DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném úgy elmondani ezt a nagyon rövid hozzászólásomat mint Lotz Károly, aki egyik szülőatyja és támogatója - ha szabad ezt mondani, a munkatársak talán tudják -, egyik legnagyobb foglalkoztatója is voltam a Versenyhivatalnak 1990 óta. Minden rezdülését valamilyen formában figyelemmel kísértük, és próbáltuk segíteni, ahol lehetett. Az első törvény kialakításától kezdve sok-sok minden történt az elmúlt időszakban. Ott szeretném folytatni, ahol most vagyunk: a jelentések jók, világosak, áttekinthetők; ha szabad így kifejezni, a Versenyhivatal tartja a színvonalat, amit kezdettől fogva elért.

Másrészt szeretném elmondani azt a néhány gondolatot, amelyet mint az Európai Unió magyar parlamenti vegyes bizottságának tagjaként ismertettem az EU 1998. évi országjelentése során, az úgynevezett Progress Report idején, illetve azokat a legfontosabb pontokat, amelyeket az Európai Unió elvár a versenyszabályozás tekintetében a következő időszakban.

(21.10)

Az első elv, amit az Európai Unió kimond, hogy a legjobb szabályozás a verseny. Ez itt is megjelenik tételesen, szó szerint; azt hiszem, ez magától értetődő, és ezt kell mindenekelőtt szem előtt tartani.

A második ilyen alapelv a verseny és a privatizáció egymásra utaltsága. Igen, itt mindig voltak és lesznek is viták, de a verseny és a privatizáció olyan mértékben összefonódik... - és ezt tartotta is a magyar gazdaság, le a kalappal, még akkor is, ha itt voltak, még egyszer mondom, és lesznek is nyitott kérdések. Őszintén szólva - ez teljesen egyéni meglátás - ebbe a most készült országgyűlési határozattervezetbe szívem szerint a 3. pontba az energiaszektor szabályozásánál nem tettem volna be az utolsó félmondatot, amelyik úgy szól: "ami nem jár együtt szükségszerűen a további privatizációval". Nem kell ezt kiemelni - ha együtt jár, együtt jár, ha nem jár együtt, nem jár együtt. Magyarul: ezt nyitva kellene hagyni, nem feltétlenül szükséges azt mondani, hogy itt biztosan nem lesz privatizáció. Tudjuk, ismerjük a problémákat.

A harmadik ilyen kérdés, uniós alapelv a versenykorlátozások feloldása vagy fokozatos feloldása. A '98-as jelentés példaként éppen a Matávot említi, mondjuk ki őszintén: ez a bizonyos 2002. január 1-jei monopólium feloldása. Magam is foglalkoztam ezzel, országgyűlési határozati, illetve kormányhatározati előkészítés is történt, határozat is van erről, ennek a lehetőség szerinti előrehozataláról. Ezzel a jelentés maga is foglalkozik - egy kicsit prejudikáló jelleggel, mert azt mondja, hogy a piacra nyitás előrehozatalát akkor nem szabad megtenni, hogyha a versenyt képes hatásosan akadályozni, egyszóval: tehát az "Ajánlások az Országgyűlés számára" című fejezetben, azt hiszem, magától értetődik, és gondolom, a jelenlegi kormányzati törekvések - tudomásom szerint mind a két fél megtette az ajánlatát - csak akkor hatásosak, ha van értelme ennek az előrehozatalnak. De úgy látom, van remény arra, hogy ez egy évvel előbbre hozódik. Az illetékesekkel beszélve tudom, hogy nyilván olyan szolgáltatás-ellenszolgáltatást vagy ellenérték-megoldást kell találni, ami gyakorlatilag előnyös a verseny szempontjából - ha nem előnyös, akkor nem szabad megcsinálni. A verseny olyan mértékben halad itt előre, különösen a mobiltelefon-szolgáltatások terén, hogy olyan óriási jelentősége megítélésem szerint és a szakértők szerint sincs ennek.

Itt azért szeretném elmondani azt - és ez nem a Matáv védelmében szól -, hogy egy kicsit mindig elfeledkezünk arról, hogy ez egy koncessziós szerződés, amelyért igen nagy összeget fizetett a koncessziótulajdonos, és az a 600 milliárd forint, amit a Matáv befektetett abba a nagyon rossz színvonalú... 1994 őszén, amikor átvettem a tárcát, hihetetlen rossz helyzet volt az ország telefonellátása szempontjából, beleértve a helyi szolgáltatókat is, és akkor kellett egy olyan szabályozást hozni, befektetésre ösztönözni - szerencsére ez a befektetésre ösztönzés nem volt különösebben problematikus, de az a 600 milliárd forint azért megtette a hatását, legyünk őszinték! A több százezres sor gyakorlatilag nullára redukálódott 1998-ra, tehát azért itt tegyük helyre az ügyeket!

A negyedik elv, amit az Unió elvár, az állami támogatások ellenőrzése és lehetőség szerinti minimalizálása, Takács Imre beszélt erről. Ez az egyik legkényesebb pontja az európai uniós igényeknek. Legalább négy helyen - ha visszaemlékeznek, nyilván ismerik a Progress Reportot - visszatér erre az Unió, és még azt a bizonyos regisztrációs igényt is felveti, amely szigorúan az Unió elé tárandónak tartja az állami támogatások jelenlegi fajtáit, mennyiségét, rendszerét. Bizony ez az egyik legnehezebb ügy a screening-folyamat és a tárgyalások kapcsán is, a Pénzügyminisztérium, amely vezeti ezt a screening-folyamatot, elmondhatja, mennyi problémát okozott és fog még okozni ez a kérdés. De ez egy szigorú és elég nehéz kérdés.

Az egységes elveken alapuló szabályozási reform. Erről most többszörösen is volt szó, a természetes helymonopóliumok és a szakmai szabályozás kapcsán. Én itt azt emelném ki, ami a saját valamikori területem is volt, azt a bizonyos konvergenciaszabályozást, ami egyszerűen nélkülözhetetlen. Idetartozik a tartalomszolgáltatás, a távközlés, a média és bizonyos fokig az informatika is, bár itt vannak még viták az ügyben, hogy az informatikát külön kell-e szabályozni, de itt gyakorlatilag mégis egy olyan konvergencia megy végbe majd a következő időszakban, amely nélkül nem szabályozás a szabályozás, ez tehát nélkülözhetetlen.

Végül a fogyasztóvédelem, amellyel szintén elég sokat foglalkoztunk, a jelenlegi távközlési miniszter úrral közösen is. A fogyasztóvédelem, az egyén, az ember védelme nélkülözhetetlen, ez is szerepel az uniós irányelvek között.

Azt hiszem, ezt a néhány irányelvet érdemes a hivatalnak szem előtt tartani a következő időszakban, fogja is, hiszen ismerem a törekvéseiket. Ezek azok a legfontosabb elvek, amelyek mentén a következő időszakban - ha szabad azt mondani - felgyorsított ütemben kellene előrehaladni, mert enélkül valóban nagyon nehezen lehet teljesíteni az európai uniós igényeket, és nagyon nehezen lehetne olyan színvonalúvá tenni, olyan színvonalúra felhozni a versenyt, amilyet az Európai Unió elvár, de elvár a magyar fogyasztó is, azaz hogy bizonyos területeken - hogy úgy mondjam - zuhanásszerűen csökkenjenek az árak, mint ahogy például az a távközlés területén Németországban, Izraelben vagy egyéb országokban az elmúlt években megtörtént. Én tehát azt hiszem, a versenyszabályozás - még egyszer hangsúlyozom: amely az Európai Unió elsődleges, úgy is mondhatnám, talán az első három legfontosabb gazdasági elvei közé tartozik -, ennek a felgyorsítása a következő időszakban nélkülözhetetlen lesz.

Hadd fejezzem be egy teljesen egyéni terminológiai meglátással. A jelentéseken végigvonul az "összefonódások" kifejezés. Csináltam egy egyéni tesztet ezzel kapcsolatban, és bár itt van egy terminológia, hogy mit is jelent, mit ért a hivatal az összefonódás alatt, tízből tíz esetben mindenki pejoratív hangsúlyt érzett és pejoratív értelmezést tartott megfelelőnek a kifejezés kapcsán. Az összefonódások ellenőrzése végigvonul a jelentéseken. Én azt ajánlom a hivatalnak, hogy előbb-utóbb iktassa ki ezt az "összefonódások" kifejezést, illetve helyettesítse valami mással; lehet itt tőkekoncentrációról vagy másról beszélni. Ahogy változik az idő, úgy változnak a terminológiák, nem tulajdonítanak túlzottan jó jelentést az "összefonódások" kifejezésnek, úgyhogy javaslom: fontolják meg ennek az esetleges megváltoztatását a következő jelentésben vagy a következő időszakban.

Még egyszer szeretnék gratulálni, a jelentések jók, világosak, áttekinthetőek, és ennek megfelelően javaslom, hogy a hivatal folytassa tovább a munkáját.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu