BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt megcsonkított Országgyűlés! Jól tudják képviselőtársaim, hogy február óta a kormánytöbbség alkotmánysértő döntése miatt csak harmadannyi lehetőségünk van arra valamennyiünknek, hogy napirend előtt szóljunk időszerű kérdésekről. Ezért olyan kérdések maradnak késő estére, napirend utánra, amelyekről jelentőségük folytán nyilván indokolt lenne napirend előtt beszélni.

Ilyen kérdés például az, hogy a magyar miniszterelnök olyan vitába keveredett egy határon túli magyar vezetővel, ami érzésem szerint 1990 óta még nem fordult elő. Talán emlékeznek rá, hogy a miniszterelnök úr azt találta mondani, hogy ebben a koszovói konfliktusban nemcsak az erő van a NATO-országok oldalán, hanem az igazság is, amit Kasza József úr felelőtlen kijelentésnek nevezett. Ezek után a miniszterelnök úr a múlt csütörtöki televíziós nyilatkozatában azt mondta, hogy amikor Kasza úr ilyesmit mondott, akkor ugyanúgy, mint ahogy a Miloseviccsel tárgyaló Ibrahim Rugova albán vezető, nem volt egészen a maga ura. Kasza úr - ezt éppen ma a rádióban lehetett hallani - visszautasította ezt az állítást.

Én nem tudom, tisztelt Országgyűlés, hogy amikor egy ilyen nehéz helyzetben lévő magyar közösség vezetőjéről a miniszterelnök úr így nyilatkozik, mert ez a vezető másképp lát egy fontos kérdést, mint ahogy a miniszterelnök úr és sokan mások látják, akkor megengedheti-e magának, hogy ne tartsa tiszteletben azt a másfajta álláspontot, hanem azt feltételezze, hogy a másképp nyilatkozó magyar vezetőnek nem volt módja azt kifejteni, amit valójában gondolt.

(22.00)

Én azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr nem gondolta végig, milyen nyilatkozatot tesz.

Egy másik nyilatkozatát ugyanebben a kérdésben valószínűleg végiggondolta. Elmondta ezt többször az elmúlt napokban, elmondta ebben a tévényilatkozatában is, és elmondta ma az Országgyűlésben is. "Sokan kérdezik - ma mondta reggel -, hogy Magyarország miért nem nyilvánítja ki, mennyi menekültet hajlandó befogadni. Ezért szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy Magyarország átmenetileg minden háborús menekültet hajlandó befogadni. Hazánk tisztességes és becsületes ország, amelyik úgy gondolja, hogy a szomszédságában bajba jutott embereket, ha a veszély elől menekülnek, kötelességünk befogadni."

Tisztelt Országgyűlés! Azt a kérdést, hogy Magyarország hány menekültet hajlandó befogadni, azért szokták manapság föltenni, mert az európai országok jelentős része kinyilvánította, hogy amikor több százezer albán menekült ott van szörnyű helyzetben a határnak vagy az albán, vagy a macedón, vagy a koszovói oldalán, és nincs hol aludnia, nincs a feje fölött fedél, az elemi feltételek hiányoznak az életéből, akkor számos európai ország azt teszi lehetővé, hogy saját eszközeivel onnan, a szörnyű helyzetből elszállítja - repülőgéppel, vonattal, autóbusszal - vagy Ausztriába, vagy Törökországba, vagy akár Norvégiába, vagy akár Amerikába ezeket a szerencsétlen helyzetbe került embereket. Nem arról van szó, hogy aki eljutott a norvég határra, azt beengedik, hanem arról, hogy ezek az országok onnan elviszik egy biztonságos helyre, ahol van hol aludni és van hol mosakodni és van mit enni.

A miniszterelnök úr válasza nem válasz. A miniszterelnök úr válasza nem tisztességes és nem becsületes válasz, hiszen megkerüli azt a kérdést, hogy Magyarország lehetővé teszi-e, hogy az albán határon levő szerencsétlen emberek magyar támogatással onnan eljuthassanak Magyarországra, akár egy is vagy száz is, vagy csak azokat engedjük be és azoknak segítünk, akik már idejutnak valahogy a jugoszláv-magyar határra - mert azoknak az albánoknak nincs lehetőségük, hogy idejussanak!

Úgyhogy ez a válasza a miniszterelnök úrnak, ismétlem, nem volt sem tisztességes, sem becsületes válasz.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu