DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha megkérdezzük az ide látogatókat vagy az itt élőket, hogy mi a legvonzóbb Budapesten, tízből kilencen a Duna-parti panorámát említik meg. S valóban páratlan az Országház, a kivilágított Lánchíd, a királyi palota, vagy a pesti korzó látványa. Nem véletlen, hogy a budai Várhegy látképét a világörökség részeként tartják nyilván. Egyetlen szégyenfoltja van ennek az örökségnek: a Várbazár.

A korábban szebb napokat megélt kert és az ezt övező, Ybl Miklós által tervezett épületegyüttes a királyi vár egyik ékköve volt, Ferenc József építtette Erzsébet királynénak. Az épületekben a királyi testőrök laktak, a bazársoron kezdetben szőnyegkereskedők boltjai sorakoztak, később műtermeket rendeztek be itt. A romantikus hangulatú kert a háborúban elpusztult, a '60-as évek vári rekonstrukciójában egy, a középkort idéző várfal építésével elvágták a korábbi kapcsolatot a palotával. Ezt követően itt működött a legendássá vált ifipark, egészen addig, amíg a '80-as évek elején egy baleset miatt be nem zárták.

A már régóta tervezett műemléki helyreállítást és a terület újjáélesztését sajnos a rendszerváltó évek sem hozták el. Éppen ellenkezőleg: a vagyonátadó bizottság határozata csak 1996 elején született meg. Ez végre rendezte a Várbazár épületegyüttesének jogi helyzetét, miszerint az állami tulajdonból ki nem adható, fokozottan védett műemlék. Három évvel ezelőtt egy szakmai grémium javasolta, hogy Budapest egyesítésének 125. évfordulójára állítsák helyre a Várbazárt.

Szakmai előkészítés után 1997 márciusában a KTM, a Fővárosi Önkormányzat és a Budavári Önkormányzat együttműködési megállapodást írt alá a műemléki megújítás szakmai programjához szükséges pénzügyi fedezet, anyagi forrás biztosításáról. Egy pályázat nyomán a Várbazár felkerült a világ száz legveszélyeztetettebb műemlékének listájára és a budapesti felújítási program, valamint a helyszín annyira megtetszett a World Monument's Watch, tehát magyarul a Műemlékvédelmi Világszolgálat által felkért bírálóknak, hogy ezt a helyszínt beválasztották a húsz leginkább támogatásra szoruló műemlék sorába is.

A Várbazár megmentése azonban nemcsak szép és fontos, hanem nehéz feladat is. Az első és legfontosabb kérdés, hogy ki fizesse a több milliárd forintra rúgó költségeket. A műemlékvédelem jelenlegi forráshiányos állapotában nem várható el az állami költségvetéstől a teljes fedezet előteremtése. Indokolt lenne valamilyen formában befektetőket is bevonni, de úgy, hogy ez ne csak üzletileg legyen sikeres, hanem a Várkerület, a műemlék és általában a köz javát is szolgálja.

Ugyanakkor azzal, hogy az állam sokáig nem vállalt felelősséget a tulajdonából ki nem adható műemlék felújításában, valójában a jövő kormányzat vállára rakott óriási terheket. Éppen ezért hosszú távon a legköltségesebb megoldás a semmittevés, mivel a rohamos pusztulásból eredő károk és a helyreállítási költségek fokozatosan nőnek. A tét nagy, és azt hiszem, a közvélemény joggal vár valamilyen változást a pusztuló műemlék sorsában.

A másik, még ennél is lényegesebb kérdés: mi legyen a Várbazárból, milyen funkciót kapjon ez a korábban mindig rosszul hasznosított terület? Az építmény teljes hosszán megoldatlan a szigetelés, a Várhegyből szivárgó vizek elvezetése. A terület használatának további komoly korlátai vannak, a műemlékvédelmi hatóság nem támogatja, hogy a területhez nem illő, a látképet rontó felszíni építmények jelenjenek meg a hajdani kert területén. Nem zárkóznak el azonban egy szint alatti beépítéstől, amelyik a mélygarázst is magában foglalná. Ma leginkább egy rendezvény- és konferenciaközpont megvalósítását ajánlják a szakemberek.

1997-ben döntött a kormány arról, hogy a Várbazár felújítási programját összevonják a Szent György téri rekonstrukció programjával, és ezzel a feladattal az akkor megalakuló Várgondnokság Közhasznú Társaságot bízták meg.

Az új kormány megalakulásával a korábban több tárcához tartozó ügy végre egyetlen gazda kezébe került, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kapta meg többek között ezt a feladatot is. Azóta folyik a szakmai előkészítés, kormány-előterjesztés hiányában azonban még nem sok minden történt. Az ott lakók, az ott dolgozó szobrászok még mindig nem tudják, mikor kell elköltözniük, lassan két évtizede azt hallják, hogy már nem érdemes felújítani semmit, úgyis hamarosan távozniuk kell. Most végre elkészült a kormány-előterjesztés, és ettől újra feltámad a remény, hátha felébred a Várkert és a Várbazár több évtizedes Csipkerózsika-álmából.

Szeretném, ha ez minél előbb megtörténne, és tisztelt képviselőtársaimat is arra kérem, hogy lehetőségük szerint támogassák ennek a régóta esedékes feladatnak a megvalósítását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu