DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy néhány mondatban elmondjam, miről szeretnék beszélni.

Először általánosságban egypár gondolatot az adózásról, illetve az ebből befolyó összegekről; utána pedig tematikusan a társadalombiztosítási ellátás köréből szeretnék három kérdéssel foglalkozni: az egyik a gyed lesz, a másik a magánnyugdíjpénztárak, a harmadik pedig az átlépők problémája a magánnyugdíjpénztárnál. Ezt követően a kötelező egészségbiztosításról szeretnék beszélni - ez a táppénzszabályok változását jelenti -, illetve legvégül az egészségügyi hozzájárulás szabályainak változásáról.

Az általános gondolatok. Miért is jó nekünk az, hogy egyszerre áll előttünk az adóról, a járulékokról, az illetékekről és tulajdonképpen minden olyan dologról szóló törvény, amely az ország bevételeit, a költségvetés bevételeit biztosítja? Azért, mert így láthatjuk azt, hogy a terhelés hogyan oszlik el, mely részeken tudunk bevételekre szert tenni, és mely területek azok, ahol a bevételek csökkentésével segíteni tudunk, támogatni tudunk egyes területeket; így teljesebb képet láthatunk.

El kell mondanom, hogy összesen 12 530 milliárd forint - hatalmas szám! - az ország jövő évben várható összes teljesítménye. Ebből 59 százalékot azok zsebében hagyunk, akik ezt megtermelik, tehát ott marad; 41 százalék az az összeg, amely elvonásra kerül, amelyből gazdálkodhatunk, és amelyet az összes célunk, tervünk megvalósítására fordíthatunk.

Ha az ember elvonásról dönt, akkor nagyon szereti tudni azt, hogy mire is fogjuk ezt költeni, hiszen akkor tudja eldönteni, hogy egyáltalán jó szívvel megteszi-e ezt vagy nem. Nézzük, mire költjük!

Először is az adósságaink törlesztésére költjük, ez 2000-ben 803 milliárd forint lesz, ez körülbelül 15 százaléka a pénzünknek. Ezt követően a másik nagy tétel a Nyugdíjbiztosítási Alap, amely 993 milliárd forintot fog elvinni, ez körülbelül 20 százaléka a pénzünknek. A harmadik ilyen nagy tétel az Egészségbiztosítási Alap, amelyik 726 milliárd forintot fog elvinni, ez 14 százaléka a pénzünknek. Ez a három legnagyobb tétel. Ezt követően az egyéb feladatok, terhek fölött, amelyek a költségvetést nyilván mindig terhelik, körülbelül van egy olyan 20 százaléknyi rész, amelyikben kisebb-nagyobb változtatásokat tehetünk, és amelyben gondolkodhatunk.

Engedjék meg, hogy visszatérjek az államadósság terheire! Szerencsére az ország gazdasági helyzete folyamatosan javul; ezt valamennyien elismerjük itt, a parlamentben, legalábbis a korábbi felszólalásokból erre következtetek. Ennek következtében javul az ország külső megítélése, vagyis olcsóbban jutunk hitelekhez, ezzel csökken az államháztartás hiányára nehezedő teher. Másfelől - nagyon örvendetes - csökken az infláció. Az infláció ütemének a csökkenése azt jelenti a számunkra, hogy kevesebb a kamat, amit ki kell fizetnünk. Mind a kettő nagyon jó folyamat, ezeket a folyamatokat fenn kell tartani.

Mi veszélyeztetheti az infláció csökkenését? Sok közgazdász van a teremben, óvatosan próbálok fogalmazni - tulajdonképpen a béreknek az elszabadulása, kiáramlása, illetve ha olyan árfelhajtó tényezők megjelenhetnek, amelyeket nem tudunk kordában tartani. A mi szakterületünkön, az egészségügy területén az egyik ilyennek a gyógyszerkasszát látom, amelynek a kordában tartása valamennyiünk elemi érdeke, hiszen ha elszabadul, az az inflációt gerjesztheti.

Az inflációról egy gondolatot szeretnék idézni, hogy megértsük, mennyire fontos is a számunkra. Egy bajszos, szemüveges pénzügyminiszter mondta: "Nincs az a béremelés, amit ti ki tudtok küzdeni magatoknak, és én nem tudok elinflálni." - és ennek egypár évig tanúi voltunk az országban. Ezt a folyamatot nem szabad megismételnünk, nem szabad visszakerülnünk ebbe a spirálba. Ezért tehát ezen a területen a realitások között kell maradnunk.

Sokszor elhangzott a héten, hogy egyre jobban él az ország, soha nem látott két jó éve volt. Akkor mi az oka annak, hogy nem nőhetnek ilyen nagyságrendben a bérek? Miért nem fogyaszthatjuk el mindazt, amennyivel fejlődtünk, amennyivel nőttünk?

(9.10)

A válasz roppant egyszerű, mindenki a családjában is így gondolkodik: ha pluszjövedelemhez jut, akkor ennek egy részét arra fordítja, hogy egy kicsit jobban éljen, a másik részét pedig addig elmaradt dolgokra - például kicseréli a hűtőt, vagy esetleg a háztetőt hozza rendbe -, illetve új, tartós dolgokra fordítja. Ezt szeretnénk mi is csinálni. Fejlődésünk felét arra szeretnénk fordítani, hogy egy kicsit jobban éljünk, a másik felét arra szeretnénk fordítani, hogy a gazdaságot, amiből élünk, jobb helyzetbe hozzuk, ösztönözzük, hogy ezután még több legyen az, amit eloszthatunk.

Ezután engedjék meg, hogy tételesen, részletesen rátérjek a társadalombiztosítási ellátásról szóló részre; ez a IV. fejezet. Ezen belül három dolog van, amit szeretnék kiemelni, az egyik a gyermekgondozási díj ismételt bevezetése. Önök jól tudják ennek a jelentőségét, ez azt fogja jelenteni, hogy január 1-jétől, aki két év alatti gyermeket nevel és biztosítotti jogviszonnyal rendelkezik, az a jövedelmének arányában egy juttatáshoz fog jutni. Ennek az átvezetése történik meg ebben a részben; nagyon sok paragrafust érint a módosítás, hiszen a társadalombiztosítási törvények meglehetősen bonyolultak.

Rendezi ez a módosítás ugyanezen részben a pályakezdők átlépésének problémáját a magánnyugdíjpénztárakba. Ezzel a következő gond volt: azoknak az egyetemi, főiskolai hallgatóknak, akik nappali tagozaton tanultak és a tanulmányaikat még folytatják, nem fejezik vagy nem fejezték be szeptember 1-jéig, de már dolgoztak, például tanulás mellett, mert ebből segítették a tanulásukat, volt jövedelmük, az ő helyzetüket a törvény nem rendezte megfelelően, ugyanis ők így már nem számítottak pályakezdőnek, mert volt jövedelmük, átlépni meg nem tudtak, mert lejárt a határidő. Ezt változtatja meg ez a szakasz, ez egy nagyon fontos rész, így megnyílik számukra a lehetősége annak, hogy a magánnyugdíjpénztárakba átlépjenek.

A harmadik igen fontos rész az a magánnyugdíjpénztárnál a tagdíj mértéke és ennek a százalékos nagysága. Tudjuk jól: az elmúlt évben 7 százaléknak kellett volna lenni, 6 százalékon tartottuk. A jövő évben 8 százalékon kellene lenni ennek a tagdíjnak, és változatlanul 6 százalékon fogjuk tartani. Mi ennek az oka? Az oka az, hogy ez egy olyan rendszer, amelyben az átlépők a járulékuk egy részét elviszik a nyugdíjpénztártól, vagyis a társadalombiztosítási nyugdíjpénztártól. Ezt a kieső részt a költségvetésnek kell pótolnia. Úgy ítéljük meg, hogy a költségvetés jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé azt, hogy 8 százalékra emelkedjen ez a szám; ez a 6 százalék az, ami a teherbíró képességünkbe belefér. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy ennek változatlanul kell maradnia.

Volt ebben a konstrukcióban egy hiba, amit a következő szakasz rendez, és ezt szeretném kiemelni: ez a hozzátartozói nyugellátás. A hozzátartozói nyugellátás magánnyugdíjpénztár-tag esetén a következőt jelentette: ha valaki - és sajnos volt már rá példa - a felhalmozás időszaka alatt, tehát amíg gyűjtötte a tőkeszámlájára a pénzt, elhunyt, akkor a kedvezményezett, az a hozzátartozó, aki ezt a pénzt megkaphatta, ha átléptek, kapott egy összeget. Mivel nemrég indultak a pénztárak, ez az összeg 30-40-50 ezer forint között volt; ugyanakkor elvesztette azt az ellátást, vagy legalábbis jóval alacsonyabb szinten kaphatta meg, amely a hozzátartozói nyugellátás a társadalombiztosítás rendszerén belül.

Ezzel a törvényszakasz-módosítással azt tesszük lehetővé, hogy ezek az emberek, ezek a kedvezményezettek, akik elvesztették a hozzátartozójukat, válasszanak, hogy azt a tőkét kérik, ami azon a számlán addig felhalmozódott, vagy vissza kívánnak lépni a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, és azt a nyugellátást, a hozzátartozói nyugellátást veszik igénybe. Azt hiszem, ezzel egy olyan lyukat betömtünk, ami sajnálatos módon a törvényen volt.

A harmadik szakaszban a táppénzről szeretnék beszélni. A táppénzszabályok megváltoztatása a tervezet szerint azt jelenti, hogy az első 30 munkanapra ezentúl a munkáltató fogja fizetni a táppénzt, és az efölött levő időszak pedig a társadalombiztosítást fogja terhelni, és elmarad az az egyharmados járulék, amit folyamatosan fizetniük kellett a munkáltatóknak.

A mi véleményünk szerint ez a rendszer költségvetési hatásában körülbelül ugyanakkora, mint a régi volt, tehát se nem ad, se nem vesz el. Ezzel szemben jól hallhatóan nagy ellenállás kezd kibontakozni. Mi magunk is gondolkozunk azon, hogy ezt érdemes-e és milyen irányban érdemes átalakítani. Gondolkodunk a változtatáson, szakértőink jelen pillanatban is dolgoznak ezen.

Legeslegutolsó pontként szeretném az egészségügyi hozzájárulásról szóló részt érinteni. Ebben egészen pici változás van. Mint tudjuk, az egészségügyi hozzájárulás két részből áll, van egy százalékos része, ez 11 százalék, és van egy tételes hozzájárulás, amely 3600 forintról 3900 forintra emelkedik. A százalékos részhez értelem szerint nem kell hozzányúlni, az mindig pontosan a megfelelő viszonyokat követi. Viszont minden kerek számhoz, ahogyan az inflációt kalkuláljuk, hozzá kell nyúlni; ez egy valorizáció, az infláció mértékét sem éri el ez az emelés. Ez az összváltozás, ami ebben történt.

Mindezekkel együtt úgy gondolom, hogy nagy munka a Ház számára ez a törvénycsomag, és így az utolsó napon szeretném megköszönni azt, hogy itt a Házban egy érdemi, tartalmas, jó vita zajlott az önök közreműködésével.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu