DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Turi-Kovács Béla frakcióvezető-helyettes úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, ön most az egész társadalmat feszítő olyan kérdésről szólt a Házban, amelyről eszmecserét kell folytatnunk egymással, hiszen az európai uniós csatlakozásunk várhatóan 2002. január 1-jén bekövetkezik, a hátralévő idő vészesen fogy.

Tény az, hogy az Európai Unió kizárólagosan a mezőgazdaságot érinti olyan vonatkozásban, hogy ott a kvótarendszer előírásait az uniós csatlakozás előtt kell teljesíteni, az összes többi népgazdasági ágat figyelembe véve viszont egyértelmű, hogy a fejlesztésre az uniós csatlakozás után is lehetőség van. A 2002. január 1-jében mindenki egyetért: a miniszterelnök úr, a kormány tagjai, a kormányoldal, de az ellenzéki oldal is. Hiszen nagyon fontos lenne az, hogy most már olyan helyzetbe kerüljön az ország, hogy az európai uniós csatlakozásnak ne csak a hátrányait, hanem az előnyeit is élvezzük.

Addig, amíg a csatlakozás be nem következik, bizonyos értelemben a hátrányai sújtanak minket, mert hiszen mi szélesre tártuk a kapuinkat az Unió előtt akkor, amikor a társulási szerződést aláírtuk, az ő kapuik akkor fognak kitárulni előttünk, amikor a felvételünk bekövetkezik. Ezért tehát a felvétel bekövetkezésének időpontját semmilyen körülmények között sem szabad tovább tolni, hanem azt sürgetni kell, amint csak lehet.

Én úgy gondolom, hogy látni kell azt is, hogy az Európai Unióban megsokszorozódnak a lehetőségeink. Elég, ha annyit említek, hogy a különböző jogcímeken, a 2006 végéig elnyerhető jogcímeken a mi számításaink szerint úgy 1800 milliárd forintot lehet megpályázni. Az is egy rendkívül fontos dolog, hogy most mindösszesen tízmilliós piac áll rendelkezésünkre, az uniós csatlakozással hirtelen ez megnegyvenötszöröződik: 450 milliós piaccá bővül. Én azt hiszem, ezt a kérdést tehát mindenkinek meg kell értenie, ez alapvető fontosságú az ország szempontjából.

(15.10)

Igen ám, de miután ténylegesen már csak két teljes év áll rendelkezésre 2002. január 1-jéig, ebből fakadóan nekünk most a költségvetési szükségleteinket meg kellett határoznunk. Ezt meghatároztuk 413,1 milliárd forintban, és megadtuk a technikáját, miként biztosítható ez a költségvetésben úgy, hogy a költségvetést ne veszélyeztesse, ugyanakkor többletpénzeket tudjunk feltárni az ország számára, amelyekből mindenekelőtt részesülnie kell a mezőgazdaságnak és a vidékfejlesztésnek, de hitünk szerint juthat abból az egészségügynek, az oktatásnak és a nyugdíjasoknak is.

Azzal kapcsolatban, hogy a mezőgazdaság milyen helyzetbe került, hadd említsem meg, hogy a GDP 1989-től kezdve átlagosan évente több mint 250 milliárd forintot vesz el az agráriumtól. 1989-ben 10,6 százalék volt a mezőgazdasági beruházások aránya, 1998-ban ez már csak 3,6 százalék volt. Mindenféle tekintetben óriási veszteségeket szenvedett a mezőgazdaság, márpedig a beruházások elmaradása miatt az ágazat feléli a termelő alapjait, ezért mindenképpen szükség van azokra a tőkeinjekciókra, amelyeket mi kértünk.

De nagyon helyesen mondta, igen tisztelt frakcióvezető-helyettes úr, ezek nem koalíciót feszítő kérdések, hanem egy szakmai vita. Azt a kérdést kell eldönteni, hogy vajon a mi számításaink helyesek-e, hogy ilyen többletpénzeket tudunk kimunkálni vagy a nem mi számításaink a helyesek. Ha a mi számításunk helyes, akkor az egész Ház hálás lehet a Független Kisgazdapártnak, hogy ezeket a többletforrásokat felderítettük, és ezeket az ország rendelkezésére bocsátottuk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt és a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu