DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Ezekben a napokban, hetekben a "béke" és a "háború" leggyakrabban használt szavainkká váltak. Reggeltől estig erről szólnak a híradások, és a fogalmak félelmeinkkel és reményeinkkel együtt a szokottnál is jobban befészkelték magukat a szívünkbe és az eszünkbe.

Az ember már csak olyan, hogy mindig a nagyobb baj, a nagyobb veszély foglalkoztatja, amikor ösztönösen vagy tudatosan a problémákat, a teendőket rangsorolja. Most déli határainktól tapintható távolságra háború folyik. De vajon kellő ok-e ez arra, hogy saját belső békénk vagy békétlenségünk, nyugalmunk vagy nyugtalanságunk okairól ne szóljunk? A kérdésre lehetne akár igennel is válaszolni, ha az élet - a legnagyobb forgatókönyvíró - nem úgy alakítja, hogy erre a rendkívüli ülésre két nappal május 1-je előtt kerül sor.

Nem lehet megkerülni a kérdést, hogy vajon miről fog beszélni és miben fog reménykedni sok százezer ember, akik különféle ilyenkor szokásos rendezvényeken, találkozókon vesznek részt. Bizonyára nem kerülik meg a koszovói válság, a délszláv háború kérdését, és nem nehéz kitalálni, hogy a maguk részéről azt szeretnék, ha mihamarabb béke lenne szomszédunkban.

De nem a részvétlenséget fogja jelenteni, ha szó kerül belső békétlenségeink okairól is. Arról, hogy miért kell oktalanul, a szükséges mértéken túl is nélkülözni olyan embereknek, családoknak, akiknek nem emelték megfelelően a nyugdíját, a családi pótlékát, akik nem vehetik igénybe az adókedvezményt. Arról, hogy mit vétettek azok a közalkalmazottak, köztisztviselők, akik egy fillér béremelést nem kaptak, vagy ha kaptak is, csak olyan mértékben, hogy egy szakmai műhibának is tekinthető adójogszabály-változtatással a kézhez kapott keresetük kevesebb lett. Arról, hogy a szociális partnerek egyetértése nélkül hogyan alakítja át a kormány az érdekegyeztetést. Arról, hogy mindezek tetejében a szakszervezetek ellenében a munka törvénykönyvét is módosítja a kormány, természetesen a munkavállalók hátrányára. Arról, hogy az átalakított, megvont gyógyszertámogatás után hányan nem tudják majd megfizetni a szükséges gyógyszerek árát. Arról, hogy a jövő évre tervezett adó- és járulékszabályok, a jövő évre elgondolt költségvetés mindezeket a problémákat nem orvosolni, hanem bizonyos értelemben elmélyíteni tervezi. És lehet, hogy arról is, hogy vajon miért nem vitathatta meg a plenáris ülés az ellenzék elgondolásait az ár- és belvízvédelem kárainak enyhítésére vonatkozóan.

Tisztelt Képviselőtársak! Ismerem valamennyire azokat az embereket, akiket összefoglalóan munkavállalóknak, bérből és fizetésből élőknek, alkalmazottaknak szoktunk nevezni. Jelentős részük egyszerű, csöndes ember, aki nem ugrik minden szóra, nem szalad az első sérelem miatt demonstrálni, és a sztrájkot is valóban a végső eszköznek tekinti. De ezek az emberek önérzetes emberek. Nemcsak azt jegyzik meg, ha oktalanul nem emelik a bérüket, sőt, egyenesen elvesznek abból, de azt még inkább, ha foghegyről beszélnek, ha lekezelően szólnak róluk.

(10.40)

Mondhatják azt, tisztelt kormánypárti képviselőtársak, hogy nem ildomos mindezt szóba hozni, úgymond hangulatot kelteni, amikor háború dúl a szomszédunkban, amikor a bombák robbanása, az élet vagy halál kérdései, Magyarország lehetséges biztonsági kockázatai mellett mindezek a problémák eltörpülnek. Van ebben némi igazság. Persze, nem több és nem kevesebb, mint a fordítottjában. Ilyen helyzetben ugyanis a szokásosnál is nagyobb felelősséget kell tanúsítania egy kormánynak, kerülve az értelmetlen konfliktusokat, az oktalan összeütközéseket, a mellébeszélést, mindazt, ami bizalmatlanságot és bizonytalanságot szül.

A Magyar Szocialista Párt nevében arra kérem a kormányt, gondolkozzon el ezen, legalább most, két nappal május 1-je előtt. (Zaj a kormánypárti padsorokban.) Higgyék el, nemcsak furmányos trükkökkel, nemcsak konfliktust keresve, de párbeszédre, konszenzusra törekedve is lehet kormányozni. Pontosabban fogalmazok: ne higgyék el! Próbálják meg!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu