DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolkodás nélkül tanulni mit sem ér, gondolkodni, de nem tanulni pedig veszélyes. Ez a régi keleti közmondás jár az eszemben nap mint nap, amikor az Orbán-kormány szociális és egészségpolitikai műtermékeit szemlélem egyre növekvő aggodalommal. Amikor a szociális Európába vezető utunkról és azok kátyúiról beszélünk, ezek közül a műtermékek közül égetően aktuálissá vált az "Egészségbiztosítási rendszer továbbfejlesztése Magyarországon" című munka, amelyet már az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságának is volt alkalma vitatni.

A leírt több-biztosítós rendszerben három-négy, egymással versengő egészségbiztosító működne, amelyek finanszírozzák az úgynevezett alapszintű ellátást, és szabadon dönthetnek arról, hogy mit nyújtanak kiegészítő biztosításként. A közkiadások csökkennének, az egyéni hozzájárulás pedig jelentősen nőne. Azt is hozzáteszik, hogy a leggazdagabbaknak egyáltalán nem kellene részt venni a kötelező biztosításban. Nem kevesebbet állítanak, mint hogy az általuk bevezetni kívánt biztosítói rendszerben "az egészségbiztosítás felvázolt strukturális és technológiai átalakításával megvalósul az egészségügy átfogó, korszerű, gazdaságos rendszere, amely aktívan hozzájárul minden magyar állampolgár életminőségének hosszú távú javulásához".

Képviselőtársaim, ne dőljünk be a látszatnak! Ha ez az európai út, akkor álljunk meg, míg nem késő, mert fordítva közlekedünk rajta! Ugyanis a kormány nemhogy az Unió, de a szomszédos országok intő tapasztalatait sem vette figyelembe.

Ne ámítson senkit a kormány azzal, hogy a közfinanszírozás csökkentése európai tendencia! Ez azt jelenti, hogy kinek-kinek magának kell többet fordítania egészségbiztosításra. Minden OECD-országban nőnek az egészségügyi kiadások, de ezen belül nő a közkiadások aránya. Nem véletlenül, hiszen a gondolkodó államok ahhoz igazítják rendszereiket, hogy mire van szüksége a társadalmuknak. Európában, ahol öregszik a lakosság, sok a munkanélküli és az egyéb okból eltartott, botorság lenne növekvő öngondoskodásra bízni azt, hogy hogyan gondoskodjunk egészségünkről. Természetesen van az öngondoskodásnak szerepe, de nem domináns szerepe! Magyarországon több mint 3 millió a nyugdíjas, sok a gyermek, az egyéb okból eltartott, a leszakadó szegények pedig a lakosság másik harmadát adják. Miből lesz a maradék egyharmadnak annyi jövedelme, amiből többet fog tudni fizetni?! Csak a jelenlegi kormány képzelhet olyat, hogy a villanyszámlát kifizetni nem tudók, a kisnyugdíjasok vagy a sokgyerekes munkanélküli családok gondja az, hogy milyen biztosítót válasszanak!

Ne ámítson senkit a kormány azzal, hogy a közfinanszírozás csökkentése gazdaságosabb megoldás! Hallottuk nem olyan régen a pénzügyminiszter úr sajtótájékoztatóján, hogy lám, de jó, az állam majd visszavonulhat a garanciákból az egészségbiztosítás területén. Az világszerte bebizonyosodott, hogy egyedül a közfinanszírozás képes féken tartani az egészségügyi kiadások robbanását. Amerikában ma már az ottani nemzeti össztermék több mint 14 százalékát költik egészségügyre, és 40 millió embernek semmiféle biztosítása nincs.

Ne ámítson senkit a kormány azzal, hogy az általuk elképzelt rendszerben mindenki korlátlanul megkapja mindazt az ellátást, amit igényel, mert a kiegészítő biztosításból majd beforgatják a pénzt a szolidáris általános biztosítási rendszerbe! Ez a rendszer nem lesz szolidáris! A versengő biztosítók abban lesznek érdekeltek, hogy olyan tagjaik legyenek, akikre keveset kell költeni. Fiatal, egészséges és lehetőleg jómódú tagokat kell toborozni, akik törődnek is az egészségükkel. Az európai, többek között a holland példa mutatja, hogy a leggondosabb szabályozás mellett is megtalálják azokat a módszereket, trükköket, amelyek megnehezítik a betegek, öregek, szegények hozzáférését. Márpedig aki a szegény, az a betegebb. Az európai példa mutatja, hogy a versengő biztosítós rendszer gyengíti a társadalmi szolidaritást.

Ne ámítson bennünket senki azzal, hogy a javasolt megoldással automatikusan javul az egészségügyi ellátás színvonala! Azzal sem, hogy ezzel a megoldással több pénz kerül az egészségügybe, ami ettől kezdve tejjel-mézzel folyik, és többszörösére nő a benne dolgozók bére. A versengő biztosítók ugyanis nem a gyógyításunkra költenének. A versenyszférában nem közszolgálati bérek vannak akkor sem, ha nonprofitnak nevezzük a biztosítót. Sokat kell fordítani a versenyben reklámra, tagtoborzásra, ami persze tovább növeli a biztosítás összegét. Tessék megnézni a sokat emlegetett nyugati példákat: a biztosítók általában még egyszer annyit költenek saját magukra, mint a sokat szidott magyar OEP. Az a kevés pénz tehát, amivel több kerülne az egészségügy rendszerébe, nem a rendelők működési feltételeit vagy a nővérbérek javítását szolgálná, hanem a biztosítók működési feltételeit és az ottani béreket. Tehát ne hitesse el velünk senki, hogy ez az érdeke akár az orvosnak, akár a betegnek!

Tisztelt Országgyűlés! Az egészségbiztosítás nem a kormány, de még csak nem is a parlament belügye. Ez a kérdés nemcsak egészségügyi rendszerünk mozgásterét határolja be évtizedekre, hanem eldönti azt is, mennyi pénz marad havonta a zsebünkben, hogy lesz-e lehetőségünk és kinek meggyógyulni, ha egyszer megbetegszik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai országok többségében baloldali, szociálisan érzékeny kormány van. A lakosság azt várja a kormányaitól, hogy segítse a gazdaság fejlődését, de egyúttal védje meg őket a pénzpiac globalizációjának mára már egyértelműen tapintható veszélyeitől. Tompítsa a növekvő különbségeket ember és ember között, akadályozza meg a végleges elszegényedést, a leszakadást. Európa ma nem a gazdagok gazdagodásában, hanem a társadalom fenntartható fejlődésében gondolkodik, és ennek a gazdaság egyik borzasztó fontos eleme, de csupán egyik eleme. Európa nem mond le arról, hogy idős, beteg vagy egyéb okból is hátrányos helyzetű polgárai részt vehessenek a társadalom életében, a fenntartható fejlődésben. Ez Európa gondja, és ez az út a szociális Európába, amelynek integráns eleme a szolidarisztikus, közfinanszírozáson alapuló egészségügyi rendszer. Ez az az út, tisztelt képviselőtársaim, amelyen a kormány az ellenzékkel együtt járhat nálunk is, ha hajlandó megfordulni azon az úton, amelyen úgy tűnik, hogy elindulni kíván.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu