DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitában konkrét javaslatokat teszünk a tervezet bizonyos szakaszainak a módosítására.

(10.30)

Javaslataim e tárgykörben az elkobzással kapcsolatosak. Javaslataim besorolása a 66. és 69. számot viseli, mindkettő az elkobzással kapcsolatos. Az elkobzás - mint közismert, ismeri a jelenlegi szabálysértési kódex is - elrendelhető arra a tárgyra nézve, amellyel a szabálysértést elkövetik, illetőleg amelyre nézve elkövetik a szabálysértést; egy rendkívül hatásos, visszatartó erőt gyakorló kvázi büntetés. Visszatartó ereje éppen abban áll, hogy súlyánál fogva mintegy prevenciót is gyakorol; akitől egyszer nagyobb értékű árut elkoboztak, biztosan meg fogja gondolni, hogy a következőkben elkövessen-e hasonló szabálysértést, ugyanis az elkobzott áruk ellenértéke biztos, hogy jóval nagyobb, mint a szabálysértési bírság, amelyet esetlegesen a szabálysértési hatóság kiszabhat.

Ugyanakkor a hatásossága mellett az elkobzás mégis rendkívül bonyolult, hogy úgy mondjam, idegőrlő tevékenység azokra nézve, akiknek ezt végre kell hajtani, mert egyrészt akik az ellenőrzéseket végzik, észlelik a szabálysértést, észlelik, hogy azt az árut el lehet kobozni, erről jegyzőkönyvet kell felvenni, esetleg több száz áru van az adott helyen, leltárt kell készíteni, utána valamilyen formában az elkobzott tárgyakat valahova el kell szállítani, tehát raktárról kell gondoskodni, ott meg kell őrizni, figyelemmel kell lenni arra, hogy vajon ezek nem romlott vagy romlandó áruk-e. Ezt követően meg kell semmisíteni, ez külön munkát jelent, gondoskodni kell az elégetett vagy összetört maradványokról. Tehát hiába rendkívül hatásos maga az elkobzás, elég keveset alkalmazzák, holott, ismétlem, preventív jellege is van.

A javaslatom arra irányul, hogy az elkobzás helyett mondhasson ki a szabálysértési hatóság elkobzást pótló ellenértéket. Amit elmondtam, annak az a praktikuma is meglenne, hogy ettől az elkobzást kísérő körülményes eljárástól mentesülne a szabálysértési hatóság, és ha egyszer az áru összértéke, amit lefoglalhatnának, négyszázezer forint lenne, akkor nem elkoboznák a négyszázezer forint értékű árut, hanem négyszázezer forint ellenérték megfizetésére kötelezik az elkövetőt; illetőleg remélem, hogy ez a elkövető kifejezés megváltozik majd "eljárás alá vont"-ra.

Amellett vannak olyan elkobzási lehetőségek is, amikor ki lehetne mondani ugyan az elkobzást, de mert fennáll a gyanúja annak, hogy elkobzás alá eshetne az áru, főleg élelmiszereknél fordul ez elő, amikor is nem lehet rögtön elkobozni az árut, hanem előtte laboratóriumi vizsgálatnak kell alávetni, hogy vajon valóban fennáll-e a szabálysértés gyanúja... Mire aztán a laboratóriumi vizsgálat megállapítja, hogy valóban elkobozható, addigra ez az áru már nincs is meg. Tehát ebben az esetben különösen nagy jelentőséggel bírna az elkobzás ellenértékének a kimondása.

Ugyanezzel összefüggésben azonban vannak olyan esetek, amikor jelenleg is el lehet kobozni valamilyen szabálysértés folytán létrejött, vagy olyan dolgot, amivel a szabálysértést elkövették, de az rendkívül méltánytalan lenne az eljárás alá vont részére, mert, mondjuk, a megélhetését ezzel gyakorolja, vagy oly nagy értékű, amit ha elkobzás alá vonnának, már tényleg méltánytalan lenne egy esetleg kisebb súlyú szabálysértéssel.

Példaként hozok fel egy olyan autóbuszt, amelynek értéke, mondjuk, 20 millió forint, és valami kisebb műszaki szabálysértést követtek el vele. Ez esetben méltánytalan lenne elkobozni a 20 millió forint értékű autóbuszt. Erre is alkalmas lenne az általam javasolt elkobzás ellenértékének vagy az ellenérték egy részének a kimondása, mert akkor is akkora összeget mondhatna ki a szabálysértési hatóság az ellenérték részeként, amely sokkal nagyobb, és így nagyobb preventív erőt gyakorolna az eljárás alá vontra, mint önmagában csak a szabálysértési bírság. Erre irányul e körben a módosító javaslatom.

Köszönöm. (Dr. Csúcs László tapsol.)

Forrás: parlament.hu