DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy az a vita, ami itt a végén felbuzgott, nem teljesen helyénvaló, mert ha a jegyzőkönyveket azok elolvassák, akik a döntéseket hozzák, megláthatják, hogy igen sok hasznos javaslat hangzott el. Ilyen szempontból mindegy, hogy melyik oldalon vagyunk, a szociális kérdések megoldásában mindenkinek sok tennivalója van.

Már többször szóltam kétpercesben, most csak röviden szeretnék szólni azokról az empirikus vizsgálatokról, amelyeket elsősorban Tóth István és Michael F. Törster végeztek, és megállapították, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek a nyolcvanas években igen nagy mértékben növekedtek, majd a kilencvenes években ez a tendencia felgyorsult, és jelentősen emelkedett a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelműek közötti különbség. A Tárki vizsgálata - amely 1995 előtt volt - ennek kapcsán érdekes módon megállapítja, hogy talán éppen ezért Magyarországon a piacgazdaságot a megkérdezetteknek csak 14 százaléka igenli.

Ez a jelentős jövedelemkülönbség tehát nagyon sok negatívummal jár együtt, és szembetűnő az, hogy az OECD-országok többségéhez viszonyítva Magyarországon a középosztályok és a legmagasabb jövedelemmel rendelkező csoportok felső öt százaléka közötti távolság hazánkban a legnagyobb. A szegénység mértékét befolyásolja a képzettség és a lakóhely. Sok felmérés igazolja, hogy az iskolai végzettség és a munkanélküliség között igen szoros kapcsolat van. Azt is tudomásul kell azonban venni, hogy egy hajdúi vagy szabolcsi munkanélküli hiába értékesíti lakását, Győrben vagy Budapesten ezért az összegért nem tud megfelelő lakáshoz jutni. Hajdúban az alkalmazottak átlagkeresete csak 84 százaléka az országos átlagnak, és igen szomorú a szolgáltatásban dolgozók helyzete, akiknek a keresete az országos átlagnak csak a 67 százaléka.

(14.20)

A demográfiai helyzet is hat a szegénységre. A többgyermekes családok nehéz életútját már sok szociológus bizonyította, és képviselőtársaim a korábbiakban erről sokat szóltak. Én erről nem akarok most szólni.

Az idős, egyedülálló állampolgárok nagy része igen rossz körülmények között él, és ajánlom a szociológusoknak, hogy ezt a kört különösen vizsgálják meg, mert ez hihetetlen nehéz helyzetet mutat. Azonban nemcsak a jövedelmi szegénység van - és mi itt a Házban elsősorban a jövedelmi szegénységről szóltunk a mai nap -, hanem a szegénységhez tartozik az elesettség is, és az elesettség már jóval szélesebb kategória a szegénység szempontjából, mint a jövedelmi szegénység. A társadalomból való kitaszítottság, a feleslegesség érzése még nagyobb romboló erő, és még jobban erősíti a szegénység tudatát. Ugyanis az egyénnek nemcsak biológiai, fizikai igényei vannak, amit a jövedelméből akar kielégíteni, hanem a biztonság, a megbecsülés és az önmegvalósulás igényei is igen lényegesek, ha az utóbbiakat nem lehet kielégíteni, akkor a szegénység érzete igen nagy mértékben felfokozódik.

Az Európai Unió országai az Egyesült Királyság kivételével '89-ben elfogadták a dolgozók alapvető szociális jogairól szóló közösségi chartát. Erről most nem akarok szólni, mert erről már a korábbiakban képviselőtársaim szóltak. Az Unió 1998-as foglalkoztatáspolitikai irányelvei a foglalkoztatási képesség fokozását, a vállalkozási motivációk növelését, a munkaadók, munkavállalók alkalmazkodóképességének javítását és az egyenlő esélyek feltételeinek erősítését hangsúlyozzák.

A foglalkoztatási képesség javítása különösen a fiatalok körében igen fontos. Nagyon sokszor szóltam már Karol Wojtyla gondolatairól, azért még ezt itt elmondom, gyönyörűen fogalmaz, amikor azt mondja, és sajnos igaza is van, hogy a fiatalokat munkanélküliségre kárhoztatni annyi, mint megölni a lelküket.

Ezért a kormánynak a fiatalok foglalkoztatása érdekében sokat kell tenni. Ennyit kívántam mondani az idő rövidsége miatt, és azt hiszem, ez a mai nap nem volt haszontalan. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu