FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnézést, hogy megint szólásra jelentkeztem. Nem szeretnék semmiféle hitvitát és szektorok közötti szembenállást gerjeszteni. A sertés példája nem nagyüzem és nem kisüzem. Ez egy olyan ragadvány, mint ahogy elmegy az ember, és azt mondja, hogy zetort akarok, hogy hazahozza a fámat. Holott vihetik Fiattal vagy akármivel, csak a zetor rögződött az agyakban, mert az volt az első univerzális modern traktor.

Én tudok olyan kistermelőket, akik kellő ügyességgel állnak össze, hogy ötvenes partikba adják le minősítésre a disznóikat, mert a húskombinátok képtelenek arra, hogy egyedi minősítést csináljanak, mert egyszerűen a technológia nem töri meg a jelölést benne. Itt nem arról van szó. Az agrárrendtartásnál arról van szó a koncepciózus kérdést illetően, hogy a költségvetés, az agrárrendtartás, az agrárkormányzat az adófizetők pénzét mire használja fel. A hatékonyság növelésére, a versenyképesség fokozására vagy szociális támogatásként? Tehát le lehet így egyszerűsíteni a dolgot.

Úgy gondolom, hogy az európai uniós-csatlakozás várományosaként ennek az országnak kell készülnie a versenyképességre. Nem kell simfölni a nagyüzemet. A nagyüzemek az elmúlt 17 esztendőben nettó befizetők. Véletlenül éppen nálam van egy nagyüzem minden adata, meg tudom mutatni teljesen nyílt lapokkal, hogy a költségvetés különböző bugyraiba hogyan fizettünk be 100 millió forint feletti összegeket egy-egy esztendőben. Miért kopott ki a nagyüzemekből a munkaigényes kultúra? Azért, mert nem tud napszámot fizetni, neki minden bér után meg kell fizetnie a tb-járulékot és az egyebeket. Valljuk be őszintén, hogy a magántermelőknél ezt kevésbé ellenőrzik. Ez olyan lehetőség, ahol a burgonyával, a zöldséggel, a gyümölccsel élni tudnak. Ezután nem keletkezik költségük, és ők is a piac szereplői. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu