DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha végiggondoljuk az Európából érkező szociális híreket, furcsa benyomásunk támadhat. Itt is, ott is csökkentik a szociális kiadásokat, növekszik a nyugdíjkorhatár, elvesztik értéküket a különféle szociális támogatások. Szociális-e egyáltalán az az Európa, amelyre oly sokszor hivatkozunk? Ahhoz, hogy erre feleljünk, túl kell lépnünk a költségvetések évről évre megismétlődő kínjain, s érdemes rátekintenünk azokra az alapokra, amelyekre Európa szociális rendszere épült.

A második világháború után nemcsak az épületeket kellett újjáépíteni, hanem a társadalmat is. A szociális piacgazdaság egyik legsikeresebb politikusa, a kereszténydemokrata Ludwig Erhard így tekintett vissza erre: "Az öröklött hierarchia egyik oldalán állt egy vékony felső réteg, amely a fogyasztásban bármit megengedhetett magának, a másik oldalon pedig ott volt egy létszámát tekintve igen széles alsó réteg, amely nem rendelkezett kielégítő vásárlóerővel. Gazdasági rendszerünk átalakításával tehát meg kellett teremtenünk annak a feltételét, hogy végre túllépjünk ezen a korszerű fejlődést gátló helyzeten, és így egyúttal megszüntessük a szegények és a gazdagok közti ellenségességet."

A szociális kifejezés sok mindent takarhat: érdekegyeztetést, oktatást, fogyatékkal élők és gyermekek fokozott védelmét, s jelentheti a családnak mint a társadalom alapegységének a támogatását is. Ebben a beszédben ez utóbbival foglalkozom.

Vannak Magyarországon is olyanok, akik kételkednek a családtámogatás hatékonyságában - az európai összehasonlítás nem indokolja ezt a kételyt. A termékenységi mutató éppen azokban az országokban, Franciaországban és Svédországban a legmagasabb, ahol a legfejlettebb a családpolitika. A támogatásokon kívül a nemzeti össztermék mértéke is hat a gyermekszámra: gazdasági fellendülések idején több, recesszióban kevesebb gyermek születik.

Sajnos a XX. században a gyermekvállalás relatív szegénységet jelent; az állami juttatások ennek a mérséklésére törekszenek. A gyermeket vállaló és nem vállaló családok életszínvonala közti különbséget azonban sehol nem sikerült megszüntetni. A terhek hatására a család intézménye az értékek sorában hátrébb sorolódott, ami nemcsak korlátozta az új generációk létszámát, hanem hatványozottan fokozta az új nemzedék pszichés károsodását is. A következőkben az Európai Unió országainak családpolitikai intézkedései közül néhány olyan jellegzetességet emelek ki, melyek méltán tartanak igényt a tisztelt Országgyűlés figyelmére.

Sok országban, például Ausztriában is, a családi pótlék a gyermekek életkorával növekszik. Osztrák sajátosság viszont, hogy a felső korhatár magas, tanulmányok folytatása esetén még 26 éveseket is támogathatnak. Általános, hogy a gyermeket nevelő családok adókedvezményben részesülnek. A kedvezmény mértéke többnyire együtt növekszik a gyermekek számával, s igénybevételét az alacsony jövedelműek számára az úgynevezett negatív jövedelemadó, vagyis többlet-családipótlék segíti.

Jóval megosztottabb a kép a családi pótlék értékállóságát illetően: van, ahol ez automatikus, van, ahol eseti döntésektől függ, s gyakran éppen olyan években marad el, amikor a gazdasági recesszió vagy az infláció miatt a családok élethelyzete amúgy is romlik.

Több országban van a mi gyesünkhöz hasonló intézmény. A segély igénybevételének időtartama és a segély összege nagy szórást mutat. Figyelemre méltó a belga szociálpolitikának az az ötlete, hogy az ilyen jellegű fizetett szabadság csak akkor jár, ha az illető helyére munkanélkülit alkalmaznak. Ez ellen komoly érveket lehetne felhozni, de nálunk is jót tennének az olyan intézkedések, amelyek érdekeltté tennék a munkaadókat a munkanélküliek alkalmazásában.

Alig találunk országot, ahol a '90-es években ne csökkentek volna a szociális kiadások. Sorra lefolytak az itthon is állandóan zajló és jól ismert viták, hogy alanyi jogon vagy a rászorultság elvén kell-e adni a támogatásokat. A már említett Belgiumban - a magyar viszonyokhoz hasonlóan - a szocialisták és a liberálisok álltak ki a rászorultság mellett, míg a jobbközép kereszténydemokraták azt kívánták, hogy a családi ellátások mindenkinek, tehát alanyi jogon járjanak.

Sok országban a családpolitikai intézkedések közé sorolják a nők munkavállalását lehetővé tevő intézményrendszer kiépítését. A bölcsődei, óvodai ellátás mellett a részmunkaidőhöz való jog biztosítását emelem ki, s azt az érdekes dán kezdeményezést, amelynek a neve: családbarát munkahelyek kialakítása. Ez olyan rugalmas munkaidő-beosztást jelent, amely lehetővé teszi az édesanyák számára, hogy hivatali munkájukat és az óvodák, bölcsődék nyitvatartási rendjét összhangba tudják hozni.

A családpolitika felértékeléséhez vezettek azok az angol elemzések, melyek a fiatalkorúak bűnözésének társadalmi hátterét tárták fel. Az okokat a szülők szegénységében, a munkanélküliségben és a gyermek nem megfelelő nevelésében látják. Sok 18 éves fiatal képesítés, a munkavállaláshoz szükséges alapvető képzés nélkül távozik az iskolából, és hajléktalan, kábítószeres vagy bűnöző lesz.

Kereszténydemokrataként különösen fontosnak tartom kiemelni, hogy mindezek miatt az erkölcstan oktatását is fontos megelőző intézkedésnek tekintik Angliában. Egyre több országban jelenik meg a tanácsadás mint szociális támogatás.

(13.10)

A tanácsadók foglalkoznak a szociális támogatások megszerzésére vonatkozó információk közreadásával, egyre többet törődnek a megelőzés lehetőségével, vonatkozik ez akár a gyermekneveléssel kapcsolatos problémákra, akár a házassági krízishelyzetekre. A dán kormány jelentős összegekkel támogatja az ifjúsági központok létrehozását problémás helyzetű serdülők számára. Több országban gyakorlat, hogy a tanácsadó-segítő szolgálók munkájában meghatározó szerepe van a nem kormányzati szerveknek, elsősorban az egyházaknak.

Korábban általános volt az, hogy a gyermeket egyedül nevelők különféle többlettámogatást kaptak. Ennek a gyökerei még a múltba mennek vissza, amikor a csonka család leggyakoribb oka az özvegység volt.

Új fejlemény az, hogy az egykeresős családoknak jutó többlettámogatások néhány országban csökkennek, illetve meg is szűnnek. E döntések mögött az a sok oldalról alátámasztott felismerés áll, hogy a gyermek számára az a legjobb, ha családban nő fel. Az államnak nem érdeke, hogy anyagilag érdekeltté tegye a polgárokat a csonka családok számának növelésében.

Bizonyították, hogy a laza párkapcsolatok gyakrabban bomlanak fel, mint a házasságok, és a széteső családokban sokkal több az olyan probléma, amely megnehezíti az új generációnak a társadalomba való beilleszkedését. Kinek-kinek felfogása szerint visszalépés, vagy ha tetszik, átalakulás mindez, ilyen zajlik az Egyesült Államokban, de az adókedvezmények tekintetében Franciaországban is.

Számomra érdekesebb a görög példa, ahol az egyedülálló szülők juttatásainak csökkentése helyett a házaspárok támogatásával találkozunk. A házastárs után a kereset 10 százalékát kitevő külön családi pótlék jár, még akkor is, ha a házaspár másik tagja munkaviszonyban áll.

Tisztelt Ház! Áttekintve Európa családpolitikai tájképét a következő megállapításokat tehetjük:

1. A magyar családpolitika ugyanazokkal a problémákkal küszködik, mint bárki Európában.

2. A szociális ellátórendszerünk az Európai Unió többi országával összehasonlítva is fejlett, és még inkább az lesz, ha sikerül visszaállítani a gyed intézményét. Erről folytattunk vitát, és a kérdésre a törvény beterjesztésekor még visszatérünk. Szükségesnek tartom azonban itt elmondani azt, hogy Magyarországon a gyed bevezetésekor a házas nők körében megtört a korábbi csökkenő tendencia, nőtt a termékenységi arányszám, sőt ez a rendszer az 1990-es éveknek a születésszámra gyakorolt káros hatásait is mérsékelte. Míg a többi kelet-közép-európai országban a termékenység 30-50 százalékkal csökkent, Magyarországon csak 15 százalékos volt.

Magas szintű és viszonylag hosszú időtartamú gyerekgondozási segély létezik Svédországban, ahol bármelyik szülő jogosult rá, és egy éven keresztül korábbi fizetésének 80 százalékában részesül. Finnországban, Franciaországban 3 évig, Németországban 2 év 3 hónapig vehető igénybe, ha nem is olyan bőkezű a támogatás, mint Svédországban.

A gyed a magyar családpolitika azon része, amelyre a leginkább büszkék lehetünk, és amely megalapozta Andorka professzor optimizmusát, amikor arról szólt, hogy miért ne lehetne a családpolitika az európai integráció olyan területe, ahol nem mi tanulnánk Európától, hanem esetleg Európa számos más országa vehetné át egy leendő sikeres magyar családpolitika elemeit.

3. Természetesen azért van mit tanulnunk is. Említettem, hogy sok országban a szociális kiadások csökkentését hozta ez az évtized. A csökkentés sehol nem volt olyan durva és értelmetlen, mint 1995-ben nálunk. A költségvetési hiány Európában sehol sem szolgált indokul az emberek életkörülményeit, életszínvonalát ilyen drasztikus mértékben visszavető, igazolhatatlan intézkedéssorozatnak - fogalmaztuk a Fidesz választási programjának a családpolitikáról szóló kötetében. Meg kell tehát tanulni, hogy ha kell is egyik-másik ellátást mérsékelni, az elvonásnak fokozatosnak és átgondoltnak kell lennie.

4. Figyeljünk fel arra, hogy sok európai országban a családi pótlék összege a gyermek életkorával növekszik.

5. Az adórendszer továbbfejlesztése során be kell vezetnünk azt, hogy azok, akik kis keresetük vagy sok gyermekük miatt nem tudják érvényesíteni az eltartottak után járó adókedvezményt, az adó hiányában le nem írható résszel megegyező összegű családipótlék-kiegészítést kapjanak.

6. Tudom, hogy nagy ellenérzést válthat ki némelyekben, de érdemes tanulnunk azoktól, akik Európa nyugati felében már felismerték a család semmivel sem pótolható értékeit. Ez a gondolat nem idegen a Fidesz-Magyar Polgári Párttól, hiszen programunk így fogalmaz: "A Fidesz-Magyar Polgári Párt adópolitikája elsőbbséget kíván biztosítani a családalapítás hagyományos, házasságkötéssel szentesített, megerősített formájának. A szociális Európába vezető úton el kell jussunk a házastárs után járó adókedvezmény bevezetéséhez, és beleillenék ebbe a körbe, ha rendszeresítenénk néhány, a házasságkötés tényéhez kötődő juttatást, akár a lakásvásárlási illeték további mérséklésének formájában, akár a lakásépítés áfa-visszatérítésének bővítése révén."

7. A család hagyományos feladatainak egy részét ma a társadalom végzi el - sajnos többnyire rosszabbul, mint annak idején a család. Teljes mértékben megfelel az európai fejlődésnek, ha lehetővé tesszük, hogy visszavegyenek néhány ilyen funkciót, de ekkor jogos igényt formálhatnak fokozott állami segítségre.

8. Az eddigiekben olyan gondolatokat vetettem fel, amelyek az európai áttekintésből származnak, és ezek - ha tetszik - magánjellegű elképzelések. De nem fejezhetem be a mondanivalómat anélkül, hogy ne vizsgálnám, mit terveztünk a Fidesz-Magyar Polgári Pártban a választások előtt, és a kormányzati ciklus első évének végén hogyan állunk megvalósításukkal.

A már idézett családpolitikai koncepciónak "Az adórendszer szerepe a családpolitikában" című része a következő hat pontot mondta:

Családi típusú adórendszer megalapozása - ez folyik. A gyermek utáni adókedvezmény visszaállítása - megtörtént. A jövedelmek eltitkolására ösztönző gyakorlat megszüntetése, ez adókedvezményeket, illetve adócsökkentést jelent - vagyis a folyamat megindult, amihez az adórendőrség révén hatékonyabb adóellenőrzés is társult. A csecsemő- és gyermekgondozáshoz szükséges termékek áfacsökkentése - részben megtörtént. Gyermekgyógyszerek családbarát ártámogatása - ez még várat magára. Eltartotti jövedelemadó-kedvezmény - folyamatban.

Hat pontból tehát egy teljesen, kettő részlegesen megvalósult, kettő folyamatban van, egyre még várnunk kell. Vagyis az időarányosnál jóval többet teljesítettünk. Elkezdtünk kitörni az előző kormány csomagos szegénypolitikájának csapdájából, hiszen a családpolitika nem szegénypolitika.

A következő évekre maradt annak biztosítása, hogy a családokkal közvetlenül kapcsolatban lévő települési önkormányzatok képesek legyenek ellátni a feladataikat. Ma ettől messze vagyunk. Választókörzetem települései a Karancs vidékétől Szécsényen át a Galga-mentéig több, mint 80 százalékban forráshiányosak. A hiányt többnyire nem túlköltekezés, hanem az állami hozzájárulás csökkenése hozta létre. A jövő évi költségvetés remélhetőleg olyan helyzetet teremt, hogy a kormány a családok támogatására kész és arra képes partnereket találjon az önkormányzatokban.

Befejezésül megemlítem, hogy a családoknak vannak olyan funkciói, amelyeket az állam soha nem tud átvenni. Tompa Mihály így írt erről: "Nagy gazdagság, kincs nincs a házban. De van éltető szeretet, van hűség, béke, s megbecsülik a szüléket, a véneket."

A család semmivel sem pótolható szeretetközösség. Működőképessége nemcsak a benne élők magánügye, mindannyiunknak fontos, ezért közösségi támogatásra méltó.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Az elnöki széket dr. Áder János,

az Országgyűlés elnöke foglalja el.

Forrás: parlament.hu