DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A Bosznia-Hercegovinában kitört válság időszakában - úgy gondolom - nem kellett túl nagy előrelátás ahhoz, hanem szinte meg lehetett jósolni, hogy a következő válság a Balkánon vagy Koszovóban, vagy a szandzsákban fog bekövetkezni, esetleg mind a két helyen.

Úgy tűnik, hogy a nagy nyugati demokráciák tanultak - vagy legalábbis valamit tanultak - a bosznia-hercegovinai helyzetből, és elébe kívántak menni a megoldásnak. Ennek megfelelően, nézetem szerint kellő időben, elkezdtek egy olyan tárgyalást s egy olyanfajta közvetítési metódust, amelynek az eredményeként azt lehetett remélni, hogy minden józan kormány - így talán a szerb kormány is - rá fog döbbenni arra, hogy ma már nem lehet olyan politikát folytatni, amely egyértelműen egy kisebbség felszámolásához vezethet.

(13.20)

A NATO és az Európai Unió nézetem szerint új politikai fejezetet nyitott, mindeddig ugyanis minden ilyen beavatkozás valamilyen területszerzés vagy gazdasági előnyök megszerzését szolgálta. Aligha vádolható ma bármelyik nagy nyugat-európai, de a NATO-hoz tartozó bármelyik ország azzal, hogy gazdasági vagy területi előnyök megszerzése érdekében venne részt abban az akcióban, amely akció ma Szerbiával, Jugoszláviával kapcsolatos.

Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy ez az akció azért volt és azért tisztességes, mert most végre nem másért, mint egy kis népcsoport, egy alig kétmilliós népcsoport megmentéséért folyik. Súlyos amnéziában szenved az, aki ma elfelejti - vagy ha nagyon fiatal, az olvasmányaiból nem emlékszik rá -, hogy 1956-ban, azon a gyászos novemberi napon mi nem akartuk elhinni, hogy Szuez fontosabb, mint Magyarország. Ma úgy tűnik, hogy értékváltás történt, s ez az értékváltás talán azt eredményezheti, hogy reménykedhetünk egy jobb világban.

A parlamenti pártok magatartása mindeddig nézetem szerint - kisebb nézeteltérésektől és ütközésektől függetlenül - felelős volt. Ez a májusi nap azonban mintha néhányaknak megzavarta volna a gondolkodását. Mintha május 1-je és a meleg májusi nap valami olyan gondolatokat ébresztett volna, hogy a pártpolitika a nemzeti politika elé való. Nem az ellen kívánunk szólni - nagy nyomatékkal szeretném hangsúlyozni -, hogy Koszovóban béke legyen. Ezt a Független Kisgazdapártnál jobban, azt hiszem, senki nem kívánja, azt azonban határozottan ki kell jelenteni, hogy nem lehet, nem szabad elfogadni - és fajsúlyos pártnak támogatni - olyasféle kezdeményezést, amelynek a 2. pontja úgy szól, hogy meg kell szüntetni a bombázásokat. Igen, a bombázásokat meg kell szüntetni, de nem feltétel nélkül!

Alapvető feltételek vannak, amelyeknek eleget kell tudni tenni, mindenekelőtt Koszovóból ki kell vonni az ott lévő szerb erőszakszerveket, nem utolsósorban az ott lévő félkatonai szervezeteket. Aki úgy gondolja, hogy ezek a félkatonai szervezetek a demokráciát építgetik Koszovóban, attól tartok, súlyosan téved. És nem utolsósorban: a nemzetközi békefenntartással biztosítani kell a biztonságos életfeltételt. Az elüldözött mintegy egymillió koszovóinak biztosítani kell a visszatérését, és gondoskodni kell Koszovó autonómiájáról, széles körű autonómiájáról, olyanról, amely egy népcsoportnak az életét a jövőre nézve biztosítja. Magyarországnak ez eminens érdeke. Amikor arról beszélünk, hogy miként védelmezhetjük meg a határon túl élő magyarokat, egyetlen percig sem szabad elfelejteni, hogy a ma kialakult világban erő nélkül ezt nem lehet megtenni. Ezt az erőt a mi számunkra az a szövetség biztosítja, amelyben nem lehet félig bent lenni és félig kint lenni. Egy szövetségben vagy benne vagyok, vagy nem vagyok abban a szövetségben, de ha a szövetségben vagyok, akkor a szövetségi politikát kell folytatni.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: a békére kell minden eszközzel törekedni, de Európa érdeke az, hogy Európában ne maradhasson fenn olyasfajta diktatúra, amely diktatúra egy kis népnek a megsemmisítésére, egy kis népnek az elűzésére tör. Ez olyan veszedelmes példa lenne, amely a magyar érdekeket súlyosan sértené. Arra kérek minden felelős pártot, jól gondolja meg, amikor nyilatkozatokat tesz, és amikor bizonyos lépéseket tesz, mik a magyar érdekek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu