DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek a frakcióvezető úrral abban, hogy a veszély fennáll, és ez a veszély a közeljövőben akár fokozódhat is. Valóban fennáll annak az esélye, hogy a Koszovóból menekülő, távozó szerbek egy része északra kerül, és egészen a Vajdaságig eljut.

Amiben a nézeteltérés fennáll köztünk, az az, hogy vajon növelni akarjuk-e ezt a veszélyt, vagy pedig csökkenteni akarjuk, el akarjuk hárítani. Én úgy érzem, és a kormány úgy érzi, hogy azok a felvetések, amelyek a frakcióvezető úr részéről is elhangzottak az elmúlt napokban és hetekben, nem csökkentik a veszélyt, nem elhárítják a kockázatot, hanem kiváltják és növelik azt. Ezért hiszem én azt, a vajdasági magyarság politikai szervezetei vezetőivel együtt, hogy ezek a felvetések károsak és veszélyesek. Ezzel szemben nagyon fontos feladataink vannak, és én úgy hiszem, hogy most ezekre kellene összpontosítani mindannyiunknak.

A vajdasági magyarság politikai szervezetei kidolgoztak egy nagyon ésszerű, mérsékelt és a siker reményével kecsegtető autonómiakoncepciót, amelyet a magyar kormány támogat, és támogatni fog minden lehetséges fórumon. Ennek a koncepciónak a fő elemei ismertek, visszanyúlik az alapgondolat az 1990-es évek elejére. Három tétel valósítaná meg ennek a koncepciónak az egészét; állana egyrészt egy személyi elvű autonómiából, állana a helyi, községi és területi önkormányzatiság megteremtéséből és erősítéséből, és állana - feltéve, hogy a Vajdaság lakosságának a többsége ezzel egyetért - a Vajdaság tartomány autonómiájának a megteremtésével, vagy ha úgy tetszik, helyreállításával, amely persze egészen más körülmények között, de 1974 és 1989 között már fennállott.

Úgy érezzük, hogy most ezt a koncepciót kell támogatnunk, és ez az a koncepció, amely a vajdasági magyarság jogi és tényleges helyzetének a javításához vezethet, és amely biztosítja azt, hogy a vajdasági magyarság - ugyanúgy, mint a szomszédos országok magyar kisebbségei - közösségként fennmaradhasson, szülőföldjén maradhasson, és ott boldogulhasson. Azt hiszem, hogy erről volt szó akkor is, amikor a koszovói válsággal kapcsolatos NATO-fellépést támogattuk. Arról volt szó, hogy megakadályozzuk és kizárjuk a jövőre nézve azt, hogy bármilyen közösséget vagy bármilyen közösség tagjait e közösséghez tartozásuk alapján, címén bármilyen támadás érje, akár felekezeti, akár etnikai hovatartozás címén el lehessen üldözni a lakóhelyéről, vagy fizikailag meg lehessen semmisíteni. Erről szólt a koszovói beavatkozás, ezt akadályozta meg a NATO fellépése, és ezt fogja megakadályozni a nemzetközi közösség fellépése minden hasonló esetben. Ezért követjük azt, hogy mi történik a Vajdaságban, ezért vagyunk a vajdasági szervezetek politikai vezetőivel napi kapcsolatban, ezért figyelünk arra, ami történik, és ezért fogunk azonnal cselekedni akkor, ha ez a veszély, amelyről a frakcióvezető úr is beszélt, netán valósággá válna.

Ahhoz persze, hogy sikeresen lépjünk fel, mindenekelőtt arra van szükség, hogy elkötelezettek legyünk a saját magunk elképzelései és értékei iránt, hogy ne mástól várjunk garanciát, hanem a saját magunk elkötelezettsége adja a fő biztonságot, és főleg mindenekelőtt az szükséges, hogy egységben cselekedjünk, mert erre az egységre a közeljövőben, a közelgő hetekben és hónapokban nagyobb szükség lesz, mint valaha. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu