MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, amikor a heti postával kézhez vettem az országgyűlési határozati javaslatot a hároméves irányelvekről, felcsillant a szemem. Ez az, amire vártam, ez az, amit kívántam, hiszen az előző ciklusban is és ősszel is többször kifogásoltam, hogy nincs programköltségvetésünk, nincsenek koncepcióink előre. Tényleg évről évre kínlódja át mindig a parlament és a kormányzat a költségvetését; végre tudományos alapon, megalapozottan ezek a fiatal erők a kormányban létrehoztak valami újat.

Ilyen felcsillanó szemmel vettem kézhez, és bizony nagyon hamar, pár sor elolvasása után lelohadt a kedvem, mert egy nagyon gyenge és összehordott írást vettünk a kezünkbe, ami teljesen egyenetlen. Előttem már több tudós kollégám elemezte, ennek az anyagnak a legjobb része az a tájékoztató anyag, az a tanulmány, amelyet az ember szívesen elolvas egy folyóiratban vagy máshol, de amelynek szinte semmi köze nincs az anyag első részéhez, amely magát a határozati javaslatot tartalmazza; annak van egy semmitmondó általános indoklása, és utána van egy részletes indoklása, amelynek tulajdonképpen a koncepciókat tartalmaznia kellene. Ez a részletes indoklás is emlékeztet azon gyermekkori játékainkra, amikor társaságban úgy írtunk verset, hogy mindig írtunk egy sort, letakartuk, lehajtottuk, a másik is írt egy sort, aztán lehajtotta, és végül az egészet kihúztuk, és abból jó, kacagtató produkció lett.

Sajnos, ami itt van, nem kacagtató, ez sokkal szomorúbb annál. Mint ahogy szomorú az, hogy a kormány előterjeszt egy hároméves költségvetési koncepciót, amelynek meg kellene határoznia az ország gazdasági, társadalmi fejlődésének fő irányait, és akkor a Magyar Köztársaság kormányából egyetlenegy személy, a pénzügyminisztériumi államtitkár van jelen. Hiszen itt kellene ülniük. Az előbb még itt volt az Oktatási Minisztérium tisztelt államtitkára (Varga Mihály: Visszajön!), de valószínűleg ő sem azért, hogy a költségvetési koncepció vitáját meghallgassa, hanem mert készült a második témára, amely (Horn Gábor: Éjszakai műszak!) az éjszakai műszakra fog maradni. Tehát egyszerűen példátlan ez a dolog! Megpróbáltam ezt szarkasztikusan elővezetni, de példátlan dolog, hogy a kormány tagjai még arra sem veszik a fáradságot, hogy helyettesítsék magukat. A szakértői páholyok üresek, nincs itt senki, holott a kormány és az ország számára rendkívül fontos dolgokat kellene megtárgyalni egy silány írásmű keretében.

Úgy tűnik, maguk a kormány tagjai sem veszik komolyan ezt az írást, nem tartják komolynak, hiszen semmi olyan állítás nincs benne, amely később számon kérhető lenne. Még abban a hátul lévő tanulmányban van egy-két érdekes megállapítás, de arra azt fogják mondani, hogy az egy olvasmány volt, amit odaadtunk a képviselőknek, nem képezi az országgyűlési határozat tárgyát, nem képezi azt a programot, amelyet a kormány a maga számára, az Országgyűlés a maga számára és az államháztartás, illetve az államapparátus számára előírt.

A részletes indoklásban tényleg csak felvillantanak egy-egy területet, néha teljesen érthetetlen mondatszerkesztésben, önmagában olvashatatlan módon, strukturálatlanul. Államtitkár úr, nézze meg például a 4. oldalt! Mondja meg nekem, hogy mit jelent az, vastag betűkkel önmagában lebegtetve, hogy "átláthatóbb költségvetés készül". (Varga Mihály: Így van!) Utána tovább sorakoznak a pontok, a c. után a d., e., f. Nem érzem azt, hogy itt valami történt volna, valamit jelezne. Úgy tűnik, mintha az, aki ezt összeállította, maga sem olvasta volna el még egyszer, ahogy a szövegszerkesztőbe beütötte, utána úgy hagyta és gondolta, hogy így is átmegy a dolog.

Az én szűkebb biztonságpolitikai, honvédelmi szakterületemet egyetlenegy mondatocska érinti éppen ebben a szakaszban. Ez annyit mond ki, hogy az "ország NATO-csatlakozása következtében a vállalt védelemnövekedési kötelezettségeket teljesíteni kell". Ez a mondat csodálatos! Nem azért kell az ország védelméről gondoskodni, mert ez a mi hazánk, nem azért kell gondoskodni róla, mert ez kötelessége minden kormánynak, amely egy ország jövőjéért és biztonságáért felelős, hanem a NATO-csatlakozás következtében védelemnövekedési kötelezettségeket kell teljesíteni. Szóval, ez iszonyatos! Iszonyatos!

Egyrészt kevés, másrészt pedig nem mond semmit. Hol lehet később, két-három év múlva számon kérni a kormányon, hogy mit teljesített ebből? (Herényi Károly jegyző telefonon beszél. - A képviselő szünetet tart.)

Forrás: parlament.hu