GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hozzászólásomban már csak röviden szeretném összefoglalni, hogy a szocialista frakció a mai napon milyen észrevételeket fogalmazott meg, milyen javaslatokat és milyen kifogásokat tett. Azt hiszem, kormánypárti képviselők is hallhatták, hogy jó néhány kérdésben egyetértünk a törvényjavaslat néhány pontjával. A dolog természete az, hogy nem a pozitív dolgokról beszéltünk tartósan, hanem azokról, ahol valamilyen veszélyt, valamilyen aggályt tapasztaltunk, és azokról a javaslatokról, amelyeket mi rendkívül fontosnak tartunk.

Első helyen hadd emeljem ki azt, amit még Karl Imre néhány perccel ezelőtt is elmondott. Valóban reméltük, hogy a kormány lehetőséget teremt arra, hogy az 1999. évi torzulásokat kiigazítja. Reményeket fűztünk ehhez azért, mert ma már kormányzati körökből is egyre többször fogalmazódik meg konkrétan, hogy a '99-es adóterhelés növekedett, és sajnos pont azokban a rétegekben, ahol ez nem lett volna indokolt. Sajnos, ennek nincs meg a lehetősége, és szomorúan állapítjuk meg azt, hogy nincs lehetőség sem kormánypártnak, sem ellenzéknek, sem a kormánynak arra, hogy itt a vita alapján esetleg valamilyen konszenzus szülessen, és módosítást lehessen benyújtani, mert az adótábla nem szerepel a törvényjavaslatban.

Az adójóváírás kérdésében javasoltuk, hogy kisebb változtatás legyen pont a kis keresetű rétegek javára. Elég furcsán félrement a vita, amikor kormánypárti képviselők itt összehasonlítottak adótételeket.

A családi kedvezménynél úgy fogalmazok inkább, hogy az összhangjának a javítását szorgalmazzuk. Furcsa volt azt hallani, ahogy elbeszéltünk egymás mellett. Mi nem a megszüntetésről beszélünk, hanem azokról a kis keresetűekről, gyermeket nevelő kis keresetűekről beszélünk, akik részt vesznek... - hadd idézzek egy nagyon csúnya mondatot: "Csak azok részesednek, akik részt vesznek az értékteremtésben." Ők is részt vesznek az értékteremtésben, és nem tehetnek arról helyzetüknél fogva, hogy nincs akkora jövedelmük, amiből igénybe vehetnék az adókedvezményt a gyermekeik után. A szomorú az, hogy a vitában többször elhangzott, hogy ők nulla adót fizetnek. Igen, csak a kedvezményt sem veszik igénybe, és az igénybe nem vett kedvezményből a gyerekek számára nem lehet sem tejet, sem kenyeret vásárolni.

Szeretnénk még egyszer fokozatosan felhívni a figyelmet arra, hogy miközben a Fidesz-kisgazda-MDF-kormány a középosztályt erősíti elég látványosan, a társadalmi szakadás elérhet egy olyan pontot, amely már a közbiztonságot veszélyezteti, és ilyen szempontból ez a középosztály számára is elég érdekes veszélyt jelenthet.

Szeretném felhívni a figyelmet arra - nem akarom megismételni, de ma már tudom, hogy Mádi képviselő úrnak Szabó Sándorné képviselőtársam felajánlotta - az országos statisztikára, amely ékesen bizonyítja, hogy azoknak a száma, akik a Bokros-csomagot követően kimaradtak a felső decilisben a családi pótlékból, lényegesen kisebb, mint azoké, akik kimaradtak az alsó rétegből a jelenleg alkalmazott kedvezményrendszerben. Azt hiszem, hogy erről talán nyugodt körülmények között lehetne még beszélgetni egészen a részletes vitáig, és valamilyen konszenzust találni annak érdekben, hogy a családi pótlék, ami mindenkihez eljut, minden gyerekhez... - és mondjuk ki azt, hogy tényleg a gyerek a fontos számunkra, amikor a családtámogatásról beszélünk.

Talán egyetlen gondolat: ha ezt ilyen hideg fejjel döntjük el, mint ahogy itt a vitában elhangzott, akkor nem teszünk mást, mint ezeket a családokat egy az egyben rányomjuk a helyi önkormányzatokra, és azt mondjuk, hogy oldja meg a problémát a helyi közösség, amelynek ugyancsak forrásgondjai vannak más területen is, nem szociális kérdésekben.

Elmondtuk aggályainkat a kiszámíthatóságról, ezek közül csak egyet emelnék ki. Ha ez az adótábla így marad változatlanul, a munkavállalók és a munkáltatók között rendkívül nagy feszültséget fog jelenteni, már most kódoljuk 2000. január 1-jétől a bérfeszültséget munkavállalók és munkáltatók között.

Még egy dolog volt, amit nagyon szomorúan vettünk tudomásul az öngondoskodás kérdésében: miközben néhány kedvezmény nő 5 százalékponttal, aközben az önkéntes nyugdíjpénztár 20 százalékos hátrányba kerül, és ezt nehezen vesszük tudomásul. (Varga Mihály: Mihez képest?) Az 50 százalékhoz képest 30 százalékra. (Varga Mihály: Reális volt az 50 százalék!)

A következő, amit talán helyre lehet hozni, de ez a szerkesztés hibája: az összevont sportalapítványból kapott ösztöndíj az olimpiát megelőző évben valami oknál fogva az összevonás után kimaradt a kedvezmények rendszeréből. Államtitkár úr, kérném, hogy ezt nézzék meg, és ezt talán korrigálni kellene, nem hiszem, hogy szándékos volt. A Wesselényi és Gerevich Alapítványokra gondolok, eddig az ebből kapott ösztöndíj pont a kimagasló sportteljesítmények miatt kedvezményezett volt, most valahogy eltűnt a rendszerből.

Talán annyit mondanék a helyi adókkal összefüggésben, hogy szomorúan vesszük azt tudomásul, hogy nem valósul meg, hogy a központi adók rovására a helyi adók növekedhetnének. Azzal egyetértünk, ami itt az utolsó kétperces körben zajlott, hogy bizony, lépni kellett volna, már évek óta ez a probléma itt fekszik a parlament asztalán; az önkormányzatok között valamilyen formában kellene, hogy kiegyenlítés történjen, és annak a mértékéről kellene vitatkozni.

A biztosítási adóról az a véleményünk, hogy a gazdaság jelenlegi fejlettségi állapotában és azon a körülmények között, amelyek ma a biztosítási piacon vannak, még nem indokolt, túl korai ennek az adónak a bevezetése. Az adózás rendjéről szóló kérdésnél mi az áfa-visszaigénylést vitatjuk, a javaslatunk az, hogy vizsgálja meg a kormány az adóhivatallal együtt, hogy a hatékonyabb munkavégzés mellett hogyan lehetne ezt a visszaigénylési határidőt rövidebbé tenni.

Nagyon pozitívnak tartjuk az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló törvény módosításánál, és most nagy örömmel vesszük tudomásul, hogy azokat az indítványokat, amelyek akkor módosító indítványként részünkről elhangzottak, és nem kerültek a törvénybe, most a kormány megteszi.

(16.00)

Befejezésül: a csődeljárással kapcsolatban megfogalmaztuk azt az aggályunkat, hogy a gazdaság minden szereplője számára rendkívül fontos lenne, hogy a felszámolások minél előbb befejeződjenek korrekt módon, és a felszámolók hozzájussanak ahhoz az összeghez, amely a munkájukért jár. A jelen törvényjavaslatban lévő megoldás nem ezt célozza, nem ebbe az irányba mutat, és további veszteségeket jelent azoknak a kisbefektetőknek, akik így is minimális reménnyel állnak a hitelezői sorban.

A befejező kérdésem ugyanaz, mint tegnap volt, az államtitkár úrhoz. A gondunk az, hogy miközben sok tételt szívesen támogatnánk, pont azért, mert ilyen csomagban van, nem fogjuk tudni megtámogatni, mert ma már nem látjuk, hogy ezt szét lehetne szedni. Az elhangzott vita alapján ma úgy ítélem meg, hogy számos olyan kormánypárti képviselő is van, aki egyes tételekkel kapcsolatban aggályokat fogalmaz meg.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu