DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az egész 10 percet nem szándékozom... Azt tenném hozzá, vagy azzal kezdeném, hogy ebben a Házban én független kisgazdapárti képviselőként többször szólaltam, az 1945-46-os és '47-es esztendőkben. Nem gondoltam, hogy ilyen kitüntető alkalom ér.

A témához úgy kívánnék még hozzájárulni néhány percben - a témához: utunk a szociális Európába -, hogy arra emlékeztessem magunkat, lehet-e utunk a szociális - korábban úgy neveztem, hogy emberibb vagy kívánatosabb - Európába kevésbé rögös, mert hiszen nem olyan sima, mint ahogy azt megálmodhatnánk.

Ennek kapcsán olyasmikre szeretném fölhívni a figyelmet, amire már itt volt utalás a nap folyamán, de talán megérdemel több világosságot. A miniszter úr a bevezetőjében mondta azt, hogy a problémák jelentős hányadának megoldása csak gondolkodásunk megváltoztatásával érhető el. Igen, ehhez kapcsolódom én, vagyis ebbe a témába tartozik az üzenetem.

Az egyik ilyen téves nézet az, hogy a hatékonyság és méltányosság, a gazdasági hatékonyság és méltányosság egymással szembenálló célok, szándékok. Szeretném, ha ez a téma újból és újból meggondolás tárgya lenne, mert ez valójában nem kell hogy így legyen. Sőt igen gyakran egy gazdaság akkor hatásosabb, ha méltányosabb; és akkor méltányosabb, ha hatásosabb.

Egy példával ha illusztrálhatnám ezt: az egészségügy-szolgálat. Több egészség és az egészségszolgáltatás a társadalom számára egyfajta méltányossági fogalom. Ugyanakkor hadd mondjam azt mint elméleti közgazdász és gyakorló közgazdász, hogy alig van más, olyan jó hatásfokú javítása, segítése a gazdasági életnek, mint az egészséges ember, ami révén a termelékenység, a hatásfok emelkedik. Tehát itt nem valami negatív korreláció létezik, hogy vagy méltányosak vagyunk, vagy hatásosak vagyunk, hanem mind a kettő vagyunk, ha ezt jól látjuk és bölcsen csináljuk.

Egy másik ilyen hiedelem, ami az Európa felé való úton egy újabb rög lehet, amit jó kikerülni, az a tévtan, hogy meghatározott számú munkahelyek léteznek a társadalomban. Például hogy Magyarországon ennyi meg ennyi millió munkahely van, és azt kell elosztani, és a kormány bölcsessége vagy jószívűsége, vagy valamiféle más indíték révén ezt elosztja. Rábízza bizonyos mértékig a piacra, és minél inkább a piacra bízza, gondoljuk sokan, annál jobb lesz.

(14.30)

De mégis, ez a fogalom, hogy egy bizonyos számú munkahely létezik az országban...!

Tisztelt Ház! Ez tévedés! Hölgyeim és Uraim! Ez tévedés! Munkahely annyi van, ahány ép, képes valaki munkához áll és munkaalkalmat talál. Hallottam Varga László képviselő úrtól, többektől, és igen ékesen lett ez kifejezve, hogy a munkaalkalomnak meg kell lennie, ehhez joga van a polgárnak.

De mi van, ha még sincs meg az a munkaalkalom? Azt szeretném javasolni, arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy akkor nem a bíróhoz mennék. Egek ura, a bíróságra menni! Erről vannak jó és kevésbé üdvös tapasztalataink. Hanem olyan helyre, ahol valamit meg lehet termelni, elmenni az alföldi homokos pusztákra, ahol valamikor száz évvel vagy ötven évvel ezelőtt mezőgazdaság volt, paradicsomot, barackot és valamit termeltek, és ma az nem történik. És elmenni abba a faluba, ahol ezelőtt ötven évvel negyvenhét kádár mester volt, hordókat gyártottak, exportra is, és ma egyetlen kádár mester sincs ottan, pedig a hagyományai ennek megvannak.

Tehát van munkaalkalom új kádármesterek számára? Van munkaalkalom új gyümölcstermelők és más kézműiparosok számára? Igen, van! És a világ ezt megveszi. Majd most a marketing-emberek talán szkeptikusan azt fogják mondani, Horváth képviselő úr vagy professzor úr, nem tetszik tudni azt, hogy azt el is kell tudni adni? Igen, el lehet adni, hölgyeim és uraim! A világ gazdagszik! Ha végignézzük a világstatisztikákat, a vásárlóerő olyan mértékben növekszik, hogy az egész évszázad során erre nem volt precedens, és erre vannak kilátások a következő évtizedekben is. Tehát igen, több munkahely van, több munkahelyet lehet teremteni, és azokat a piaci mechanizmus révén egész hatásosan lehet művelni.

Még egy rövid megjegyzés egy másik rögöt illetőleg ezen az úton. Nevezetesen az a hiedelem, hogy van valamiféle meghatározott béralapja a társadalomnak. A régi, százéves vasbértörvény, hogy ennyi meg annyi bér van, és azt valahogy el kell osztani az igénylők között, és hogy ki mennyi bért keres, kinek lesz munkaalkalma vagy nem, az valamiféle bölcs döntéstől függ, mondjuk, a kormányétól.

Hölgyeim és Uraim! Ez az a másik tévedés, az a balhiedelem, amit jó, ha eloszlatunk - nem így van! A bér nem más, mint annak a jutalma, hogy valaki valamit termelt, és azt valaki megveszi. A mechanizmust kell nekünk végiggondolni, és a jó törvények, a jó kormányzás ennek az instrumentuma.

Nem kívánom tovább folytatni, bár - hogy is mondjam - igen csábító ez egy professzor számára. De abbahagyom azzal, hogy hívom magunkat, keressük ezeket a rögöket az úton, és mozdítsuk el; annál simább lesz az utunk abban az Európában, ahová készülünk, és ahová eljuthatunk!

Ahogy a mai vitát hallgatom és hallgattuk, azt hiszem, észrevesszük azt, hogy az esélyeink jók, annak ellenére, hogy időnként a mulasztás bűnébe esünk és mellékvágányokon járunk és meghosszabbítjuk az utat, mert olyan ösvényeket választunk, amelyekre nem volna szükség. Mégis jó úton járunk, és köszönöm, hogy része lehettem ennek a beszélgetésnek.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu