VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! A kormány általában napirend előtti hozzászólások esetén akkor szokott hozzászólni, amikor a felelősségébe tartozó ügyeket említi meg valamely frakcióvezető vagy annak helyettese. Ám valóban egy olyan jeles alkalomról van szó, amikor engedjék meg, hogy néhány mondattal csatlakozzam mindahhoz, amelyet Horváth Béla frakcióvezető-helyettes úr elmondott. Rousseau azt mondja, hogy "mihelyt egy nép nem tiszteli többé a szokásait, nem lesznek szabályai, csak szenvedélyei, és nem lesz más gyeplője, csak a törvények, melyek néha megfékezhetik ugyan a gonoszokat, de soha nem változtathatjuk jó emberré őket".

Az ezredfordulóhoz, az új évezred küszöbéhez közeledve szükségszerű, hogy rohanó világunk tempóján lassítva megálljunk egy pillanatra: az összegzés, a számvetés, visszapillantás ideje ez. Lendületet és erőt kell vennünk, hiszen jövőnk, gyermekeink jövője a tét. Mérhetetlenül gazdag történelmünk alakjai jó példát mutatnak arra, hogy olyan légkört alakítsunk ki, amely képes az egyének, a családok, a közösségek kezdeményezőkészségét és alkotóerejét mozgósítva helyreállítani a polgári értékrendet. Olyan értékeket közvetítve, amelyek eligazodást, tartást, mértéket, mércét, határtalan lehetőségeket és behatárolt formát, kereteket jelenthetnek zűrzavaros világunkban. Jó példa erre az Árpád-ház szentté avatott leányainak életútja, ahogy önfeláldozásukkal a közösség szolgálatába állították képességeiket. Lényükből természetes módon adódott a közéleti problémák megoldása, látható erőfeszítések nélkül. Miből adódott ez? Neveltetésükből, hagyományaik tiszteletéből, tartásukból, hogy nagyon is tudatában voltak annak, hogy honnan és milyen célból érkeztek a világra. Nem akartak többet tenni feladatuknál, de azt mindenáron teljesítették.

Magyarország számára óriási megtiszteltetés, hogy június 16-án az Árpád-házi asszonyok közül harmadikként avatják szentté Kingát. Nem véletlen, hogy évszázadokon át fennmaradt legendája, hogy 1690-ben már boldoggá avatták, s mostani szentté avatásával tovább példázza a két nemzet közös történelmi előzményeit. Boldog Kinga élete azt a tartalmas életet adja például, amely az önzetlenséget, az odaadást, a másokért való cselekedetet képes önmaga életének céljává tenni. A magyar kormány a képviselő úr által említett székelykapu-felállítás támogatásával kíván emléket állítani e nemes asszonynak és e valóban teljes életnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu