DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Néhány mondatban szeretném indokolni a javaslatunkat.

2000. június 30-áig az Országgyűlésnek módosítania kell a magzati élet védelméről szóló törvényt az Alkotmánybíróság határozata értelmében. Ha a törvényhozás elmulasztja ezt a kötelességét, akkor 2000 júliusától tilossá válik a terhességmegszakítás a terhes nő súlyos válsághelyzetében. Így alkotmánysértő helyzet állna elő, hiszen az önrendelkezési jog alapján a terhesség első 12 hetében lehetővé kell tenni az abortuszt a válsághelyzetben lévő nőknek.

Másfelől az Alkotmánybíróság a jogállamiság és a jogbiztonság elve alapján megkövetelte, hogy a büntető törvénykönyv mondja ki: nem minősül bűncselekménynek a terhes nő súlyos válsághelyzetében a jogszabályoknak megfelelően végrehajtott abortusz. Ezért az Országgyűlésnek a Btk.-t is pontosítania kell a magzatelhajtás elnevezésű bűncselekmény törvényi tényállásában. Ez tehát a helyzet.

A mi indítványunk e helyzetre kíván választ adni, és egy olyan javaslatot fogalmaz meg, amely az 1992-ben megszületett törvény szellemét követve próbál eleget tenni az Alkotmánybíróság által támasztott követelményeknek. Képviselőtársaim nyilván tudják, hogy 1991-ben az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a terhesség olyan változásokkal jár az anya szervezetében - idézek az Alkotmánybíróság akkori döntéséből - és normális esetben a gyermeknevelés olyannyira meghatározza az anya további életét, hogy az Alkotmánybíróság megítélése szerint az abortusz lehetőségének szűk körű kizárása is közvetlenül és lényegesen érinti az anya önrendelkezési jogát. Másfelől ugyanitt kimondta az Alkotmánybíróság, hogy a magzati élet akkor is alkotmányos védelem alatt áll, ha az állam nem ismeri el a magzatot emberi jogokkal felruházott személynek. Ez volt tehát az a mezsgye, amely között egyensúlyozva kellett a parlamentnek kialakítania a szabályozási gyakorlatot.

1992-ben megszületett a törvény, az a törvény, amely alapvetően figyelembe vette a nemzetközileg kialakult szokásokat és normákat, hiszen a nyugat-európai országok többségében széles körű megegyezés alakult ki a tekintetben, hogy a terhesség első szakaszában a nők önrendelkezési jogáé az elsőbbség, míg a késői szakaszban az abortusz tilos. Ez volt nagyjából a magyar törvényhozási szándék is, hiszen 1992-ben az Országgyűlés e határok között maradva hozta meg a döntését, és ezáltal egy mérsékelten korlátozó törvényt fogadott el.

Azt is tudnunk kell, hogy amikor ez a szavazás 1992-ben megtörtént, akkor az Országgyűlés meggyőző többsége - a képviselők 73 százaléka - szavazott emellett, és nyilván képviselőtársaim ismerik az azóta napvilágot látott közvélemény-kutatásokat is, hogy egy évvel ezelőtt például a polgárok többsége egyetértett ezzel a javaslattal, sőt enyhébb szabályozást tartott volna helyesnek - ez a polgárok 76 százaléka volt -, és 24 százaléka támogatta volna a szigorítást.

1998-ban - ahogy utaltam rá - az Alkotmánybíróság e kérdésben egy beadvány, egy indítvány alapján véleményt nyilvánított, és ebben a határozatban kimondta, hogy az állam eltekinthet a válsághelyzet vizsgálatától, ha eleget tesz magzatvédelmi kötelességének. E feladatának az állam elsősorban a terhestanácsadás továbbfejlesztésével és a krízishelyzetben lévő nők megsegítésével tehet eleget. Ugyanakkor a döntés nem zárta ki annak a lehetőségét sem, hogy az állam a válsághelyzet mibenlétének feltárására kötelezze a nőket.

Ez tehát a döntés, s a mi indítványunk egyértelműen amellett teszi le a voksot, hogy a különböző alkotmányossági kritériumok megvizsgálása után úgy gondoljuk, hogy az előbb említett két megoldás közül az elsőt kell követnünk. Tehát nem a válsághelyzet definiálása kell hogy a cél legyen az Országgyűlés részéről, hiszen ez nem lenne összhangban a '92-es szabályozással, hanem elsősorban arra kell helyeznünk a hangsúlyt, hogy hogyan tudjuk kialakítani azt a helyzetet, azt a szituációt, ahol a krízishelyzetben lévő nőt jobb és alaposabb segítséggel, felvilágosítással, megelőző programokban való részvétellel lehet arra rábírni, arra rávenni, hogy tekintsen el az abortusztól, illetve saját maga döntse el, a saját maga belső meggyőződése és felfogása alapján, hogy kívánja-e az abortuszt vagy sem.

Szeretném a képviselőtársaim figyelmét felhívni arra is, hogy az abortusztörvény kapcsán a különböző nézetek azért is váltanak ki mindig komoly vitát és azért lehetnek problematikusak, hiszen különböző világnézetek, erkölcsi meggyőződések csapnak itt össze. Ezért alkalmazta 1992-ben az Országgyűlés azt a szabályozást, amely lehetővé teszi mindenki számára, hogy a saját maga erkölcsi meggyőződése szerint döntsön, és ne kényszerítsünk senkit se olyan szituációba, hogy egy másfajta normarendszer alapján kelljen ezt a rendkívül fontos döntést meghozni.

Kérem képviselőtársaimat, hogy az elmondott indokok alapján támogassák indítványunkat. Köszönöm a figyelmünket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu