DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! A Központi Statisztikai Hivatal egyik közelmúltbéli jelentése elemzi 1995 és 1999 között a fogyasztói árak, a havi nominális nettó kereset, a havi minimális bér, az egy főre jutó havi létminimum, valamint a havi minimális nyugdíj összegének változását. Ebben az összeállításban nem a fogyasztói árak négy évi meredek emelkedése a meglepő, nem is a havi nominális bérek csaknem hasonló íve, hanem a fentiektől messze elmaradó minimálbér és létminimum alakulása, de leginkább a nyugdíjminimumnak még ettől is jelentős elmaradása.

A vizsgálat kitér még a szubjektív szegénységi küszöb bemutatására is, amely a vizsgált időszakban 19 100 forint volt a minimálbér 19 500 forintos, a létminimum 20 700 forintos összegével szemben. A nyugdíjminimum azonban ezeknek az egymáshoz igen közeli és igen alacsony összegeknek is csupán mintegy 70 százalékát tette ki. Igaz, hogy a havi minimálbér azóta növekedett és nőtt a nyugdíjminimum is, de az arány közöttük lényegében nem változott.

Az említett vizsgálatból egyértelműen kiderül, hogy a magát szociálisan érzékenynek mondó szocialista kormányzat alatt vált jelentőssé a különbség a minimálbér és a nyugdíjminimum között, vagyis a Horn-kormány idején süllyedt ez a réteg a nyomorszintre. Jó lenne, ha a jelenlegi kormányzat nem kényszerítené arra a nyugdíjminimumból élőket, hogy választási lehetőségük a tél folyamán a fagyhalál vagy az éhhalál között lehet csak. Mert a 15 350 forintos havi jövedelemből életkilátásaik a nullával egyenlők, vagy esetleg segélyért kell majd kuncsorogniuk. Ma, amikor egy kis lakás fűtése is közel van a havi 10 ezer forinthoz, amikor éppen ennek a rétegnek a legnagyobb a folyamatosan emelkedő árú gyógyszerekre való rászorultsága, mennyi maradhat a csak nyugdíjminimumból élőknek élelmiszerre? Ruházkodásra, netán szórakozásra már nem is gondolhatnak.

Kérdezem tehát a tisztelt miniszterelnök urat, illetve most az államtitkár urat, hogy feltették-e már maguknak a kérdést, hogyan tudják fenntartani magukat a nyugdíjminimumból élők. Továbbá kíván-e élni, és ha igen, mikor és milyen módon intézkedni a kormányzat e tarthatatlan állapot megszüntetése végett? Érzékeli-e a kormány ezen összeg szégyenletesen alacsony voltát? Nem gondolt-e a kormány a minimális és maximális jövedelmek közötti irreális és még Nyugaton sem szokásos különbségek valamiféle szabályozására? Hiszen amennyire lehetetlen a jelzett összegből megélni, ugyanannyira irritáló az ország nehéz gazdasági helyzetére hivatkozások közepette a havi többmilliós, ekkora teljesítménykülönbségekkel alá nem támasztott jövedelmek létezése.

Várom a tisztelt államtitkár úr válaszát. (Taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu