GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Horváth képviselő úr, nem a közgazdasági tézisekkel akarok vitatkozni, mert azokban messzemenően egyetértek önnel. Csak... - és nagyon köszönöm, hogy ön, mint nagy tekintélyű közgazdász elmondta, hogy a növekedési folyamat nem '98-ban indult, hanem korábban.

Amitől mi idegesek vagyunk: a veszélyeit láttuk ennek a túlzott növekedésnek. Mi is szeretnénk, a vágyaink között nekünk is szerepel, már korábban is szerepelt. De ha azt elfogadjuk, hogy valaki túl könnyedén számít növekedésre, akkor ez lehetővé teszi, hogy a kiadásait ne patikamérlegen mérje. És a mi reflexeink a magyar történelemben, a magyar gazdaságban évtizedeken keresztül kitapinthatóan olyanok voltak, hogy ha a növekedés egy picit megindult, azonnal, mindig többet osztottak el, mint ami lehetőség volt. Tehát amikor mi a növekedést bíráltuk, akkor azt is szerettük volna, és azt is sugalltuk, hogy próbálják a kiadásokat sokkal körültekintőbben áttekinteni. Hogy most miért vagyunk hangosak? Hát persze! Mert lassan mivel szembesülünk? Gond van a tb-nél, gond van a fizetési mérleggel, lassul az export, baj van az államháztartási hiánnyal. Tehát úgy néz ki, a számok azt igazolják, hogy az aggodalmaink valósak.

A közszférára annyiban hadd térjek vissza, hogy egyetértek önnel, csak azt is tudnunk kell, hogy az elmúlt években - és ezt ön is kimondta - a közszféra bére nagyon-nagyon messze el van maradva a reálszférától. Tehát ahhoz, hogy itt versenyképes és magasan kvalifikált munkaerőhöz jussunk, ezt helyre kell tenni. Ez azt jelenti az én olvasatom szerint, hogy bizonyos időszakokban erőszakot kell elkövetnünk az egyébként elfogadott tételekkel szemben, és egy adott időpontban megengedhető, hogy valami másnak a rovására éppen a közszféra béreit emeljük.

Tehát azt hiszem, ha tényleg egységes egészként kezelnénk, akkor nem lennének problémáink. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu