KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Amikor a közterhek alakulásáról beszélünk rendkívüli ülés keretében, elkerülhetetlen a közterhek társadalmi megoszlásának áttekintése. A közterhek viselésének általános alapelve ugyanis, hogy a közterheknek egyenes arányban kell állniuk a javak birtoklásával. Aki többet birtokol, több kötelezettséggel tartozik a közösség felé.

A birtoklás mindig felelősséget és kötelességet jelent. Az európai filozófiai iskolák tulajdonfelfogásában a tulajdont csupán használatra kapjuk, amivel el kell számolnunk. Egyszerre és egyenrangúan van kihangsúlyozva a magántulajdon egyéni és társadalmi jellege a társadalmi és szocialista chartákban. Nálunk, ahol a társadalmi terhek zömét azok a bérből és fizetésből élők hordozzák, akiknek a társadalmi szolgáltatásokból, közkiadásokból való részesedésmegvonása tendenciózusan és folyamatosan ment végbe az előző kormányzati ciklusban, gondoljunk csak a közbiztonságra, nos, nálunk a javak birtoklóinak közteherviseléseivel baj van, és erről beszélni kell. Természetesen javak alatt nem a lakásokat, nyaralókat, gépkocsikat, továbbá a kis- és mikrovállalkozások ingatlanjait értem, hisz ezek a személyi tulajdon körébe tartoznak. Vagyis nem a vagyonadóval való riogatásról van szó, hanem arról, amiről a riogatók el kívánják terelni a figyelmet. A lakosság legszegényebb rétegei teremtik elő a költségvetési források 80 százalékát, ugyanakkor ez a lakosság javát kitevő, tulajdonfosztott bérrabszolgahad a közkiadási oldalból csak 20 százalékos részesedést kap.

Ebből is látszik, hogy a társadalmi igazságosság és a társadalmi béke megvalósításának punctum saliense a korábban társadalmasított tulajdon lebontásában rejlik. A közjó szolgálatának feladatát ellátó állam kötelessége a nem piaci viszonyok között tulajdonossá avanzsált réteg közteherviselésbe kapcsolása, a tulajdontörvények mellé a tulajdongyakorlás törvényi szabályozásának kiegészítése.

A jelenlegi torzult teherviselés joggal veszélyezteti a társadalmi békét; azt a békét, amely csupán a társadalmi igazságosság gyümölcseként valósulhat meg. Ma a magyar társadalomban fellelhető elégedetlenség és békétlenség nem a kormány politikája miatt van, mint ahogy azt egyesek szeretnék beállítani, hanem a demokratikus átalakulást megelőzően végrehajtott torzult tulajdonviszonyok miatt. Ugyanis hogyan alakult ki a társadalmi tulajdon túlnyomó többségét birtoklóiban ez a társadalommal szembeni közöny és parazitaság? Ennek oka a mai arisztokráciának a kialakulásában rejlik. Ahogy a magyar demokrácia szétzúzása 1948-ban tulajdontörvények által lett megvalósítva - államosítás -, úgy rá negyven évvel, 1988-89-ben a demokrácia visszaállítása is tulajdontörvények által lett eltérítve - társasági törvény, spontán privatizációs törvény, s a többi. Az a párt, amelyik a minden társadalom alappillérét jelentő magántulajdont tagadta, az a párt, amelyik a magántulajdon megszűnéséről beszélt, az a párt utódszervezete által pártarisztokráciából kialakította a magyar burzsoáziát.

Nézzük közös optikával a közterhek vállalása körüli anomáliák megszüntetésének lehetőségét! A lakosság terheinek csökkentése közös célunk, ennek érdekében a magyar közteherviselést valóban felül kell vizsgálni. A már említett, kétes legitimitású tulajdontörvényekkel önmagukat tulajdonba helyezők tulajdonarányos társadalmi teherviselését meg kell teremteni. Hisz ne felejtsük el, egy spontán privatizáló családok ezreit fosztotta meg jogos tulajdonától, annak minden velejárójával együtt. Mire gondolok? Amikor néhány ezer, a mindenható párt által kiválasztott család a családok százezreinek vagyonát tulajdonította el 1948-ban és 1988-89-ben, akkor azáltal a családok százezrei jogfosztott helyzetbe kerültek, hisz anyagi életlehetőségek hiányában egyéb személyiségi és emberi jogukkal sem képesek élni. Ezért el nem évülő bűnök ezek, amint az amerikai és az európai jogi kázusok ezt mutatják, és amennyiben Európát próbáljuk követni, nálunk sem lehet ez másként.

A rendkívüli ülés alkalmat teremt olyan kérdések megtárgyalására, amire máskor nincs mód és idő. Ezért hálás vagyok az MSZP frakciójának kezdeményezéséért. Mint tudjuk, Magyarországon a tulajdonszerzések egy részével jogi értelemben baj van 1948 óta. Várom képviselőtársaim javaslatait a kétes legitimitású tulajdontörvényekkel együtt járó, akkor elmaradt társadalmi, anyagi kötelezettség törvényi rendezésére. Erre az 1990-es évek elején még tartó külső megszállás és belső csatlósainak blokádjai idejében nem volt mód - az 1994-98 közötti időszakról nem is beszélve. Most van ennek is halaszthatatlanul ideje, amennyiben a rendszerváltás folyamatát komolyan gondoljuk. Ha erre ismét valamilyen blokád lenne a válasz, ám legyen, de az akasztott ember házában akkor is szükség van néha a kötélről beszélni.

(19.00)

De hogy ne a magam morbid hasonlatával fejezzem be a hozzászólásomat, ezért Krúdy Gyulát idézem, aki Az égett emberhez című esszéjében így ír: "Ne hajtsd búbánatnak fejed, jó magyarom! Amit elvettek tőled a hegyszorosban, ahová bekergettek a viszontagságok, balsorsok, amit elvett a rossz szomszéd, nem veszett el, mert nem rejtheti el sehová, mint a lopott subát, nem áshatja a föld alá, mint az orgazda a kincset, el nem viheti helyéről, hogy túladjon rajta, mint az elkötött lovat a vásárban. Helyén marad minden."

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu