HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy idézettel kell kezdenem, méghozzá Jacques Delors szavaival, a két mondat így szól: "Az európai integráció szociális dimenziója virágoztathatja fel ésszerű és tisztességes elveken a vállalkozások és egyének közötti versenyt. A Közös Piac további elmélyítésére vonatkozó minden olyan kísérlet bukásra ítéltetett, amely figyelmen kívül hagyja a szociális dimenziót."

Tudjuk azt, hogy a közösség nagy utat tett meg addig, amíg az említett szociális dimenzió az őt megillető helyre került. Emlékszünk arra, hogy '57-ben az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződésben a szociálpolitikát még teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. Ennek az volt az oka, hogy az alapítók abból a feltételezésből indultak ki, miszerint a jól működő, koordinált európai versenygazdaság önmagától megoldja a szociális problémákat. A '60-as években nem a Gazdasági Közösség, hanem az Európa Tanács működött Európa szociális lelkiismereteként, ők alkották meg a Szociális Chartát is. A Szociális Chartával kapcsolatban örömmel jelenthetem be, hogy azt, pontosabban annak 12 cikkelyét, többéves alapos előkészítő munka után a kormány a napokban terjesztette az Országgyűlés elé ratifikálásra, és mivel tudom, hogy a politikai államtitkár úr, Őry Csaba beszédében erről részletesen szólni fog, ezért, ha megengedik, ezt az örömöt megosztom vele, és csupán annyit jegyzek meg, hogy charta ratifikálása melletti döntés igen fontos lépés lesz azon a bizonyos szociális Európába vezető úton. De mit is értünk szociális dimenzión?

A szociálpolitika fogalma a közösségben fejlődésen ment át, és az mindig a gazdasági szféra és a szociális szféra egymáshoz való viszonyát tükrözte. Egy azonban bizonyos: tágabb értelme van Európában a "szociális" fogalomnak, mint hazánkban, mert beleértendő a munkajog, beleértendő a foglalkoztatáspolitika, a szociális párbeszéd, a férfiak és nők egyenlő esélye, a munkahelyi biztonság és egészségvédelem és a fogyatékkal élő személyek komplex kérdésköre. A tágabb értelmezésen túl azonban van még egy sajátossága a közösség szociálpolitikájának: az, hogy a szociális ügyek alapvetően a tagállamok hatáskörébe tartoznak, a közösségi programok, kezdeményezések csupán kiegészítő szerepet játszanak.

Tudom, hogy nem a legérdekfeszítőbb dolog dokumentumokat felsorolni, de meg kell tennem, hogy a kép teljes legyen. Az európai szociális dokumentumok közül meg kell említenem - politikai téren - a legjelentősebbeket: a Delors nevéhez fűződő fehér könyveket, amelyek a határok nélküli belső piac megteremtéséről, a növekedésről, a versenyképességről és - ami minket érdekel - a foglalkoztatásról szólnak. Jogi téren viszont a Római Szerződést első ízben módosító, egységes európai okmányt kell megemlítenem, amely '87-ben született meg, ez a szociális rendelkezések közé új cikkeket iktatott be.

Azt tapasztaltuk, hogy a maastrichti szerződés és a '90-es évek első felében a bizottsági megnyilatkozások egészen komoly fejlődést jelentettek a szociális dimenzió történetében, már egyenrangú félnek tekintik a gazdasági szférával, és hangsúlyozzák a humán erőforrásokba való befektetés meghatározó szerepét. '97 végén született még néhány dokumentum. Azt hiszem, ma aktuális megemlíteni, hiszen a hírek is szóltak az Agenda 2000 elfogadásáról, de szólhatnék arról, hogy az amszterdami szerződés és a foglalkoztatáspolitikai irányvonalak olyan új dokumentumok, amelyek jelzik, hogy a szociálpolitikáról és azon belül a foglalkoztatáspolitikáról való európai gondolkodásban új fejezet kezdődött. Tudjuk azt, hogy az amszterdami szerződés egy tényleges új fejezetet iktatott a szerződésbe "Foglalkoztatás" címmel.

A szociális és a munkaügyek az európai integráció egész története során összefonódtak, de a munkára és a szociális jogokra vonatkozó kérdések eredetileg csupán a munkaerő szabad áramlásáról szóltak.

(9.10)

Az utóbbi években azonban a foglalkoztatottság és a munkanélküliség elsőrendű politikai problémává lépett elő. A közösség országaiban is megtapasztalták, hogy a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés csupán feltétele a foglalkoztatás növekedésének, de nem oldja meg azokat a problémákat, amik a munkaerőpiacon keletkeznek, legalábbis nem automatikusan oldja meg.

A tagállamok képviselői egyhangúlag elfogadták az "Iránymutatás" névre hallgató dokumentumot, amely a közeledési folyamatokat kívánta elősegíteni, és amely két fő jellemzője a növekvő foglalkoztatási színvonal és a csökkenő munkanélküliségi ráta. Az "Iránymutatás" kimondja azt is, hogy a makrogazdasági elvekkel összhangban valósítható meg, és - ami nagyon érdekes - társadalmi konszenzus biztosítására hivatkozik, vagyis be kell vonni a szociális partnereket, akik ennek a megvalósításáért felelősséggel is tartoznak.

A foglalkoztatási szint jelentős és tartós növekedését célzó közösségi irányvonalak négy stratégiai célt jelölnek meg. Csak felsorolom őket: a foglalkoztathatóság javítása, a vállalkozások fejlesztése, az alkalmazkodó képesség elősegítése és az egyenlő esélyek támogatása. A tagállamok minden évben kidolgozzák a foglalkoztatási akcióprogramjukat; mi erre ma még nem vagyunk kötelezve, de nem jelenti azt, hogy nem tesszük meg. Az akcióprogramok végrehajtását nemcsak a tagállamok, hanem az Európai Bizottság és Tanács is évenként értékeli.

Ennyit az Unióról, és most ideje áttérni a magyarországi politikai és gazdasági átmenet folyamán kialakult társadalmi feszültségek kezelésére. Ezek azt kívánják, hogy a szociális és munkaügyi rendszerek működését átgondoljuk. A recesszió folyamatosan növelte azoknak a társadalmi csoportoknak a körét, akikkel szemben az államnak fokozott szerepvállalása van. A rendszerváltás óta új jelenség, hogy a szociális gondok jelentős része ma már a munkanélküliségből fakadó elszegényedésből ered. Nálunk is fenyeget a társadalom kettészakadása. A csökkenő munkanélküliség - mert ezt az adatok bizonyítják - mellett továbbra is nagyfokú az inaktivitás a munkavállalási korú népesség körében.

A munkanélküli és inaktív családokban felnövő fiatalokat veszélyezteti elsősorban az, hogy nem tudnak megfelelni az oktatási rendszer követelményeinek, sem anyagilag, sem felkészülési lehetőségeikben. Ez súlyosbítja a demográfiai folyamatokból is adódó gondokat, hogy egyre inkább csökkenő népességű, elöregedő nemzet leszünk, ami gazdaságilag azt a hátrányt hordozza, hogy csökkenhet a társadalom innovatív képessége Ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy az egyre kevesebb fiatal közül bárki is a társadalom perifériájára sodródjon.

Ma, amikor Magyarországon a gazdasági növekedés 1997-ben a 4 százalékot, 1995-ben az 5 százalékot is meghaladta, amikor a munkanélküliek száma csökken - hiszen a KSH adatai szerint 2,8 százalékkal volt alacsonyabb '98-ban, mint az európai átlag -, nos, e kedvező tendenciák ellenére a kormány foglalkoztatáspolitikai öröksége, a munkaerőpiac általános állapota nem megnyugtató. A foglalkoztatottság aránya alacsonyabb, mint az európai országokban, az inaktivitás mértéke túl nagy terhet ró az államra is és a családokra is.

Az inaktívak számának növekedési okairól sokat lehetne beszélni, én csupán felsorolni szeretném azokat, és kiemelném azt a két pozitív okot is, ami azért létezik: a továbbtanulók arányának növekedése és a gyermekgondozás miatt távolmaradók köre. De kevésbé kedvező, hogy a nyugdíjkorhatárt elérők mellett évről évre növekvő számban kerülnek nyugdíjba munkavállalási korúak vagy rokkantnyugdíjasként, vagy előnyugdíjasként, akik közvetlenül a nyugdíj előtt váltak munkanélkülivé. De - és ez a legijesztőbb adat - azoknak a köre is növekszik, akik minden látható jövedelemforrás nélkül maradnak távol a munkaerőpiactól. Ezt a számot 870 ezerre becsüljük. Jó részük nyilván megpróbál munkát találni a nem szervezett munkaerőpiacon. A szürkegazdaság kifehérítése, a legális gazdaság bővítése nagy tartalékokat jelent a foglalkoztatás színvonalának javításában.

Mindenki előtt ismert, hogy 3,6 millió ember dolgozik ma Magyarországon. Sajátos problémát jelent a tartós munkanélküliek száma. Ez a munkanélkülieknek több mint 50 százalékát jelenti. Halmozódó hátrányaik miatt még a gazdasági növekedés által felkínált munkahelyeket sem tudják kihasználni, tehát nem lehet számukra csupán munkahelyteremtéssel lehetőséget biztosítani, külön gondoskodást igényelnek. Sajátos adat még a fiatal munkanélküliek aránya, ami a munkanélküliek körülbelül 30 százalékát teszi ki. Ennek elsődleges oka, hogy a munkaerőpiacra kilépők között sok az alacsony iskolai végzettségű és szakmailag is képzetlen, akik iránt félő, hogy később sem lesz kereslet a munkaerőpiacon. Ennek megelőzése érdekében teendőnk egyik alapfeladata a munkaerő-keresletnek megfelelő szerkezetű oktatás és szakképzés kialakítása.

A munkaügyi szolgáltatásoknak - információnyújtás, tanácsadás, munkaerő-közvetítés - alapvető szerepe van abban, hogy a munkaerő-kereslet és -kínálat egymásra találjon. A munkaügyi szervezet feladatai között a jövőben sokkal nagyobb figyelmet fogunk fordítani a szolgálatok fejlesztésére, melyek között is kiemelt szerepet kap a pályaorientáció, az információgyűjtés, a tájékoztatás korszerűsítése, az önálló álláskeresésre való felkészítés.

Sajátos jelenség, hogy a regisztrációba újonnan belépők között emelkedik a nyilvántartásba visszalépők aránya - ez is a tartós munkanélküliség jelzése -, ez az arány elérte a 70 százalékot. Az is tény, hogy az új munkahelyek teremtése a legtöbb esetben a tipikus formában történik, tehát szezonális vagy alkalmi munkahelyek létrehozásáról van szó. A regisztrációba visszatérők jelentős részét a támogatott foglalkoztatásokból ismét munkanélkülivé válók, tehát a gyakorlatilag tartós munkanélküliek jelentik.

A munkaerőpiacon egyre inkább tapasztalható, hogy megújuló gazdaságunk csak megfelelő termelési és együttműködési kultúrával rendelkező embereket kapcsol magához, láthatóvá vált a társadalom kulturális és gazdasági megosztottsága. Szembe kell nézni a tartós munkanélküliek több százezer fős táborával, akiket hátrányos helyzetük ellenére csak úgy tudunk megmenekíteni a végleges leszakadástól, ha nagyobb gondot fordítunk foglalkoztatásuk növelésére.

A Szociális és Családügyi Minisztérium létrehozása üzenet arra vonatkozóan, hogy a szociálisan nehéz helyzetben levőket, a munka világából már kiesetteket megpróbáljuk visszahozni a munkaerőpiacra. Ismét szeretném kihangsúlyozni, hogy a szociális problémák jelentős része a munkanélküliségből adódik. Ebből a szempontból fontos, hogy az úgynevezett másodlagos szociális foglalkoztatás további kiépítése megtörténjen, ahol valamilyen formában összekapcsolódik a munkavégzés, a mentálhigiénés gondozás és a képzés.

(9.20)

Különösen fontos ez az északkeleti megyékben, ahol a legkedvezőtlenebb a munkaerőpiac állapota, a munkanélküliségi ráta háromszorosa az ország középső vagy nyugati megyéiben kialakult rátának, ugyanakkor a foglalkoztatás mértéke is alacsonyabb szintű, romlik az eltartóképesség.

Szeretném megemlíteni, hogy az idei év és a következő évek feladata az intézményrendszerünk számára a fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci integrációjának elősegítése. A foglalkoztatási rehabilitáció alapvető jogi, szervezeti és személyi feltételei mára már minden megyei munkaügyi központban kialakultak. Nagy kihívást jelent számunkra idén a fogyatékosok esélyegyenlőségéről szóló törvényben foglalt foglalkoztatási feladatok megvalósítása. A fogyatékos emberek számára elsősorban a nyílt munkaerőpiacon szükséges esélyt biztosítanunk, de nagy jelentőséget tulajdonítunk a szociális foglalkoztatás által kínált lehetőségeknek is.

Tisztelt Országgyűlés! A szociális Európához vezető úton nagyon konkrét jogalkotási feladataink is vannak, mind a tisztelt Háznak, mind a kormánynak és mind az egyes minisztériumoknak. A csatlakozás ugyanis szociális területen is jogharmonizációt igényel, azaz a magyar jogszabályokat összhangba kell hozni a terület közösségi szabályaival. Alapvető, minőségében új tartalmú szabályozást csupán néhány területen kell bevezetni, viszont szükség van olyan pontosításokra, amelyeket még nem végeztünk el. Ennek következtében kerül majd sorra a tervek szerint 2000 júliusáig a munkavédelmi törvény kiegészítő módosítása, ugyanezen időpontig a munka törvénykönyvének átfogó módosítása, amelyben alkalmunk lesz az irányelvek figyelembevételére.

A magyar szociális és munkajogi, valamint munkabiztonsági szabályozás átfogó garanciákat tartalmaz, hasonlóan a tagállamok törvénykezéséhez, és ez biztosítja azt, hogy nem kell félnünk attól a sokat említett és veszélyként megjelenített szociális dömpingtől, amitől a tagállamok félnek csatlakozásunk esetén. Érdemes megjegyezni, hogy a jogharmonizáció szempontjából egyáltalán nem követelmény az, hogy a magyar szociális ellátások, nyugdíjak vagy akár a bérek érjék el az európai átlagot. Az Európai Unióban ugyanis piacgazdaság van, ahol mindenki tudja, hogy csak annyit tud egy ország elosztani, amennyit megtermel.

Külön szeretném még kiemelni a munkahelyi egészség és biztonság védelmét, ami a közösségi szociális jog legkidolgozottabb területei közé tartozik. Közben az órára pillantva hadd jegyezzem meg azt, hogy egy örömhírrel is szolgálhatok: nem fogom kihasználni a 40 perces időt, ami rendelkezésemre áll.

Az Európai Parlament a közelmúltban fogadott el egy jelentést a gyermek- és családvédelemről. A jelentés integrált családpolitika kialakítására szólít fel, olyan iránymutatások kidolgozása révén, amelyek figyelemmel vannak a különböző családmodellekre, és túllépnek a csupán gazdasági alapú megközelítésen. El kell mondanom önöknek, hogy egy olyan nemzeti családpolitikai koncepció kidolgozásán fáradozunk most a tárcánál, amely ezeknek a feltételeknek fog megfelelni, és tartalmazni fogja a családtámogatási rendszer elemein túl azokat a nem gazdasági alapú megközelítéseket, amelyekre a magyar családpolitikában rendkívüli nagy szükség van.

Hadd említsem meg, hogy a kormányprogramban megfogalmazott alapvető családpolitikai célkitűzések a következők: meg kell állítanunk az ország népességének fogyását, javítanunk kell a gyermekvállalás feltételeit, illetve újra kell teremtenünk a családi élet biztonságát.

Néhány mondatot engedjenek meg arról, hogyan látom én ma Magyarországon a családok helyzetét és állapotát. Úgy érzem, hogy ez a helyzet változtatást igényel a közgondolkodásban, a családokról alkotott felfogásban. Látnunk kell, hogy hosszú távú, tartós eredmény csak gondolkodásunk megváltoztatásával érhető el. Akkor, amikor a gyermekeiket egyedül nevelő szülőket, az ő erőfeszítéseiket kiemelten támogatjuk, ugyanakkor meg kell erősítenünk a társadalomban azt a meggyőződést, hogy a teljes család ad a gyermek számára fejlődési lehetőséget és a személyi boldogságának maradéktalan kiteljesedését.

Mindazok a kutatások, amelyek a mai magyar családok helyzetét feltárják, legyenek azok demográfiai, szociológiai vagy gazdasági megközelítésűek, a családi közösségek működése, a családi élet jövője tekintetében kivétel nélkül riasztó megállapításokat tesznek. A kutatók egyértelműen arra hívják fel a figyelmünket, hogy a gyermeket nevelő fiatal és középnemzedék aránytalanul nagy terhet visel. Saját egzisztenciájuk megteremtésén túl nemcsak gyermekeik, hanem sok esetben az idősebb nemzedék harmonikus léte is az ő nagyfokú megterhelésükön nyugszik. Ha ez a generáció nem kap a társadalom részéről érdemi segítséget, akkor a családok erkölcsi és anyagi veszélyeztetettsége tovább romlik, és ezáltal nemcsak a családi mikroközösség, hanem a nagyobb közösség, maga a társadalom sem lesz képes megfelelően működni.

A családi élet biztonságának újrateremtése, a gyermekvállalás feltételeinek a javítása, az ország népességfogyásának a megállítása érdekében a kormány és az Országgyűlés átfogó, többlépcsős intézkedéssorozat megvalósításába kezdett. Önök nagyon jól tudják, mik ezeknek a lépcsőfokai: visszaállította a gyermekek utáni adókedvezményt; a felsőfokú oktatásban részt vevők tandíjának eltörlésével, a különböző tankönyvek támogatási formáival, valamint az oktatási ágazat kiemelt támogatásával segíti a gyermekek taníttatását; a lakásszerzéshez, illetve a lakásépítéshez kapcsolódó kedvezmények bevezetésével pedig javítani kívánja a családok lakáshoz jutásának a feltételeit. A gyermekes családok támogatási rendszerét megváltozott elvi alapokra helyezte. Az új rendszer lényege, hogy nem csupán a gyermekes családok körében jelentkező szegénység kompenzálását helyezi előtérbe, hanem az anyagi támogatáson túlmenően olyan értékrendet is közvetít, amely a gyermekvállalást a legmagasabban elismert társadalmi alapértékek közé emeli. A korábbitól eltérő szemléletmód egyben azt is kifejezi, hogy a társadalom számára minden gyermek családja jövedelmétől függetlenül azonos értéket képvisel.

Közös szociálpolitikai törekvés az idősek szociális biztonságának javítása, ami európai öregedő társadalmunkban az egyik legnehezebb kihívást jelenti. Az idős emberek helyzetének javítása a magyar kormánynak is kiemelt feladata. Ez az idősek évében különösen aktuális. Olyan rendezvénysorozatokat szeretnénk szervezni, amely alkalmas arra, hogy az idősek érdekében megvalósított intézkedéseket és programokat bemutassa.

Az Unió egy másik fontos szociálpolitikai törekvése a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem. A magyar kormány sem közömbös ezekkel a nálunk is tapasztalható jelenségekkel szemben. A szociális szolgáltatások, mindenekelőtt a családsegítő központok, a gyermekjóléti szolgálatok, a falugondnoki hálózat, a hajléktalanellátás: ezen intézmények támogatásával járulunk hozzá ahhoz, hogy a nehéz helyzetbe került emberek hozzájussanak a szükséges segítséghez.

(9.30)

Az Unió különös figyelmet szentel a fogyatékos személyek jogainak érvényesítésére is. A tavaly elfogadott magyar törvény a fogyatékos személyek esélyegyenlőségéről megfelel a közösségi ajánlásoknak.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak, remélem, mindenkit meggyőztek arról, hogy amikor az Unió felé igyekszünk, akkor nemcsak egy közös piachoz, egy összehangolt gazdasági és pénzügyi rendszerhez akarunk csatlakozni, hanem egy olyan közösséghez, ahol érték a szociális biztonság, ahol alapvető cél az állampolgárok jólétének a növelése. Meggyőződéssel állíthatom, hogy a megtett és tervezett lépések eredményeként Magyarországnak sem szégyenkezni valója nincsen, sem pedig a csatlakozást elérhető állapotig megoldhatatlan problémái nincsenek. A magyar állampolgárok, a munkavállalók szociális jogai minden tekintetben meg fognak felelni a közösségi elvárásoknak.

Kérem, hogy a kormány erre irányuló erőfeszítéseit a jövőben is támogassák. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu