ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! 1989 az akkori világ több mint egyharmadát kitevő kommunista diktatúra országaiban, az ott élők számára a reménység éve volt. A reménység éve volt azért, mert tömegmegmozdulások, alulról szerveződő ellenzéki szerveződések jelezték, hogy a rendszer immáron gyenge lábakon áll, s kikényszerítették, hogy annak képviselői tárgyalásokat kezdjenek a demokratikus átmenetről. Ez történt 1989-ben Magyarországon is, ahol a '88-ban, egy évvel korábban megalakult ellenzéki szervezetek nyomására még az évben, 1989-ben megtörtént '56 mártírjainak újratemetése, majd az évet a kerekasztal-tárgyalások és az azt követő népszavazás zárta, melynek következtében mindenki előtt világossá vált, hogy 1990-ben Magyarországon többpárti, szabad választások lesznek.

(9.10)

Mindezzel szemben egy távoli országban, Kínában, 1989 néhány napig a reménység, majd pedig a kiábrándulás éve lett. Pekingben nyár elején diákok tüntettek ugyanazért, amiért szerte Közép-Európa országaiban szintén megmozdulások zajlottak, ezt a megmozdulást azonban a Kínai Kommunista Párt vezetői erővel, méghozzá katonai erővel leverték. Talán mindannyian emlékszünk arra a képre, amikor egy kínai diáknak csupán néhány percre vagy másodpercre sikerült megállítania a társai eltiprására induló tankok hosszas hadoszlopát.

A szabad világ országai számára mindez két fájdalmas kötelezettséggel is együtt jár. Fájdalmas, de szívünk szerint való kötelezettség, hogy emlékezzünk; emlékezzünk a tankok ellen is bátran kiálló diákokra, valamint a kínai kommunista diktatúra más áldozataira. Kötelességünk ez Magyarországon különösen, hiszen 1956 után a szabad világ akkori országaiban mindenütt évről évre rendszeresen megemlékeztek '56 mártírjairól és áldozatairól is.

Egészen más természetű és korántsem kellemes kötelezettségünk, hogy tudomásul vegyük, a világgazdasági és világpolitikai realitásként létező egymilliárdos Kínát ma is a diktatúra kormánya képviseli a világ országai előtt. Ennek folyományaként nem helyeseljük, de el kell fogadjuk, hogy a magyar kormány tisztségviselői időnként elfogadják a Kínai Népköztársaság kormányának meghívását, hogy ott képviseljék a szükséges politikai és gazdasági kapcsolatokat az egymilliárdos Kínával.

Van különbség azonban, képviselőtársaim, miniszteri és miniszteri látogatás között. Úgy gondolom, nem tartozik ugyanabba a kategóriába a minimális politikai és gazdasági kapcsolatok ápolása azzal, amikor az 1994-98 között hivatalban volt Horn-Kuncze-kabinet titkosszolgálati minisztere Pekingbe látogatott. Mindazon képviselőtársaim számára, akik a hetvenes-nyolcvanas évek békés egymás mellett élésének politikáját még az MSZMP apparátusainak különféle osztályaiban tanulmányozták, szeretném felhívni a figyelmet arra a roppant egyszerű tényre, hogy az FBI vezetője soha nem fogadta el a III/III-as ügyosztály magyarországi vezetőjének meghívását, hogy ez alkalomból Budapestre látogasson. Ennek pedig nem pragmatikus természetű, hanem egészen más, elvi természetű oka volt.

Ugyanennek a kapcsán szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy néhány hónappal ezelőtt a diktatúraellenes akciócsoport egyik alapítójaként megfogalmaztam magam is egy kérést képviselőtársaim felé, ami arról szól, hogy lehetőség szerint ne fogadják el az említett diktatórikus berendezkedésű országok nem szabadon választott parlamentjeinek meghívását, és lehetőleg ne találkozzanak azok delegációival. Tegyék ezt azért, hogy ne helyeseljék, és ne azt legitimálják az átmenet forgatókönyveként, amit a nyitás politikájaként ezen országok kommunista vezetői saját maguk számára megfogalmaznak. S tegyék ezt azzal a bátorsággal, amivel 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztalban egyesült szervezetek felléptek annak érdekében, hogy Magyarországon tíz esztendővel a harmadik évezred előtt ne a Grósz Károly által elképzelt egypárti plurális berendezkedés elve érvényesüljön, hanem a többpárti, szabad választásokon alapuló demokratikus berendezkedés gyakorlata valósuljon meg.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon és a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu