DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tóth András és Kóródi Mária képviselőtársaim már részletes indokát adták annak, hogy miért javasolják azt a szocialisták, hogy a Ház utasítsa el az ügyrendi bizottság 19-20/1998-2002. számú ügyrendi bizottsági határozati javaslatát. Az általuk felsorolt érveket én csak néhány továbbival egészíteném ki.

Mindenekelőtt arra hívnám fel a tisztelt Ház figyelmét, hogy nem véletlen az, hogy az alkotmány rendkívül komoly garanciarendszerrel bástyázza körül a rendkívüli ülések összehívását. Ez azért történik így, mert mindenképpen biztosítani kívánja, hogy a rendkívüli üléseket a Ház tartsa meg, ellenkező esetben az ott lévő szabályok, az ülés összehívásának kötelezettsége nem lenne értelmezhető. De ugyanezt az álláspontot állapíthatjuk meg abban az esetben is, ha a Házszabályhoz, nevezetesen annak 39. §-ához fordulunk. A Házszabály 39. §-ának (3) bekezdése értelmében - idézem - "Ha rendkívüli ülésszak vagy rendkívüli ülés összehívását önálló indítvány megtárgyalása miatt kérik, a kérelemmel egyidejűleg a napirendre javasolt önálló indítványt is be kell terjeszteni. Az így benyújtott képviselői önálló indítvány külön döntés nélkül az Országgyűlés tárgysorozatába kerül." Ez a szabály egyértelműen jelzi, hogy nem egyszerűen össze kell hívni ilyen esetekben a rendkívüli ülést, hanem a rendkívüli ülés kapcsán beterjesztett önálló indítványt tárgysorozatba is kell venni.

Más kérdés, hogy a (4) bekezdése ugyanennek a paragrafusnak a napirend megállapítását szabályozza, azonban kérdéses, hogy ilyen esetekben van-e bármi értelme annak, hogy különbséget tegyünk a napirendrevétel, illetőleg a tárgysorozatba-vétel között, a napirend megállapítása, illetőleg a másik aktus között. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ennek a kettőnek rendkívüli ülés esetében össze kell kapcsolódnia, hiszen a rendkívüli ülés egyetlen alkalomra vagy amennyiben ülésszakról van szó, akkor több, de meghatározott, konkrét alkalomra összehívott ülés, amelynek a tárgysorozata, illetőleg a napirendje meg kell hogy egyezzen egymással.

Ám kétségtelen, hogy a 19., illetőleg a 20. ügyrendi bizottsági döntés már nem erre vonatkozik, hanem a korábbi fejleményeket figyelembe véve azt próbálja legitimálni, hogy ilyen esetekben ne csak a napirendretűzést tagadhassa meg a többség, hanem azt is kizárja, hogy az interpellációk, illetőleg a kérdések benyújtásra, feltételre, illetőleg megtárgyalásra kerüljenek. Ebben az esetben teljesen egyértelmű eligazítást ad a 39. § (5) bekezdése, miként erre Kóródi Mária képviselőtársam már felhívta a figyelmet, mert ez kimondja, hogy a (3) és (4) bekezdések rendelkezéseit nem kell alkalmazni a rendkívüli ülésszak vagy rendkívül ülés alatt benyújtott interpellációra és kérdésre.

Nem lenne ennek a szabálynak funkciója abban az esetben, ha el lehetne úgy járni, ahogy a házelnök úr eljárt ezen az emlékezetes május 29-ei rendkívüli ülésen. Vitathatatlan, hogy ez egy speciális rendelkezés, amely minden más rendelkezéstől eltérő sajátosságokkal rendelkezik, és azon általános jogelv alapján, amely szerint a speciális szabály az általánost megelőzi - meg kell vizsgálni ezen túlmenően természetesen, ahogy erre az előbb utaltam, e speciális rendelkezés funkcióját is -, egyértelmű, hogy ilyen esetekben meg kell tartani az interpellációs, illetőleg kérdéses időszakot, lehetőséget kell biztosítani a kérdések feltételére és az interpellációk elmondására.

Végezetül megjegyzem, hogy Kóródi Mária képviselőtársamhoz hasonlóan alkotmányos aggályokat kell megfogalmaznom azzal kapcsolatosan, hogy kétharmados szabályokat feles döntésekkel rendeznek, mert a jogértelmezés - mint közismert - nem egyszer jogalkotást, jogfejlesztést is magába rejt. Ha ez a helyzet, a kétharmados szabály védőereje megszűnik, ebben az esetben maga a Házszabály is kiesik a különleges jogintézmények közül, és az a helyzet következik be, hogy a Ház szabályait széles körű konszenzus helyett az egyszerű többség döntése alapján állapítják meg. Ez pedig a ma hatályos magyar alkotmánynak teljesen ellentmond.

Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy annak ellenére, hogy itt egy ellenzéki indítványról van szó, az ügyrendi bizottság állásfoglalását utasítsa el. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu