SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon szűkös az idő, éppen ezért jó néhány dolgot el kell hagynom abból, amit terveztem elmondani.

Mégis nagyon fontosnak tartanám, hogy most itt fentről utaljak az előttem felszólaló Béki Gabriella egy-két kijelentésére, hiszen ő majdnem pontosan azt mondta, ha jól emlékszem, hogy ahol a szakmai érvek elfogynak, ott jön a személyeskedés. Volt szerencsém megnézni az Aktuális című tévéműsort egy-két nappal ezelőtt. Kérem szépen a képviselőtársaimat, nézzék majd vissza, hogy ott milyen szakmai érvek hangzottak el a képviselő asszony szájából, főleg a műsor legvégén.

Én úgy gondolom, hogy ennek a javaslatnak, ami előttünk fekszik, a legnagyobb erénye mégiscsak az, hogy az adóigazgatási rendszer hatékonyságát növeli. Feltétlenül az adórendszer korszerűsítésének irányába hatnak azok a pontok, amelyekről most néhány gondolatot kívánok mondani.

A változtatások között vannak az adórendszer szinte valamennyi elemét érintő sajátosságok. Ezen általános jellegzetességek között kell megemlíteni az adminisztrációs kötelezettségek mérséklését. Hadd utaljak például a javaslat 69. §-ában található néhány erre utaló mondatra. Itt arról van szó, hogy ha az illetékes egészségbiztosítási igazgatási szerv a pénzbeli ellátások folyósítását az ellátás megállapítását követően 15 nap múlva nem teljesíti, akkor az Art.-ben meghatározott késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni a jogosult részére. De nem kell megfizetni a kamatot, ha a kamat összege nem haladja meg a 100 forintot. Szerintem nagyon helyes ezt a javaslatot bevenni, hiszen nemegyszer azt tapasztaltuk már eddig is, hogy olykor az adminisztrációs kötelezettségek messze túlnőttek azon a hasznon, mint amit hozott volna egyébként is a törvényjavaslat.

Vagy egy másik: a 91. §-ban megfogalmazott 3 pont közül az a rész, amely a pályakezdőkre vonatkozik, hiszen az eddigiektől eltérően most már az is pályakezdőnek minősül, aki az oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányai megszűnését követően első ízben létesít az 5. §-ban meghatározott jogviszonyt. Hadd utaljak akkor a jó néhány százezer diákra, hallgatóra, akik a nyári szünetükben iskolaszövetkezetben vagy önállóan munkát vállalnak, és emiatt aztán kiesnek e törvény hatálya alól. Szerintem semmiképpen - megint csak azt kell mondanom - nem mond ellent annak a követelésnek, amelyet a Fidesz kezdettől fogva kormányprogramban is megvalósított, vagyis a polgári jövőt így is szolgálni kívánjuk.

Utalni kell azonban néhány mondattal a javaslat néhány olyan részére is, amely vagy koncepcionális, vagy technikai okok miatt korrekcióra szorul, és esetleg módosító indítványok beadására késztet engem. Ez feltétlenül a 116. §-nak az a része, amely kimondja, hogy a foglalkoztató a tárgyhavi jövedelem kifizetésével egyidejűleg a biztosítottat írásban tájékoztatja az általa fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról, a biztosított jövedelméből levont nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékról, valamint a tagdíj összegéről. Ezt a tájékoztatást szerintem havonta lehetetlen megadni a dolgozónak, elég ezt évente, a bérek év végi elszámolásánál megtenni. Az év közben kilépő dolgozó értelemszerűen a kilépéskor kiállított igazolásoknál eddig is megkapta, és a jövőben is meg fogja ezt kapni.

A második ilyen pont a mellékletekhez kötődik, amely az iparűzési adó javasolt megosztásáról szól. Elnézést kérek azért, hogy ezt most mondom el, de korábban nem kaptam szót ebben a tárgykörben, most viszont, ha alkalmam nyílik rá, hadd mondjam el, hogy mit gondolok erről a kérdéskörről. Azok a cégek, amelyek több önkormányzat területén működnek, tevékenykednek, az önkormányzatok között értelemszerűen kötelesek az iparűzési adót, a fizetési kötelezettséget megosztani.

(10.30)

A javasolt megosztás szerintem nagyon bürokratikus. Ez egy külön nyilvántartást igényel, amire a vállalkozók nincsenek felkészülve. A számviteli törvény, valamint az adójogszabályok előírásai alapján csak a vállalkozók nagyon kis hányada rendelkezik ezzel az információval az eddig kötelezően vezetett üzleti nyilvántartások alapján, hiszen ott tudják ezeket az információkat, ahol önköltséget kell megállapítani.

A legkisebb adminisztrációval megoldható megosztás az árbevételek alapján történhet. Ezek az adatok a jelenleg alkalmazott könyvelési rendszerben korrekt módon jelen vannak, könnyen ellenőrizhetők, és nem igényelnek újabb adminisztrációs terhet.

Végezetül szerettem volna utalni egy XVII. századi angol anyagra. Jonathan Swift Gulliver utazásai című regényfüzérében hosszabb időt szentel egy irodalmi parabolának, amelyben két tudós beszélget arról, hogy kiket, hogyan lehetne megadóztatni.

A két tudós beszélgetésének elejét nem idézem, a végét, az utolsó bekezdést szeretném idézni: "A nőket a szóban forgó terv alapján szépségük és eleganciájuk szerint kell megadóztatni. Ők természetesen ugyanazzal a joggal rendelkeznek, mint a férfiak, amennyiben az adótételt önmaguk fogják megállapítani. Viszont hűség, erkölcs, józan ész és jóindulat nem tartozik az adóhivatal ellenőrzése alá, a jövedelem, amit ebből nyernének, még a behajtás költségeit sem fedezné."

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu