DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A második évezred végén, annak utolsó vagy utolsó előtti évében - ez felfogás kérdése - Európa és Észak-Amerika országai különleges lépésre szánták el magukat akkor, amikor az eddigi úgynevezett nemzetközi jogi elvektől eltérően a NATO tizenkilenc országa egy kisebbség fennmaradásáért és kiirtásának, valamint deportálásának megakadályozásáért - háttérbe szorítva az úgynevezett szuverenitás elméletét - Jugoszlávia államával szemben olyan lépésre szánta el magát, amely 77 napig nagyon sok nehéz pillanatot okozott valamennyiünknek.

Ki tagadhatná közülünk azt, hogy mennyire fájdalmas volt azt látnunk, tapasztalnunk, hogy élő pajzsként használtak albán embereket? Mi is együtt éreztünk azokkal a szerb családokkal, akiknek hozzátartozói annak következtében haltak meg, hogy kórházakat, iskolákat, óvodákat is használt fedezékül a szerb hadsereg. Reggelente szorongva hallgattuk a jelentéseket, hogy vajon a Vajdaság magyar területére hullottak-e rakéták, nem tévedt-e el valamelyik véletlenül, és a halottak között van-e magyar.

Meg kell említenem, hogy bár az utolsó napok eseményei lerontják, mégis az orosz szerepvállalás eredményeként olyan, talán 300 éve nem látott európai egység alakult ki, amely most a fő kérdést illetően a legfontosabb kérdést, a jó béke teremtését veti föl. Nagyon örülünk, hogy a magyar kormány kezdettől fogva - ahogy ezt a miniszter úr hangoztatta - egyértelmű, világos és határozott politikájával cselekvő részese, majdhogynem, túlzás nélkül mondhatom, egyik irányítója tudott lenni ezeknek a folyamatoknak. Nagyon kérjük és bízunk a magyar kormány ezutáni politikájának sikerében is. Engedjék meg, hogy mégis Churchill-t idézzem: "Győztes háború után nem lehet jó békét kötni, mert akik jó békét kötnének, nem alkalmasak győztes háború megvívására." Reméljük, hogy nem így lesz, miniszter úr.

Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu