BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt megcsonkított Országgyűlés! Február óta így szoktam kezdeni ezeket a felszólalásaimat, hiszen a Fidesz vezette kormánytöbbség a háromhetenkéntire ritkított ülésezéssel nem teszi lehetővé, hogy az ország fontos kérdéseiről olyan rendszerességgel szóljunk a jelenlegi Országgyűlésben, mint ahogy ez a megelőző több mint nyolc évben lehetséges volt.

Ilyen fontos kérdés, ami most napirend utánra szorult, az is, hogy szeptember 1-jén - mint tudják - érvénybe lépett a határőrizeti törvénynek egy módosítása, amelyet az úgynevezett szervezett bűnözési törvénycsomag keretében fogadtak önök el, és amely előírja azt, hogy mindenkit, aki bármilyen irányban átlépi a magyar határt, minden személyt és minden járművet a határőrségnek regisztrálnia kell. Ennek az intézkedésnek a következtében szeptember 1-jén sokórás, hatórás sorok alakultak ki a magyar határon. Ez egy olyan jelenség, amire az utóbbi 10-15 évben tudomásom szerint nem volt példa. Ahhoz meg hozzászoktunk, hogy a partnerországok útlevél- és vámvizsgálata hoz létre hosszú sorokat, de hogy a magyar fél teremt helyzetet, ez teljesen szokatlan, és meggyőződésem szerint indokolatlan is.

Amikor a határőrség országos parancsnokát egy televízió-műsorban ennek a jelenségnek a magyarázatáról kérdezték, és ő elmondta, hogy bizony a törvény ezt előírja, és ezt csak így lehet végrehajtani, amíg a korszerű berendezések meg nem érkeznek, akkor az újságíró azt mondta neki, hogy ő már egyszer-kétszer átment például a német-svájci vagy az osztrák-svájci határon - Svájc nem tagja a schengeni rendszernek, ott egy schengeni határon is átmegy az illető, ennek ellenére -, a svájci határőrök csak integetnek, hogy tessék továbbmenni. Erre azt válaszolta a határőrség országos parancsnoka, hogy tessék a svájciaktól megkérdezni, hogy miért csinálják ezt. Nem tudom, hogy a svájciak erre mit válaszolnak, de a magam válaszát azért szeretném megadni.

A svájciak, a hollandok, a németek, a franciák meg a osztrákok is úgy gondolják, hogy szemben a 30-40 évvel ezelőtti Európával, amikor a határátlépés valami rendkívüli esemény volt az emberek életében, és szokásszerű volt még, hogy aki átlépi határt, esetleg le is száll a vonatról, mint annak idején a szovjet határon, vagy annak az autóját átvizsgálják a határőrök, megkopogtatják, megnézik, hogy nem bújt-e az ülés mögé valaki, nos, ma már, a mai Európában, az ezredforduló Európájában a határátlépést egy természetes, a mindennapi élet részének tekintett dolognak tartják Svájcban is meg a többi nyugat-európai országban is, és természetes az, hogy ha nincs valami különleges ok, amiért egy utast a határon fel kell tartóztatni, akkor az folyamatosan megy tovább.

Svájcban is meg Németországban is és szerte Nyugat-Európában is küszködnek a szervezett bűnözéssel - nagyobb gyakorlatuk van benne, mint nekünk -, de azt tudják, hogy ennek a küzdelemnek a jegyében nem lehet a normális utasforgalmat megállítani. A hatóságnak megvannak a maga bűnüldözési céljai, de Svájcban és a nyugat-európai országokban első a polgár, és csak második a hatóság és nem fordítva. Úgy látszik, ezt a polgári demokráciában szokásos sorrendiséget a magát oly előszeretettel polgárinak valló kormány még nem értette meg, úgy vezette be ezt az intézkedést, hogy nem teremtette meg a normális alkalmazáshoz szükséges technikai feltételeket, és ennek következtében keletkezett olyan látszat - hangsúlyozom: látszat -, mintha a magyar határokon visszaállították volna a vasfüggönyt.

Azt hiszem, ezzel a helyzettel sürgősen szakítani kell, de természetesen nem úgy, hogy akár a miniszterelnök úr, akár más, látva, hogy mi a helyzet, felfüggeszti a törvény alkalmazását, mert ehhez senkinek nincs joga, hanem ha már törvényt hozunk, akkor meg kell teremteni az alkalmazás feltételeit, és újra végig kell gondolni - ahogy ezt az adatvédelmi biztos javasolta -, hogy vajon tényleg van-e indoka effajta állandó, folyamatos nyilvántartásba vételének azoknak, akik átkelnek a magyar határon.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu