LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokasodnak a Belügyminisztérium és az Országgyűlés elé terjesztett, településkiválást vagy más megyéhez történő csatolást kérelmező kezdeményezések. Ez a folyamat részben racionális okokból is folytatódni fog, hiszen a gazdasági feltételek és a természeti körülmények változása állandóan megköveteli településszerkezetünk ehhez illeszkedő módosulását, de a településfejlesztésben tapasztalható ideológiai patthelyzet is részese ennek a folyamatnak. Tiszaug esetében is felfedezni vélem e tüneteket.

Tudomásul veszem és elfogadom a Belügyminisztérium, valamint az önkormányzati és rendészeti bizottság ajánlását, s a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportjával együtt megszavazom Tiszaug Bács-Kiskun megyéhez történő csatolását. Ezzel egyidejűleg hadd adjak hangot ama véleményemnek is, hogy a települések szétválásának és átcsatolásának parlamenti jóváhagyása csak tünetileg kezel egy problémakört a mélyben rejtőző okozati tényezők vizsgálata nélkül. Az egyik legnagyobb, mélyben rejtőző ok az, hogy az elmúlt fél évszázadban szétzilált települési hierarchia rendszere mindmáig nem állt helyre, s a bizonyos ideológiai előítéletek túltengése miatt a közeljövőben sem látok erre sok esélyt.

A szocializmus évtizedeiben köztudottan többnyire formális volt mind a helyi önkormányzatiság, mind pedig nagyobb területek önálló döntési lehetősége. Hatalmi szempontok miatt a városok és községek tanácsainak helyi döntési lehetősége a lényeges ügyekben teljesen látszólagos volt. A közel évezredes közigazgatási hagyománnyal rendelkező járási jogok és feladatok megszűntek, a megye pusztán a központi államapparátus ellenőrző és pénzelosztó helyévé alakult. Ebben a folyamatban a járások megszüntetésével párhuzamosan veszítették el szerepüket a városok is. (Folyamatos zaj.) A Magyar Demokrata Fórum vezette első szabadon választott kormány rehabilitálni kívánta a helyi önkormányzatokat, mind a városokat és a megyéket, továbbá az Európai Unió gyakorlatát is látva, igyekezett létrehozni a megyék tartósabb együttműködését, amit az állam felé a köztársasági megbízott személye képviselt. Az elképzelések nem válhattak valóra, mert politikai ellenfeleink megyeellenes hisztériát keltettek, s emellett az akkori kormánynak nem volt kétharmados többsége egy szocialista centralizációt végleg elhagyó közigazgatási hierarchia elfogadtatására.

Most csak röviden utalok arra, hogy a szocialisták szavakban szellemi elődjüknek tartják Erdei Ferencet, és a szabaddemokraták szintén szavakban méltatják csak Bibó István érdemeit, de ennek a két személynek az egyik legmaradandóbb gondolatát, a városkörnyéki közigazgatásra épülő megye koncepcióját teljes mértékben elutasították. A kilencvenes évek első felében a közigazgatási reform megtorpedózása miatt mintegy 3000 magára hagyott és még szomszédaival sem egy egységbe tartozó önkormányzat vergődött sok esetben társtalanul az országos közigazgatásban. Sem funkciók, sem érdekek nem fűzték őket sem a legközelebbi városhoz, sem a megyéhez. Nem csoda, hogy a meglazult kapcsolatok miatt a szétválásban látták és látják sok helyen a kiutat, holott a valódi kiút a települési érdekek járási, megyei és regionális megvitatása, megszervezése és megjelenítése lenne. (Zaj.) Itt kell megemlítenem, hogy a megyék együttműködésének első regionális formáját, az Európai Unió gyakorlatához közelítő megyei szövetségeknek és tartós együttműködésnek az első keretét 1994-ben azonnal lerombolta a hatalomra került szocialista-szabaddemokrata kormányzat.

Sokan csodálkoznak azon, hogy a tiszántúli község, Tiszaug miért akar egy teljes mértékben Tiszán inneni megyéhez csatlakozni. (Zaj.) Nekik azt lehetne mondani, hogy a hagyományos magyar életvitelben a folyóvíz nem szétválasztotta, hanem összekötötte a településeket. Komárom és Esztergom megyék településeit évszázadokon keresztül megfelezte a Duna, Kalocsa századokon át a dunántúli Fejér megye része volt, s a tiszántúli Tiszafüred szintén századokon át Heves megyéhez tartozott. A történelmi hagyományok és gazdasági kapcsolatok hosszú ideig és tartósan erősebbnek bizonyultak az úgynevezett természetes határoknál. Ugyanakkor tartok attól, hogy Tiszaug esetében nemcsak a hagyományok vagy a létező gazdasági érdekek idézték elő a jelenlegi helyzetben ezt az átcsatolási kérelmet, hanem egy kiútkeresés kényszeréről is szó van. Ha az összehangolatlan önkormányzati érdekek és a társtalanság megyéjéből menekülni kíván egy település, ez érthető lenne abban az esetben, ha az összehangolt önkormányzati érdekek és járások szintjén együttműködő települések megyéjébe kérne fölvételt. Sajnos ettől még távol vagyunk. (Zaj.)

A Tiszaugon élők többsége a várakozás feszültségével, izgalmával várja a tisztelt Ház döntését. Helyi népszavazáson ők már döntöttek, Jász-Nagykun-Szolnok megye már elengedte őket, a Bács-Kiskun megyei önkormányzat pedig előzetesen befogadta a települést. Úgy tűnik számomra, hogy a politika, a pártok is tiszteletben tartják a település döntését. Csernus Ferenc, a térség korábbi szocialista parlamenti képviselője több alkalommal kiállt Tiszaug átcsatolása érdekében, de a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselői, valamint a Független Kisgazdapárt képviselői is korábban is, most is támogatták Tiszaug kérését.

Formálisan tehát eleget tehetünk képviselői feladatunknak, ha megszavazzuk Tiszaug Bács-Kiskun megyéhez történő csatolását. Valódi képviselői feladatunk pedig az lesz, hogy egy új közigazgatási koncepció keretében városi, járási, megyei és regionális feladatokat és jogokat állapítunk meg. Csak így tudjuk megelőzni községeink és városaink sokaságának fokozódó magárahagyatottságát és társtalanságukból fakadó erőtlenségét s az ebből fakadó, hosszabb távon eredménytelen kiútkeresését.

Köszönöm megtisztelő türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu