DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Turi-Kovács Béla frakcióvezető-helyettes úrnak pedig a kérdés felvetését köszönöm, hiszen való igaz: a vidékfejlesztés kérdése ma Magyarország meghatározó fontosságú ügye, hiszen egy egységes Európába nem lehet bemenni egy több részre szakadt országgal, és miután az ország gazdaságilag olyan helyzetben van, mintha több részre szakadtan élnénk az életünket, ennek következtében a hátrányos helyzetű térségeket fel kell virágoztatni.

(13.10)

Ezek a kérdések egy egységes kezelést igényelve a mezőgazdaság fejlesztését éppúgy magukban foglalják, mint a területfejlesztés és a vidékfejlesztés kérdéseit. Úgy gondolom, jók azok a példák is, amelyeket Turi-Kovács Béla felhozott, de annak megértésére, hogy mi itt az igazi probléma, hadd tájékoztassam önöket arról, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezeti előirányzatában összesen 154 milliárd 805 millió forint szerepel. Ebből zárolt összeg 2 milliárd 618 millió, három kedvezőtlen adottságú megyének átutalt összeg 1 milliárd 498 millió, marad tehát 150 milliárd 689 millió. A vidékfejlesztés előirányzata 11 milliárd 532 millió, marad tehát 139 milliárd 157 millió.

A piacra jutási támogatások determinációja, tehát a korábbi kormány rendelkezése folytán a jelenlegi földművelésügyi kormányzat által kifizetendő összegek 27 milliárd 300 milliót tesznek ki, a piacra jutási támogatásoknál a bevételkiesés mintegy 6 milliárd forint, így az 1999. évben ténylegesen felhasználható agrártámogatási előirányzat összesen 105 milliárd 857 millió, ami a korábbi agrártámogatási keretnek nemhogy 120 százaléka lenne, amint az több ezzel kapcsolatos ismertetőben elhangzott, hanem mindösszesen 83,4 százaléka, és itt még az inflációs pénzromlás sincs figyelembe véve.

Egyértelmű, hogy ebből a keretösszegből a földművelésügy és vidékfejlesztés kérdései nem megoldhatóak. Csak azért, hogy körülbelül legyen egy összehasonlítható adatunk, elkészíttettem azokat a számításokat, amelyek a következő évre vonatkozóan olyan számokat jelentenek, amelyek nélkül nem lehet előre jutnia a kormányzatnak a vidékfejlesztés és a mezőgazdaság talpra állítása terén: ez több mint 413 milliárd forint szükségletet jelent konkrét számok alapján. Nyilvánvaló, hogy ha ezt az összeget nem kapja meg a földművelésügyi és vidékfejlesztési kormányzat, abban az esetben óriási hiánnyal kell számolnunk. Mit teszünk azért, hogy ezt áthidaljuk?

Először is olyan ígérvényeket adunk ki, amelyek a következő évi kifizetés terhére különböző pénzügyi források bevonását teszik lehetővé; így kiemelném a fiatal gazdák támogatását, a gépvásárlási támogatásokat, valamint az új típusú - hangya néven újjáalakult - szövetkezetek támogatási összegkeretét jelenti. Az olyan kérdéseket, mint például a mostani sertésválság, olyan módon igyekszünk áthidalni, mint ahogy azt megtettük a családi gazdaságok és az őstermelők védelme érdekében - tehát azért, nehogy ezek tönkremenve a következő évre szabad kaput nyissanak egy olyan import előtt, amely azután hatalmas áremelkedéshez vezetne -, hogy meghirdettük a 193 forintos önköltségi árat, hogy ennyit meg kell kapniuk a családi gazdaságoknak és őstermelőknek. Kérem, ez nem lehet áremelő hatású a különböző ellentétes állításokkal szemben, mert a valóságos önköltsége egy kiló sertéshús előállításának 220 forint! Ha e fölött jeleztük volna a legalacsonyabb hatósági árat, az lehetne áremelő hatású, de miután ez alatt jeleztük, nem lehet áremelő hatású.

Kérem a tájékoztatásom tudomásulvételét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu