HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A szociális Európáról való vitával kapcsolatban mindenképpen tudni kell, és emlékeztetni kell arra, hogy a szociális Európa alapvető dokumentumát, az Európai Szociális Chartát 1961-ben fogalmazták meg és fogadták el az Európa Tanács tagállamai. Most, hogy Magyarország éppen az Európa Tanács soros elnöke, mindenképpen emlékeztetni kell arra, hogy ez az az alapdokumentum, amelyen keresztül megmérettetik, hogy milyen mértékben és milyen tekintetben alkalmazkodunk a szociális Európához.

A Szociális Chartának hét alappontja van. Ha ezt a hét úgynevezett kemény pontot megemlítem - noha ezeket 1961-ben fogalmazták meg -, máris a legkeményebb aktuálpolitikai vitákhoz érkezünk.

Az első a munkához való jog, amely - bár Varga László képviselőtársam megemlítette ennek a számonkérhetőségét - azt jelenti, hogy az államnak igyekeznie kell a teljes foglalkoztatottságot megvalósítani. Amennyiben azonban ez nem sikerül, akkor emberhez méltó ellátást kell nyújtani azoknak, akik akaratuk, tehetségük ellenére nem tudnak munkához jutni.

A másik kemény pont a szervezetalakításhoz való jog. Félreértés ne essék, ez nem a többpártrendszert jelenti, amely alapfeltétel a demokratikus államban, hanem a szakszervezet-alakításhoz való jogot és a munkaadói szervezet alakításához való jogot.

A 6. pont a kollektív alkuhoz való jog, amely szintén kemény jog. A kollektív alkuhoz való jog jelenti azt, hogy igenis kellenek olyan munkavállalói szervezetek, amelyek a munkahelyen ágazati szinten tágabb értelemben országos érdekegyeztetés, szociális partnerség szintjén valósítják meg a szociális értékeket.

Kemény pont - legalábbis Európa szerencsésebb részén, hangsúlyoznom kell - a társadalombiztosításhoz való jog. Ugyanis a tisztelt kormányunk ezt a pontot nem kívánja ratifikálni a Szociális Chartában, ilyen értelemben a társadalombiztosításhoz való alapjog továbbra is megmarad azoknak a szerencsésebb országoknak a kiváltsága, amelyekben más szemléletű kormányzat van.

Szintén kemény jog a szociális és egészségügyi alapsegítséghez, alapellátáshoz való jog, amelynek ki kell terjednie mind az állampolgárokra, mind a más chartaországokból itt tartózkodó polgárokra.

Alapjog a család joga a szociális jogi és gazdasági védelemre. Ez az a kérdés, amelyben többé-kevésbé konszenzus van a Házban. Más dolog, hogy ki-ki más technikával próbálja megvalósítani ezeket a jogokat.

Végül kemény jog - amelyet Magyarország egyelőre nem tud magára vállalni - a bevándorló munkások és családjaik joga a védelemre és segítségre. E tekintetben remélhetőleg a fejlődés későbbi szakaszán jutunk el odáig, hogy számukra is biztosítsuk azokat a szociális jogokat, amelyeket a magyar állampolgárok élveznek.

A charta - néhány itt elhangzott véleménnyel szemben - azért fontos és alapvető dokumentum, mert ellenőrizhető. Van egy nemzetközi szakértői testület, amelyen számon lehet kérni, amennyiben egyes országok nem tartják magukat a Szociális Charta előírásaihoz. Tudomásunk szerint ezért is sajnálatos, hogy azt a bizonyos módosító jegyzőkönyvet, amelyben Magyarország is vállalná ennek az ellenőrző mechanizmusnak a növelését, a kormányunk nem óhajtja ratifikálni, holott éppen Surján László miniszter úr írta alá nyolc évvel ezelőtt ezt az egyezményt.

Ez annál is különösebb, hiszen Martonyi János külügyminiszter úr az Európa Tanács soros elnökeként kifejezte, hogy a magyar elnökségnek az a feladata, hogy az ellenőrzési mechanizmusokat, az úgynevezett monitorizálást kiterjessze. Ehhez képest sajnálatos, hogy éppen a magyar elnökség alatt történik kísérlet az ellenőrzésnek - igaz, nem a kisebbségi, hanem a szociális jogok terén - a megtorpedózására. Ezért mi, szocialisták annak idején részletesen is ki fogjuk fejteni azt a véleményünket, hogy a Szociális Charta leszűkítő ratifikálása helyett anyagi lehetőségeink szélső határáig terjedő ratifikációjára van szükség.

Természetesen születtek újabb dokumentumok is azóta, és azért gondoljuk azt, hogy a Szociális Charta ratifikálásával egy remélhetőleg folyamatos útra, egy felfelé vezető lépcsősorra építünk, hogy például az Európa Parlament szociális bizottságának egyik tavalyi állásfoglalásából idézzek: "A szociális párbeszédnek központi szerepet kell játszania a felvételüket kért közép- és kelet-európai országokban a felvételt megelőző stratégiában, és ezért elsőbbséget élvező ügyként kell támogatni".

Persze ilyen lingvisztikai játékokba vagy vitákba bonyolódhatnék Fónagy államtitkár úrral, ha itt lenne, hogy a szociális párbeszéd és a társadalmi érdekegyeztetés egymással ellentétes fogalmak vagy nem - szerintem nem. Szerintem ugyanazt jelenti, leginkább a hozzánk szociálpolitikában legközelebb álló német-osztrák esetben szociális partnerségnek hívják, amely az én fordításomban ugyanaz, mint a társadalmi érdekegyeztetés. De a nyelvi kérdéseknél sokkal fontosabb az, hogy ebben döntő szerepe van a szakszervezeteknek, a munkaadói szervezeteknek és az államnak, amely részint munkáltató, részint pedig gazdaságpolitikát folytat.

Ezek azok a kérdések, amelyek kapcsán mindenképpen tudnunk kell, hogy a szociális Európához való csatlakozás nélkül az Európai Unióhoz semmiképpen sem csatlakozunk, és ahogy már e Házban többször megfogalmaztuk, erős szakszervezetek, erős szociális partnerség nélkül igen-igen kevés esélyünk van arra, hogy Európa szerencsésebb részéhez zárkózzunk fel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(13.50)

Forrás: parlament.hu