DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Korábbi hozzászólásomat a gépjárműadó módosításáról szóló hozzászólásomnál kellett abbahagynom. Ez egy rendkívül rövid módosítás, de szükségszerű, mert felold egy összeférhetetlenséget. Nevezetesen, amikor a székhely és a telephely illetékessége közötti vita alakulhat ki, egyértelműen és világosan meghatározza ez a módosítás, hogy a telephelyet kell illetékesnek tekinteni. És ez a módosítás jelképesen aláhúzza a Független Kisgazdapárt vezérszónokának azt a véleményét is, hogy ez az egész módosítási csomag tulajdonképpen úgy fogható fel, mint ami a kuszaságokat csökkenti, egyszerűsíti. Ez egy tipikus ilyen rendelkezés, egy fennálló kuszaságot a helyére tesz, egy ellentmondást felold.

Végül az iparűzési adó: az 1990. évi C. törvény, mint ismert, meghatározza azokat az adónemeket, amelyeket az önkormányzatok vethetnek ki. Ezek az iparűzési adó, az idegenforgalmi adó, a telek- és építményadó, valamint a kommunális adó. Ezek közül, itt elhangzott többször, számokkal alátámasztottan, a legnagyobb összegű adó az iparűzési adó. Az iparűzési adót több mint 1800 önkormányzat vezette be, ám az is elhangzott, és számokkal alátámasztottan, hogy mégis ebből a nagy számból a bevétel csak néhány nagyobb városra koncentrálódik, illetve Budapestre 20 százalékos mértékben.

Azt is tudjuk, és nyilvánvaló, hogy az iparűzési adó alapját ezekben a nagy városokban, és így Budapesten is, azok az ipari tevékenységek, az ipari létesítményekben folytatott tevékenységből eredő nyereség alapozza meg, amelyek megtermelésében nemcsak az illető települési önkormányzat lakója vesz részt, hanem főleg Budapesten, de nagyobb városokban is az oda beutazók, tehát azok, akik nem ott laknak, nem azokban a településekben, nem abban a városban, mégis az ő munkájuk folytán keletkezik az az összeg, amire kivethető az iparűzési adó; ugyanakkor az a kisközség, kisváros, amelyből ezek a dolgozók beutaznak, megtermelik a javakat, nem részesül semmit.

Ez egy igazságtalanság, és ezt mindenféleképpen fel kell oldani, de ez valóban a helyi adókról szóló törvénynek egy átfogóbb módosítását teszi szükségessé. Vannak erre elképzelések; ami a legfontosabb, hogy ki kezelje aztán azt az összeget. Az nem lenne szerencsés, ha ez bekerülne az állami nagykalapba, sokkal jobb, ha valahol egy térségen belül lesz ez összegyűjtve, ott majd a helyi ismeretek alapján tudják igazán szétosztani ezt azoknak, akik tényleg rászorultak. Tehát nem olyanok, mondjuk, hogy kivethették volna az iparűzési adót, de csak azért nincs iparűzésiadó-bevételük, mert eszükbe se jutott kivetni; tehát ilyenekről van szó. Ehhez valóban egy átfogó, jól átgondolt rendszer szükséges, de szükséges.

Itt kell beszélni arról a képtelenségről is, amiről már többször szó esett, amit a főváros folytat a helyi adók kivetése kapcsán. A helyi adókról szóló törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy a fővárosban a Fővárosi Önkormányzat, a Fővárosi Közgyűlés határozza meg, hogy mely helyi adókat veti ki ő maga, illetőleg melyeket a kerületi önkormányzatok. Az eddigiekben az iparűzési adót és az idegenforgalmi adót vetette ki a főváros saját rendelete szerint, és a kommunális adót, illetőleg a telek- és építményadót vethették ki a kerületek. De az iparűzési adó és az idegenforgalmi adó bevételét a főváros forrásmegosztásban szétosztotta, mégpedig úgy, hogy 60 százalék maradt meg ebből az óriási összegből a fővárosnak, és 40 százalékon osztozott a 23 önkormányzat. Ezt azért tehette így a főváros, mert módosult az önkormányzati törvény is 1994-ben. Addig ezt a forrásmegosztást a főváros csak a kerületek egyetértésével tehette meg, '94 óta pedig a véleményével. Mint tudjuk, a vélemény alig-alig kötelez valamire. Tehát ez alapján alakulhatott ki az a képtelenség, hogy 40 százalék osztódik a 23 önkormányzat között, amin mindenképpen csak úgy lehet változtatni, ha magát az adótörvényt módosítjuk valamilyen formában.

A főváros, mivel szó esett róla, hogy ő határozza meg, hogy mely adónemet veti ki a kerület, és melyet ő, 2000. január 1-jétől magához vonta a fővárosban a telek- és az építményadó kivetési jogát, tehát ezentúl fővárosi kerületi önkormányzatok csak és kizárólag a kommunális adót vethetik ki, ami még nehezebb helyzetbe hozza nemcsak a kerületeket, hanem nyilvánvalóan az állampolgárokat is; mert a fővárosi önkormányzat abban a rendeletében, amelyben meghatározta és magához vonta ennek az adónemnek a kivetési jogát, arra hivatkozott, hogy a kerületi önkormányzatok nem éltek kellőképpen az adókivetés jogával. Mit értett ez alatt? Azt, hogy a kerületi önkormányzatok, figyelemmel az állampolgárok teherbíró képességére, mintegy saját magukat önkorlátozás alá vetették, és nem sújtották magas adóval a saját lakosaikat. Most nyilván 2000-től ezen, ha erre hivatkozott a főváros, változtatni fog, vagyis az állampolgárokat újabb súlyos adók fogják terhelni ilyen szinten, amiből aztán lakóterületükre, a kerületi önkormányzathoz édeskevés fog jutni. Tehát ezért szükséges, hogy az adótörvények ne csak a kuszaságot próbálják csökkenteni, hanem valóban átfogóan meg is változtassák ezeket az elveket.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu