlés.

Amiről ma beszélni kívánok, az az, hogy január végén egy sajtótermékben az igazságügy-miniszter asszony nyilatkozott, és többek között azzal kapcsolatban, hogy a büntető törvénykönyvnek a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos módosítása sokak részéről tiltakozást váltott ki, a következőket mondta: "Én megértem azokat, akik nem értenek egyet az előterjesztéssel, vagy azért, mert gazdaságilag érdekeltek voltak, vagy most is érdekeltek a kábítószer-forgalmazásban, vagy egyszerűen azért nem értenek egyet, mert maguk is kábítószer-fogyasztók. Néhányan képesek felhasználni minden nyilvános fórumot csak azért, mert ők már annak a mértéktartásnak a birtokában vannak, hogy hogyan lehet hetente vagy kéthetente kábítószerrel fényesre csiszolni a kedvüket."

Tisztelt Országgyűlés! Sokan vagyunk ebben az országban, akik nem értettek egyet ezzel a törvénnyel, ezzel a törvénymódosítással. Sokan orvosok, pszichológusok, rendőrök, bírók és jó néhányan itt az Országgyűlésben politikusok is. Mert másképp gondolkodunk arról, hogyan kell egy társadalmi devianciát, egy káros magatartást, mint amilyen a kábítószer-fogyasztás, kezelni.

(23.20)

Azt gondolom, természetes, hogy vannak, akik egy problémát egy módon, és vannak, akik más módon akarnak megoldani, erről adott esetben az Országgyűlésben is vita van, és másképp szavazunk. De abból, hogy nemmel szavazunk, azt a következtetést levonni, hogy mi érdekeltek vagyunk benne, mert mi magunk is kábítószer-fogyasztók vagy -kereskedők vagyunk, nem méltányos dolog. Hiszen - a távol levő miniszter asszonynak mondom - önök is sokszor szavaztak nemmel az előző Országgyűlésben. Nemmel szavaztak arra a stabilizációs programra, amely megalapozta a magyar gazdaság növekedését, és akkor mi nem azt mondtuk, hogy azért szavaznak nemmel, mert ragaszkodnak ahhoz, hogy válságban legyen a magyar gazdaság. Nemmel szavaztak arra a privatizációra, amely kiragadta a magyar gazdaságot az adósságcsapdából. Mi akkor nem azt mondtuk, hogy önök azért szavaznak nemmel, mert ragaszkodnak ahhoz, hogy eladósodott legyen a magyar gazdaság.

Nemmel szavaztak arra a nyugdíjreformra, ami többek között a feketegazdaság elleni harc eszköze, mert legális munkavállalásra és legális keresetekre ösztönöz. Mi akkor nem mondtuk, hogy önök azért szavaznak nemmel, mert a feketegazdaság fennmaradásában érdekeltek. Nemmel szavaztak a Szlovákiával, Romániával megkötött alapszerződésekre, amelyek megteremtették a szomszéd országokkal való megbékélésnek, sőt NATO- és európai uniós csatlakozásunk feltételeit. Mi akkor nem mondtuk azt, hogy önök azért szavaznak nemmel, mert ragaszkodnak ahhoz, hogy Magyarország szemben álljon a szomszédaival. Tudomásul vettük azt, hogy ezekben a kérdésekben önök másképp gondolkodnak, másképp látják a gazdasági problémákat, másképp látják a feketegazdaság, vagy másképp látják a szomszéd országokhoz fűződő viszony kérdését. Ez egy demokratikus rendszerben természetes. Mi így kezeltük önöket.

Az a felfogás azonban, amely a miniszter asszony nyilatkozatában megjelenik, miszerint mi csak azért ellenezhetjük, mert magunk is érdekeltek vagyunk a társadalmi devianciában, azt gondolom, hogy ez a felfogás nem méltó egy demokratikus állam miniszteréhez, kiváltképp igazságügy-miniszteréhez. Hozzátehetném: nem méltó egy nagy múltú, rendszerváltó párt jelenlegi elnökéhez. Azt hiszem, hogy ez a felfogás csak ahhoz a sajtótermékhez méltó, amelyben megjelent. De ez a miniszter asszony felelőssége.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu