TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Kedves Képviselőtársaim! Elnök Úr! Azt a kérdést akarom felvetni - nem először -, hogy mindenki tudja, vagy mindenkinek tudnia kell, hogy az 1989 óta végbement folyamatok súlyos válságot hoztak létre az országban. Jelentős társadalmi csoportok szenvedték meg, sőt mondhatnám, az egész társadalom megszenvedte ezt az ígéretes átalakulást, és akármilyen ígéretes az átalakulás - amit én ígéretesnek is tartok -, a szenvedés sokak számára ma is egyértelmű. A két dolgot azonban nem lehet összekeverni.

Hogyan lehet ezt a problémát megoldani, és milyen mértékben lehet közvetlenül segíteni azoknak, akik bajba jutottak? Csak tartós növekedéssel lehet eredményeket elérni, s ezért a tartós növekedés elérése alapvető cél a leszakadó rétegek szempontjából is. Az ő helyzetüket nem lehet anélkül javítani, hogy tartós növekedés legyen. Ezt a két kérdést tehát - ahogy az előbbi felszólalásomban is mondtam - össze kell kapcsolni, biztosítani kell az infrastrukturális fejlődést, és az infrastrukturális szolgáltatások fejlődésének programja kell legyen. Ez utóbbit nem vetettem még föl, de itt nagyon nagy bajok vannak mind a villamos ipar, mind a közszolgáltatás, a telefónia és a hírközlés területén, s a kormány nem foglalkozik kellő alapossággal a kérdéssel. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan biztosítani kell, hogy a bérből és fizetésből élők, a közszolgálatban dolgozók, a nyugdíjasok helyzete megfelelő ütemben javuljon. A két dolgot nem lehet egymással szembeállítani! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

A Bokros-csomag gyöngesége az előnye is, mert nem lehetett volna Magyarországon gazdasági sikert elérni, ha a jövedelmek csökkenését nem veszi célba. (Az elnök ismét csenget.) Sajnos ez a két dolog elkerülhetetlenül következett egymásból. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu