BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon jelentős országgyűlési határozatról vitatkozik a tisztelt Ház, és szeretném előrebocsátani, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének képviselői a bizottsági üléseken általános vitára alkalmasnak tartották az előterjesztést. Igennel szavaztunk, és reményeink szerint igennel tudunk majd szavazni a határozati javaslatra is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ennek az országgyűlési határozati javaslatnak minden részletével egyetértünk, hogy annak az alapvető kérdésnek, hogy megfelelünk-e, megfelel-e Magyarország jelen állapotában a charta követelményeinek, minden részletére igennel tudnánk válaszolni.

Ez a charta valóban a világ legjelentősebb szociális egyezménye; úgy is fogalmazhatnánk, ahogy megteszi ez a háttéranyag is, hogy Európa lelkiismeretének dokumentuma. A szabaddemokraták képviselőinek vannak kétségei azzal kapcsolatban, hogy jelenleg Magyarország megfelel ennek a dokumentumnak - az egyetértés abban fogalmazható meg, hogy meg akarjunk felelni ennek a dokumentumnak. Ezért szeretnénk igennel szavazni az előterjesztésre.

Én a mondandómat úgy csoportosítottam, hogy először szeretnék szólni a kétségekről, azokról a cikkekről, amelyekkel kapcsolatban vannak aggodalmaink. A mondandóm második részében pedig szeretnék szólni azokról a cikkekről, amelyek nincsenek benne az előterjesztésben, amelyek viszont okkal bekerülhettek volna vagy bekerülhetnének, legalábbis néhány részletkérdés vonatkozásában.

Sorrendben haladva, az első cikk, amellyel kapcsolatban élnek bennem aggodalmak, ez a 6-os, amelyik a kollektív alkuhoz való jogot fogalmazza meg. Ez a háttéranyag, amelyet a kormány készített, úgy fogalmaz, hogy "csaknem" teljes mértékben megfelelünk ennek a követelménynek. A megfogalmazás is elárulja, hogy az előterjesztőben is vannak kétségek, egészen pontosan többek között amiatt, hogy a kollektív alkuhoz való jog milyen tágan értelmezendő, hogy tudniillik a köztisztviselőkre nem vonatkoztatható a kollektív szerződés, és hogy ez valóban legalábbis kétségeket vet fel.

Bizonytalan a megfogalmazás a 11. cikk vonatkozásában is, amely az egészség védelméhez való jogról szól. Itt az első bekezdés úgy fogalmaz, hogy "a szerződő felek, amennyire csak lehetséges, felszámolják a nem megfelelő egészségi állapot okait". No, azt gondolom, lehet, hogy ez jogilag helyén van és stimmel; tartalmilag maratoni vita nyitható a tekintetben, hogy valóban megtesz-e mindent egy adott, aktuális kormány annak érdekében, hogy amennyire csak lehetséges, felszámolja az egészséget károsító, veszélyeztető tényezőket.

Hasonlóképpen aggályos a 13. cikknek egyik-másik megfogalmazása. A 13. cikk szól a szociális és egészségügyi segítségre való jogról.

(20.30)

Ebben a cikkben két olyan bekezdés is van, amelyben maga az előterjesztő fogalmaz úgy, hogy lehet, hogy jogilag és formailag megfelel a követelményeknek mindaz, amit Magyarországon találni lehet, tartalmilag azonban vannak aggályok a dologban. Miről van itt szó? Arról, hogy ha segítségre szorul egy család, akkor kapjon, kaphasson segítséget. A segítségnyújtásban részesülő személyek ne veszítsenek politikai és szociális jogaikból. Biztosítani kell ezen rászoruló személyeknek a tanácsadást - gyakorlatilag itt a családsegítő szolgálatokról, a családsegítő szolgálatok munkájáról van szó, arról, hogy minden településen ilyen szolgálatnak működnie kellene. Nagyon sokféle formája alakult ki az ilyen szociális segítségnyújtásnak, de él bennem az aggodalom, hogy ma Magyarországon nem minden településen érhetők el ezek a szolgáltatások.

Végül a 16. cikk is tartalmaz valami olyat, amellyel nekünk már sokszor felszínre hozott vitánk van. A 16. cikk szól a "család joga a szociális, gazdasági, jogi védelemre" című passzusról. Itt kerül felsorolásra mindaz, amit családtámogatási rendszerben a kormány kialakított, és meg is dicséri önmagát ez a háttéranyag, mondván, hogy kifejezetten családbarát, családvédő politikát folytatva a kormány magas szintű jogszabályi rendelkezéseket biztosít. Számtalanszor elmondtuk mi magunk, erről a helyről is, hogy kétségeink vannak a kormány családbarát politikáját illetően. Kétségeink vannak azzal kapcsolatban, hogy minden gyereket - és minden gyereket egyformán - támogat ez az úgymond családbarát politika.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy miután meg akarnánk felelni ennek a követelménynek, örömmel vesszük tudomásul, ha a kormány alá akarja írni ezt az ígéretet, két év múlva, az első jelentésben kell számot adnia a kormánynak arról, hogy valóban sikerül-e megfelelni ezeknek a követelményeknek vagy nem.

Hosszabban inkább azokról a pontokról szeretnék szólni, amelyek véleményünk szerint bekerülhetnének, bekerülhettek volna az "ígéret" csomagba. Ez a felsorolás a 4. cikkel kezdődik. A 4. cikk a tisztességes díjazáshoz való jog kérdését tartalmazza. Elhangzott már itt az egyik előadásban, hogy létezik az a bizonyos 68 százalékos hivatkozás, hogy Magyarország nagyon nem felel meg ennek a feltételrendszernek, hiszen a minimálbér töredéke ennek az előírásnak, sajnálatos módon. De vannak ennek a cikknek olyan bekezdései, amelyeknek a ma élő gyakorlat szerint megfelelünk jogszabályilag, és talán érdemes lenne ezeket a bekezdéseket bevenni az "ígéret" csomagba.

Mire gondolok? Gondolok például a 4. cikk (4) bekezdésére, ahol arról van szó, hogy a munkaviszony munkáltató általi megszüntetése esetén a munkavállaló joga az úgynevezett ésszerű, előzetes értesítési határidőre követendő jogszabály. Vagy gondolok az (5) bekezdésre, amely a munkabér védelméhez való jog. Gyakorlatilag arról van szó, hogy munkabérből levonni csak jogszabályszerűen végrehajtható határozat alapján lehessen. Magyarország ennek a követelménynek is megfelel már a jelenlegi állapotában is. Tehát ezeket a bekezdéseket jó lenne bevenni az "ígéret" csomagba.

Hasonlóképpen fontosnak tartanánk, ha a 7. cikkből is kerülne bedolgozásra néhány, mondjuk, szám szerint legalább két bekezdés. A 7. cikk szól a gyermekek és a fiatalok védelemhez való jogáról. Az egyik bekezdés, amelynek szerintem maradéktalanul megfelelünk - ahogy ez a dokumentum is tartalmazza -, a fiatalkorúak és az ipari tanulók joga a tisztességes bérhez, illetve az egyéb juttatásokhoz, ez az (5) bekezdés. De hasonlóképpen megfelelünk a (8) bekezdésnek, ahol a 18 éven aluli személyek éjszakai foglalkoztatásának a tilalma fogalmazódik meg.

A 10. cikk gyakorlatilag minden részletében megfelel annak, ami a magyarországi élő gyakorlat. A 10. cikk a szakmai képzéshez való jogról szól. Ez négy bekezdésből álló felsorolás, a felnőttképzésre, az átképzésre vonatkozó szabályokat tartalmazza. Azt gondolom, hogy ezt a cikket teljes terjedelmében érdemes lenne, ha tetszik, szorgalmi feladatként beemelni a támogatott csomagba.

Több szó esett már az ominózus 12. cikkről, amely a társadalombiztosításhoz való jog kérdése. Magam is nagyon fontosnak tartom ezt a jogot, de értem és érzem azokat az aggodalmakat, amelyek azzal kapcsolatban fogalmazódnak meg, hogy nem felelünk meg minden részletében az ILO-s követelményeknek. Mégis talán megnyugtatásképpen érdemes lenne legalább olyan bekezdést beemelni, amelyhez vita nem férhet, és ilyen lenne az (1) bekezdés, amely egyszerűen leszögezi, hogy a társadalombiztosítás rendszerének létrehozását és fenntartását kötelező előírni.

A felsorolás végére hagytam a 15. cikket, amely a fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyeknek a szakmai képzésre, a rehabilitációra és a társadalomba történő újra beilleszkedésére vonatkozó joga. Személy szerint én lehet, hogy némiképp elfogultan rendkívül büszke vagyok rá, hogy a magyar parlament tavaly megalkotta a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényt, és hogy elindult valami ebbe az irányba Magyarországon, hogy időközben felállt a Fogyatékosügyi Tanács, hogy készül a fogyatékosügyi program, hogy nemsokára felállításra kerül a bizonyos fogyatékosügyi közalapítvány. Szóval, hogy elindult valami az országban, amire okkal lehetnénk büszkék kifelé is. Tehát ilyen módon vállalhatónak és teljesíthetőnek érzem, ha a 15. cikket teljes terjedelmében mindkét bekezdés vonatkozásában beemeljük ebbe az országgyűlési határozati javaslatba.

Befejezésül még egy gondolatot szeretnék felvetni. Azt, hogy itt egy folyamatról van szó. Egy rövidebb-hosszabb időre tervezhető folyamatról, hogy hogyan kívánunk ezeknek a követelményeknek megfelelni. Nagyon jó lett volna, ha a kormány nemcsak azt az optimális minimum programot teszi le, adja a kezünkbe, amelyet ma, 1999 tavaszán ígérni akar, hanem mellé teszi azt is, hogy a többi követelményről körülbelül milyen ütemezésben, mikorra próbál meg olyan feltételeket teremteni, hogy azoknak is meg tudjon felelni Magyarország.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu