VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Néhány adatot hadd mondjak az ORTT e kérdéshez kapcsolódó felméréseiből:

1998. július 27-e és augusztus 2-a között 261 műsorszámot vizsgáltak meg a Magyar Televízió 1-es csatornáján, a Duna Televízió, a TV 2, az RTL Klub és a TV 3 csatornákon.

(24.00)

Nem zenés, fikciós műsorok, filmek, sorozatok, rajz- és bábfilmek, színházi közvetítések - a hírműsorokról most nem is beszélek. Összesen 155 óra 35 perc. Ebből a 261 műsorszámból 172 darab tartalmazott agresszív jelenetet, egyet vagy többet. Ez a műsorok 65,9 százaléka.

A legtöbb erőszak időarányosan az animációs filmekben fordul elő. Figyelembe véve, hogy a rajzfilmeket leginkább gyerekek nézik, az erőszak erőteljesen jelen van a gyermekeknek közvetített képi világban. Az erőszakot tartalmazó műsorszámok 28,5 százalékát a műsorszolgáltatók kimondottan a gyermekek számára vetítik, és egyetlen esetben sem fordult elő, hogy a kifejezetten felnőtteknek szóló tartalomra felhívták volna a figyelmet.

A nemzetközi szabályozás és a magyar médiatörvény az este 11 és hajnali 5 óra közötti időszakban sugárzottak megtekintésének felelősségét a szülőre hárítja. Az erőszak heti megoszlása szombat este tíz óra és éjfél között tetőzik. A felmérések szerint hétvégén 10 óra után még a 4 és 12 év közötti korosztály több mint 10 százaléka, a 13 és 17 év közöttiek több mint egynegyede ült a tévékészülék előtt. Ez körülbelül 300 ezer kis- és fiatalkorú nézőt jelent.

Az erőszak aránya a közszolgálati csatornák hétvégi műsorainak minden sávjában lényegesen alacsonyabb a kereskedelminél. Feltehetően a közszolgálati adók tekintettel vannak a hétvégi televíziózási szokások családi jellegére. Ezért műsorkínálatukban csökkentik az erőszak mennyiségét, míg a kereskedelmi televíziók annak növelésével próbálják magukat a nézők számára vonzóvá tenni.

Az erőszakos cselekmények döntő többségét az egyértelmű agresszor-áldozat viszony jellemezte, közel 20 százalékban az erőszak öncélú, 25 százalékban az erőszaknak nem volt semmiféle felismerhető oka. Az erőszakos cselekmények túlnyomó része a jelenkori mindennapi környezetben játszódik, vagyis a néző saját helyzetére vonatkoztatható.

A mértéktelen mennyiségű audiovizuális erőszak fokozatosan torzítja el a világról alkotott képet, beépül a néző viselkedésmintái közé, előbb-utóbb a mindennapi konfliktushelyzetekben is elfogadhatóvá téve azt. A leírt negatív folyamat feltartóztatása, a televíziós erőszak egyfajta mederbe terelése nemcsak jól átgondolt és megfelelően koordinált médiapolitikai döntéseket, hanem a nyilvánosság, a civil szféra, mindannyiunk szerepvállalását is igényli.

A televíziós erőszak csökkenéséért vívott harc egyik leghatásosabb fegyvere a nyilvánosság. Rendkívül fontos, hogy a néző folyamatos tájékoztatást kapjon a televíziós erőszak főként gyermekekre és kiskorúakra gyakorolt negatív hatásairól, hogy a szülő a műsorszámról az újságokban megjelenő minősítés alapján, megfelelő információk birtokában felelősségteljesen dönthessen.

Tisztelt Országgyűlés! Hadd ragadjam meg ezt az alkalmat arra, hogy bejelentsem: elkészült az 1996. évi I. törvény, a médiatörvény erre vonatozó módosítási szövegtervezete, amelyet még ebben a hónapban a kormány elé, majd azt követően az Országgyűlés elé kívánunk terjeszteni. Ehhez a módosításhoz, kifejezetten az agresszió visszaszorításához kérem a tisztelt Ház minden képviselőjének támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu