ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Gazdasági Versenyhivatal 1997. és 1998. évi beszámolóját összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy azok értelemszerűen szerkezetükben nagyon hasonlóak, felépítésük logikus, tartalmukból pedig hű képet kapunk Magyarország jellemző viszonyairól.

A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, a versenyt korlátozó megállapodások, az erőfölénnyel való visszaélés vagy az összefonódások bemutatott példáin keresztül betekintést nyerhetünk gazdaságunk valós problémáiba, vagy ha úgy tetszik, a nemzetgazdaságunk fejlődését hátráltató piaci folyamatokba. Hogy rögtön a végével kezdjem: a Független Kisgazdapárt javasolja a tisztelt Háznak a beszámolók és az országgyűlési határozati javaslat elfogadását.

Miért kell, hogy fontos legyen számunkra a Gazdasági Versenyhivatal léte, tevékenysége, valamint a munkájukat, tapasztalatukat összegző jelentés megismerése? Azért, mert az általuk feltárt hiányosságok, törvénytelenségek, hogy ne mondjam, sokszor a bűncselekmény mezsgyéjét is érintő piaci műveletek közvetlen áldozata nem egy esetben a lakosság, a választópolgárok, akik valamennyiünket képviselővé választottak. Ők az áldozatok, ha az erőfölényével él vissza a távhő-, a kábeltévé-, a hulladékgyűjtő-szolgáltató, vagy ha a csomagküldő szolgálat orruknál fogva vezeti a gyanútlan újságolvasót, tévénézőt.

Mindenesetre a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény gazdasági életünk fontos mérföldköve.

Az e törvényben található VII. fejezet pedig, amelyik a Gazdasági Versenyhivatalról rendelkezik, az e törvény preambulumában deklarált, társadalmi felemelkedést szolgáló piaci verseny fenntartásához fűződő közérdek záloga.

Sajnos, tisztelt képviselőtársaim, túl minden jó szándékon és kormányzati akaraton, számtalan akadálya van annak, hogy maradéktalanul teljesüljön a gazdasági verseny tisztasága és szabadsága. Az egyik ok például, hogy fizikailag, de főleg gazdaságilag lehetetlen valakinek betörnie egy adott helyen, illetve településen a már meglévő víz- és csatornamű vagy gázszolgáltató mellé. Itt a kívánt verseny még a látszólagos szintet sem érheti el, miután a választás szabadságával csak az élhet, aki lakó- vagy telephelyet változtat, ezzel viszont az ott honos szolgáltató karmai közé kerül. Ahogy a jelentés is megjegyzi, a hálózatos iparágakban a piacot uraló korábbi - és azt már csak én teszem hozzá, hogy örökösnek látszó - monopólium többféle módon természetes, illetve mesterséges, sőt mesterkélt okokra hivatkozva akadályozhatja meg a versenytársak piacra lépését.

A gond társadalmi szintű, de veszélyessé igazán az a tény teszi, hogy a hálózatos iparágak legtöbbje - elektromos áram, gáz, víz, csatorna, de még a vezetékes telefon is - árképzésüknél fogva kiindulópontjai az infláció mértékének.

Ezen szolgáltatókra hivatkozva emel árat azután minden élelmiszer- és gyógyszergyártó, vendéglős és kozmetikus, uszoda és színház. A kígyó akkor harap a saját farkába, amikor az elektromos áram díját is az inflációra hivatkozva emelik.

Vannak természetesen olyan sokszereplős szolgáltatási szektorok is, amelyeknél ugyanakkor a vevő, a fogyasztó mit sem érzékel a joggal várható árelőnyből. Ilyen a biztosítási piac, ahol hiába vándorol az ügyfél a különböző, de irodájuk kivitelét tekintve egységesen pazar biztosítók között, mind a biztosítási díjak, mind a kárkifizetési hajlandóság tekintetében közel egyforma tapasztalatokat szerez. Erre a magam részéről csak egyetlen mentséget találok: a biztosítási csalók is legalább ennyire egységesek a módszereiket illetően.

Azért van kedvező tapasztalat is, ez pedig a mobiltávközlési cégekhez kötődik. Valamennyien érzékelhetjük, hogy a piacon kialakult valódi verseny nyomán eljutottunk oda, hogy vannak már olyan időszakok és körzetek, amikor és ahová olcsóbban tudunk mobilszolgáltató segítségével telefonálni, mint a vezetékessel.

A Gazdasági Versenyhivatal a törvény adta jogosítványaival, illetve a maga eszközeivel élve szemlátomást küzd a gazdasági hatékonyságot és a társadalmi felemelkedést szolgáló piaci verseny fenntartásához fűződő közérdekért, az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások és a fogyasztók érdekeiért, a vállalkozások versenyre hátrányos összefonódásának megakadályozásáért - ezeket a célokat különben az imént hivatkozott törvényből ollóztam.

Azonban úgy látom, még mindig nem a szükséges mértékben kérik ki az illetékes szervek a hivatal állásfoglalását, amely abból is látszik, hogy arányait tekintve a bejelentések nyomán elvégzett vizsgálatok jelentik a fő hangsúlyt a hivatal munkájában.

(20.20)

Ez egyfajta követő magatartást sejtet, holott éppen a káros esetek megelőzésére kellene a fő hangsúlyt fektetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nehéz helyzetben vagyok akkor, amikor rátérek a nagyméretű kiskereskedelmi láncokkal kapcsolatos szabályozási igényekre, főleg akkor, ha ezt a családi vállalkozásban végzett kiskereskedelmi tevékenységgel folyamatosan összevetve kell megtenni. Kényes kérdés ez, hiszen az érveket rendszerbe állítva dönteni kell tudnunk arra vonatkozóan, hogy - egy kicsit kisarkítva - mit preferáljunk: a hipermarketeket vagy a sarki fűszerest. A verseny éles, tulajdonképpen mindenki értünk, a vevőkért, a fogyasztókért küzd, végeredményben azonban a bevételért, ezen keresztül a profitért. Akit mindeközben sérelem ér, azaz a piaci szereplők valamelyike a gazdasági tevékenységet tisztességtelenül, különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményébe ütközően folytatja, jogorvoslatért folyamodik.

A fennálló jogszabályok alapján a kérelemnek vagy helyt adnak vagy nem. A mi feladatunk azonban nem az ilyen ügyek taglalása, hanem az adott lehetőségek között közreműködni egy, a piac valamennyi szereplője által elfogadható koncepció kidolgozásában. A szuper- és hipermarketek mellett szól a vevő oldaláról nézve többek között az óriási választék, a mérsékelt ár, a kényelmes vásárlás.

Az állam oldaláról nézve kedvező ugyanakkor a stabil és pontos adóbevétel. A családi - tegyük hozzá: sokszor kényszerből lett - vállalkozásokra általában mindezeknek az ellentettje igaz, de ne feledkezzünk meg egy rendkívül fontos szempontról sem: ezek a vállalkozások jövedelmük nagy részét helyben használják fel, áttételesen megélhetést biztosítva másoknak is.

Ugyanez a nyereség a multik esetében alapját képezi az ország másik szegletében vagy éppen külföldön építendő újabb bevásárlóközpontnak; magyarul, csupán egy iránya van a zsebünkből kikerülő pénznek. Ember legyen a talpán, aki minden tényezőt, hatást és egyéb körülményt figyelembe véve megtalálja a helyes arányt.

Mellesleg, miután az élet és főleg a külföldi tőke már döntött - lásd a gomba módon szaporodó városszéli bevásárlónegyedeket -, a figyelmet immár a versenytársak árképzésére, pontosabban a beszerzési és az eladási árakra, a versenytársak közötti, a versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszás megakadályozására és a vevők megkárosításának elkerülésére kell fordítani. Vallom, hogy mint az életben oly sok mindennek, úgy a kereskedelmi létesítményeknek is van egy optimális méretük, mind a darabszámra, mind a négyzetméterre nézve. De amíg ez a piaci törvények szabályai mentén lassan beáll, addig a társadalom súlyos árat is fizethet. A számlát benyújthatják a munkaügyi központok, a környezetvédelmi hatóságok vagy éppen a Gazdasági Versenyhivatal.

Itt kell szót ejtenünk az áru értékesítésének egyik újkori változatáról, amit úgy hívnak, hogy multilevel-hálózat. Ezek közül az egyre gyakrabban megjelenő hálózatok közül jó néhány nem más, mint kereskedőálarc mögé bújtatott pilótajáték. Az úgynevezett termék, melynek "rangját" azzal kívánják megadni, hogy kereskedelmi hálózatban nem is forgalmazzák, csupán a különböző szinten lévő hálózati tagok, ügynökök közötti pénzmozgások takarására szolgál. A kényszervállalkozók táborából sokakat a beszervezett tagok között találunk, akik közül majdnem ugyanennyien a hierarchia legalján érezvén magukat, hónuk alatt a kötelezően megvásárolt indulókészlettel mennek a következő hálózatot építeni, hogy ott is a kötelező regisztrációs díj befizetésével eljátsszák a balek szerepét.

Mindezeket a tisztességtelen piaci magatartás kapcsán a fogyasztóvédelmi érdekérvényesítés miatt tartottam szükségesnek elmondani. Ezek a kis hálózatok semmilyen konkurenciát nem jelentenek a hipermarketeknek, így versenyükről sem beszélhetünk, de jó néhányuk eszközrendszere nélkülöz minden, kereskedelemre jellemző ismérvet, ezért felháborítónak tartom azt, ami a még meglévő jogi szabályozatlanság következtében ezen a területen végbemegy.

Tisztelt Ház! A Gazdasági Versenyhivatal 1997-re vonatkozó J/26., valamint az 1998-ra vonatkozó J/947. beszámolóiból, illetve a gazdasági bizottság felkérésére készített kiegészítő anyagokból egyértelműen látszik, hogy melyek azok a területek, amelyek többek között a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben foglaltak miatt is változtatást igényelnek.

A monopóliumoktól a hatékony versenypiacig való eljutás csak törvényi úton nem befolyásolható. Ehhez kell még emberi és üzleti tisztesség, valamint idő. Az a negyven év, amely Magyarország fejlődéstörténetéből egyenesen hiányzik, a gazdasági élet több szereplőjénél és a társadalom különböző rétegeiben azt a hatást fejtette ki, hogy a példának tekintett fejlett államokhoz képesti lemaradást bepótolandó, áthágnak alapvető törvényi előírásokat és emberi normákat.

A fenntarthatatlan növekedési ütemnek előbb-utóbb törvényi akadályai lesznek, illetve már lettek is. Az állandó profit utáni hajsza csőlátásúvá tette a piac eladási oldalán állókat, azaz mindent a nyereség felől közelítenek meg.

A Gazdasági Versenyhivatal legfontosabb feladata - aminek véleményem szerint eleget is tesz -, hogy ebben a folyamatban, ha szükséges, határozatai és/vagy bírságai által fék legyen, ismeretterjesztő tevékenysége nyomán a versenyszabályozással, versenyjoggal, versenypolitikával kapcsolatban felvilágosítást nyújtson. Mint korábban jeleztem, ebben a megelőző típusú tevékenységében szeretném egy kicsit megerősödve látni az intézményt, mert áttekintve a marasztaló versenytanácsi határozatok nyomán kiszabott bírságok összegét, azt kell hogy mondjam: annak nagysága nem rázhatta meg alapjaiban a vállalkozásokat. A jogszabály-véleményezési tevékenységből való alkalmankénti kihagyás - a beszámoló szerint ilyen 1998-ban is előfordult - pedig kizárólag a kormányzat felelőssége.

Befejezésül kívánom a hivatalnak, hogy munkájuk során továbbra is a gazdasági hatékonyságot és a társadalmi felemelkedést szolgáló piaci verseny fenntartásához fűződő közérdeket tekintse alapelvnek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu