KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal szeretném kezdeni, hogy reflektálnék Fónagy államtitkár úr társadalmi párbeszéddel kapcsolatos dokumentumidézetére, hiszen a dokumentum - úgy, ahogy elhangzott - igaz, megfelel a valóságnak. Sőt kiegészíteném azzal, hogy a szocialisták programjában valójában szerepel a párbeszéd intézményeinek olyan irányú továbbfejlesztése, amelyik is az Érdekegyeztető Tanács mellett létrehozná szándékaink szerint is a Gazdasági és Szociális Tanácsot mint a párbeszéd egyik új fórumát.

A baj ott van, hogy miközben ez a szöveg igaz, a dallam teljesen más. A dallam ugyanis a mi esetünkben arról szól, hogy mi az érdekegyeztetés továbbfejlesztését valóban új intézményekkel való kiegészítésével gondoltuk el. Magyarán nem az Érdekegyeztető Tanács megszüntetése árán, hanem a Gazdasági, Szociális Tanácsnak - ha kell, így fogalmazok - az Érdekegyeztető Tanács megerősítését követő létrehozásával. A mi felfogásunkban tehát a Gazdasági, Szociális Tanács, úgymond, hab a tortán, de a torta az Érdekegyeztető Tanács, amelynek jogosítványait, eddigi rendjét, társadalmi legitimitását, garanciáit, törvényi és alkotmányos garanciáit terveztük megerősíteni; ez most is programunkban van, most is kívánjuk.

Magyarán arról van szó, hogy az eszközrendszer nem önérték, nem mindegy, hogy milyen politikai szándékkal és mire kívánják felhasználni. Ebben a politikai szándékban van a második jelentős különbség. Ha karddal gyereket ölnek, az egészen más kard, mintha gyereket védenek meg vele. Ezzel az érdekegyeztető koncepcióval azt a politikai filozófiát szolgálták eddig, nyolc hónapon keresztül, ami nem a kormány önkorlátozását hozta és a társadalmi partnerek megemelését, hogy ők korlátozzák a hatalmat, hanem az ellenkezőjét: a kormány kívánta korlátozni a társadalmi partnerek működési terét, a koncepció arra irányult, a gyakorlat ezt bizonyította, és a hatalom koncentrálta, centralizálta a döntéseket magához mindenféle vonatkozásban, de a társadalmi párbeszéd helyett is ezeket a lépéseket tette meg.

Az hitelesítené a Fónagy úr által elmondott koncepciót, ha ez párosulna a szociális partnerek társadalmi pozíciójának további erősítésével. De a munka törvénykönyve beterjesztett változata nem ezt mutatja. Azt mutatja, hogy korlátozzák a munkavállalói jogokat és azokat a kollektív érdekvédelmi lehetőségeket is, amelyekkel eddig szerzett jogként élhettek a szakszervezetek. Arról van szó tehát, hogy a partnerség erősítésével nagyobb társadalmi hatáskört kapjanak. Ha ez történik a valóságban, az hitelesítheti a párbeszéd-koncepciót, ha nem, az hitelteleníti ezt, megsemmisíti az eddigi törekvéseket.

Nos, van-e etalon a szociális úton? - kérdezte a kisgazda vezérszónok képviselőtársam. Én azt állítom és az a szocialisták állítása magával a vitanap kezdeményezésével is, hogy van. Van, méghozzá ezt az etalont úgy hívják, hogy Európai Szociális Charta. És ha nem volna világos az Unióba törekvő Magyarország politikai elitjének vagy elitje egy részének, azt is hozzáteszem, hogy ez a belépőjegy egy kötelezettség is. Nem kéredzkedhet be senki az Európai Unióba anélkül, hogy a maastrichti gazdasági követelmények mellett ne teljesítse az Unió szociális "lábát", az Európai Szociális Charta követelményeit. Higgyék el, kedves képviselőtársaim, ezt lesz nehezebb teljesíteni! Magyarország könnyebben, bár nagy áldozatok árán, teljesíti a gazdasági, a monetáris és egyéb követelményeket, mint azt a követeléssort, amelyet a Szociális Charta tartalmaz. Ez ugyanis azt mondja, hogy olcsójános módjára Magyarország sem mehet be az Európai Unióba, nem viheti be szegényen a polgárait, lealacsonyítva a szociális ellátásait, béreit háttérbe szorítva; kiszolgáltatott munkavállalókkal, társadalmi párbeszéd nélkül nem lehet az Unióhoz csatlakozni.

(12.20)

Az Unió ugyanis nem csakazért nem engedi ezt meg, mert az Unió országainak zömében baloldali, szociáldemokrata pártok kormányoznak és nem felelne meg ez a filozófiájuknak - mert ez is igaz -, hanem azért, mert ez rontaná a benne lévők versenyképességét, a benne lévő nemzetek lehetőségeit, esélyeit, rontaná a gazdálkodók versenyesélyeit, hiszen más szociális költségeket, más bérköltségeket, más indulópontot jelentene a magyar, újonnan belépő versenyző fél számára. Magyarán: gazdasági érdekek is szólnának a mi szociális felemelésünk mellett, hiszen az az út, amit be kell járnunk, éppen az emberek számára kell hogy azt jelentse: miközben közelebb kerülünk a Szociális Charta teljesítéséhez, aközben közelebb kerül az ország, az egész közösség a tartós versenyképesség állapotának az eléréséhez, az egyének, az emberek pedig közelebb kerülnek ahhoz az életmódhoz, ahhoz a nívóhoz, azokhoz a bérekhez és azokhoz a szociális támogatásokhoz, lehetőségekhez, ahogy ma Európa boldogabbik felén élnek a sorstársaink. És ez a kulcsa Magyarország számára az európai szociális útnak, hogy esélyt teremthet felemelkedni a családok és az emberek számára, mert egy utolérési pályára kerülhet Magyarország, egy olyan utolérési pályára, amelyen nemcsak a magyar állampolgároknak, nemcsak Magyarországnak, hanem az Unió tagjainak is érdeke van, versenyérdeke és politikai érdeke.

Azt gondolom tehát, hogy a szociális Európához való viszony Magyarországon alapvető kérdés. Az egyesülő Európa zászlaja a szociális Európa. Aki ezt nem érti, az nem beszélhet hitelesen magyar modernizációról, és nem beszélhet az emberek szociális problémáiról úgy, hogy hitelesen értük aggódik.

Milyen út vezeti el Magyarországot a szociális Európába? Egy biztos: csak a párbeszéd útja vezeti el oda. Ez nyilván nem a meglévő szerzett jogok párbeszédfórumainak a megszüntetését jelenti - nem jelentheti az Érdekegyeztető Tanács megszüntetését például a munka világában. Nyilvánvaló, hogy ennek a párbeszédnek a tartalma nem lehet diktátum és nem lehet monológ - ez dialógust jelent. Ez dialógust jelent, és nemcsak azt, hogy a dialógusra koncepciót legyen képes letenni az asztalra a kormány, hanem hogy a párbeszédről is párbeszédben legyen képes döntéseket hozni, a partnerekkel közösen. Ezek technikai minimumot jelentenek egy Európába igyekvő ország számára.

A másik, ami magyar követelményként kell hogy megvalósuljon, hogy a lemaradók a gazdaságpolitika, a társadalompolitika törekvései kapcsán esélyhez és nem a lemaradásukat rögzítő segélyhez jussanak. Tehát esélyt a segélyek helyett, aminek alapvető kérdése természetesen - és én itt egyetértek azokkal a gazdaságpolitikusokkal, akik ezt mondják - a teljesítők támogatása, de abból a célból, hogy a lemaradók ne csak meg legyenek nevezve, hanem ahhoz a startvonalra álláshoz kapjanak támogatást, esélyt, amely számukra is az önálló erőfeszítésből való előrejutást biztosíthatja. Ez a szocialisták programja Európában is.

Az európai szocialisták legutóbbi nyilatkozata, választási nyilatkozata éppen arról szól, hogy hogyan kívánnak esélyt teremteni a ma munkanélküli millióknak az európai szociális unióban, hogyan kívánnak a gazdasági erőfeszítéseiből esélyt teremteni, a startvonalra állás lehetőségét biztosítani a ma még háttérbe szorított milliók számára, és ez a perspektíva a Magyarországon élők számára is megvan. Ilyen értelemben tehát a magyar, a hazai gyakorlathoz képest - tessék ránézni a térképre! - Európa balra van (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.); balra van, nemcsak fizikailag, hanem a gyakorlatát és persze lehetőségeit illetően is, én ezt sem vonom kétségbe.

Felvetődik tehát a kérdés - és ez az utolsó, amit szeretnék megemlíteni -, hogy van-e ilyen út, van-e szociális út, létezik-e európai szociális vízió; a vezérszónoklatok körében is megkérdezték ezt. Azt hiszem, ezt a kérdést nem lehet így feltenni. Úgy kell feltenni: van-e más értelmes út Magyarország előtt?

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu