HEGYI GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Éppen ma délután volt módunkban ebben a Házban meghallgatni a portugál köztársasági elnök úr beszédét. Ugyanakkor ebben a hónapban emlékezünk meg arról, hogy 25 évvel ezelőtt győzött sikeresen a portugáliai forradalom, "a szegfűk forradalma", amely Portugáliát a fejlett Európába vitte, mondhatnánk, repítette nagy sebességgel; akik jártak Portugáliában, azok tudják, milyen gyors és milyen lendületes fejlődéssel zárkózik fel Európa szerencsésebb részéhez a Portugál Köztársaság.

Talán nem egyedül vagyok ebben a Házban, aki diákként nagy lelkesedéssel követtem "a szegfűk forradalmát" Portugáliában, amely egy idejétmúlt, avítt, korrupt, a szó rossz értelmében jobboldali rezsimet buktatott meg, és egy igazi, forradalmi lelkesedéssel állította át Portugáliát a demokratikus fejlődésre.

A vörös szegfűt említettem - a vörös szegfű nem fakult meg, de idővel kétségtelenül rózsaszínűbbé vált. Azt hiszem, a portugál forradalom egyike a XX. század kevés sikeres forradalmainak, amely nem torzult el, nem fulladt vérbe, nem vezetett diktatúrákhoz, hanem valóban egy radikális, sok tekintetben radikálisan baloldali kezdet után konszolidálódni tudott, és egy igen erős, szociálisan is igen erős, működőképes demokráciát teremtett meg Portugáliában. Az első évek kilengései után ma egy olyan országról beszélhetünk, amelyet szocialista-szociáldemokrata politikusok vezetnek, de amelyben a politikai váltógazdaság szabályai szerint természetesen más demokratikus pártok is sikerrel működnek.

Akiknek hozzám hasonlóan volt szerencséjük többször járni Portugáliában, azok tudják, hogy Portugália méreteit, lakosságát, hagyományait tekintve nagyon sok tekintetben hasonlít Magyarországhoz: körülbelül 90 ezer négyzetkilométer a területe, 10 millió lakosa van, és bizony akkor, amikor a portugál forradalom kitört 25 évvel ezelőtt, az ottani lakosság életszínvonala alacsonyabb volt, mint a hetvenes évek közepén Magyarországon. Ilyen értelemben az a fejlődés, amelyet végigjártak, számunkra is tanulságos lehet.

Portugália már akkor tagja volt a NATO-nak, amikor "a szegfűk forradalma" kitört, az Európai Unióba viszont egy sikeres csatlakozás révén sikerült bejutnia. Akik Portugáliában jártunk, beszélgettünk - jómagamnak a portugál parlamentben is volt szerencsém megfordulni -, tudjuk, hogy a portugál képviselők, politikusok - különböző párthoz tartozóak - igen érdekes és hasznos tapasztalatokról tudnak beszámolni, hogy a gyakorlatban hogyan történt ez a csatlakozás és a felzárkózás, és őszinte emberek lévén azt is elmondják, melyek azok a részterületek, ahol nem teljesültek a várakozásaik, még mindig nem. Hogy csak egyetlen példát mondjak, ami talán másokat is érinthet, hogy például az egyetemi szektorban, a kutatók között, de lehet mondani, hogy általában a bérből és fizetésből élők szintjén is a fejlett nyugat-európai országok bérszínvonalát még mindig nem sikerült elérni, amellett természetesen, hogy nagyon nagy előrelépés történt.

(22.10)

Ez azonban, gondolom, másodlagos ahhoz a tényhez képest, hogy ez a 25 évvel ezelőtti forradalom nagyon jó úton indította el Portugáliát. Azok, akik akkor szívűkben-lelkükben rokonszenveztek ezzel a kísérlettel, most elégedetten látják, hogy jó útra vezetett, és amit negyed századdal ezelőtt, azt hiszem, még a portugál forradalomért lelkesedők közül is kevesen gondoltak, nemsokára remélhetőleg megérhetjük azt az időt, hogy Magyarország és Portugália nemcsak ugyanannak a nyugati szövetségi rendszernek, hanem annak a gazdasági rendszernek is közösen tagja lesz.

A portugál lélek, bár messze van Magyarországtól, nagyon sok tekintetben hasonlít a magyar lélekhez, karakterhez, kultúrához. Az egységes Nyugat-Európa keleti és nyugati perifériáján ez a két kis nép a maga módján igyekezett a sajátos kulturális identitását ötvözni azokkal a nagy európai folyamatokkal, amelyeket tudomásul kell vennünk, és amelyeken belül kell megtalálnunk a boldogulásunkat.

Azt hiszem - bár késő van, és kevesen vagyunk ebben a Házban -, érdemes volt megemlékezni a portugál forradalom 25. évfordulójáról, és reméljük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy valóban Európa azon népeinek is, amelyek...

Forrás: parlament.hu