MÁDI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felemás év zárszámadását tárgyaljuk most itt, a parlamentben, hiszen több szempontból is átmeneti időszak az 1998-as időszak. Átmeneti időszak politikai értelemben is, de bizonyos szempontból gazdasági tekintetben is elmondhatjuk, hogy az év eleje, az első félév gazdasági történései más jellegűek voltak, és bizonyos értelemben a második félévben új jelenségek is megjelentek a magyar gazdaságban. Azt gondolom, hogy ez a zárszámadás, maga a törvényjavaslat és az ahhoz fűzött számvevőszéki vélemény méltó bizonyságát adja annak a tételállításnak, amit mi a választásokat megelőzően úgy fogalmaztunk meg, hogy van alternatíva. Van olyan alternatíva, amely alapján az 1998 második féléves munkáját és ahhoz fűzött állami számvevőszéki véleményt jó osztályzattal lehet lezárni, hiszen mint a bizottsági előadók is utaltak rá, ez a zárszámadás, amelyet már az új kormány terjesztett be a Ház elé, alapvetően kielégíti legfőbb szempontjai, mértékegysége szerint az Állami Számvevőszék igényét, és nagyon sok fontos vonatkozásban előrelépést tartalmaz.

Maga az a szerkezeti újdonság - akárcsak az előretekintésnél, a visszatekintésnél is -, hogy az államháztartás egészének folyamatait együttesen lehet vizsgálni, a központi költségvetés és a társadalombiztosítási alapok 1998. évi gazdálkodását párhuzamosan lehet a parlamentben szemrevételezni, óriási előrelépés, amiért hosszú éveken keresztül harcoltunk. Az is nagyon örvendetes, hogy ma már a képviselők számára olyan átfogó táblázatok készülnek, amelyek kellő segítséget nyújtanak a különböző ágazatok, az ott meglévő problémák és az összehasonlíthatóság szempontjából az időbeni változások kapcsán is az összehasonlításra.

Szintén nagyon fontos változás: az első alkalommal kerülnek bemutatásra az államháztartás pénzforgalmi kiadásai funkcionális szerkezetben, bruttó és konszolidált módon. Ezek ugyan látszólag száraz és érdektelen formai sajátosságok, ám azt gondolom, hogy a parlament ellenőrzési funkciója szempontjából a tisztánlátás és a jövő évi költségvetés tárgyalása előtt is ezek olyan fontos kellékek, amelyek a döntéshozatalt segíthetik, a politikai akaratot és a kormányprogram megvalósíthatóságát egyértelműbbé tehetik.

(17.00)

Arról beszéltem, hogy ez egy kicsit átmeneti időszak, hiszen remélhetőleg az évtizedben, és reményeim szerint a következő néhány évtizedben sem lesz már olyan mértékű konszolidációs igény, amelyet az 1998-as költségvetésben voltunk kénytelenek elszenvedni a Postabank és az MFB konszolidálása kapcsán, amelynek összege, azt gondolom, olyan nagyságrendű, ami jó néhány ágazat szempontjából - akár a mezőgazdaság, akár az infrastruktúrafejlesztés, az önkormányzatok, tehát a nagyobb rendszerek, alrendszerek szempontjából - is óriási nagyságrendet jelent. 220 milliárd forintot voltunk kénytelenek a múlt felelőtlen gazdálkodásának eltüntetésére, annak a problémáinak kezelésére fordítani.

Van egy másik fontos gazdaságtörténeti változás is, amely viszont sajnálatos, hogy az elmúlt egy évtizedben fele annyi, vagy egyáltalán ehhez közelíthető mértékű gazdasági kihatású természeti katasztrófa sem érte az országot, mint az 1998. év őszén. Sajnos, az első ilyen jellegű katasztrófa a később folytatódott, ami majd még inkább meg fog jelenni - mint ahogy már megjelent az 1998. évi gazdálkodásban - az 1999. évi zárszámadásban.

Bár elég sok olyan megjegyzés szokott születni, amely a gazdasági folyamatokban a kormányzati gazdaságpolitikára vonatkozóan kritikus hangvétellel szólal meg, de azért látni kell, hogy például az infláció 4 százalékos csökkenésének 1998. évi változása rendkívül nagyszabású változás több szempontból is. Az egyik az uniós csatlakozásunk oldaláról mondható el, hiszen ez részben maastrichti kritérium; követelmény a 3 százalékos inflációszint elérése. Másrészről pedig, amiről keveset beszélünk: nagyon sok rejtett jövedelemcsatornán keresztül áramlanak pénzek és tesznek embereket gazdaggá vagy szegénnyé. Keveset beszélünk róla, de az infláció a társadalomtudósok, szociálpolitikusok által kimutatottan is leginkább a szegényeket sújtja. Tehát ők azok, akik nem tudják kivédeni, továbbhárítani a növekvő árakat vagy a magas árnövekedést, és azzal, hogy 4 százalékkal csökkentettük az árszintet, bizony szociális szinten is komoly eredményt értünk el - még akkor is, ha ez esetleg önmagából ebből a számból nem következne nyilvánvalóan.

(Vidoven Árpád helyét a jegyzői székben

dr. Szabó Erika foglalja el.)

Sok olyan terület van, amelyről külön kellene szólni az 1998. év kapcsán, amikor óriási problémák, feszültségek halmozódtak fel. Bár az államtitkár úr beszélt arról, hogy a gazdasági növekedés rendkívül dinamikusan, 5 százalékot meghaladóan jelent meg a gazdaságban. Ugyanakkor olyan alrendszerek küzdöttek óriási problémákkal, válsággal, amelyeknél a polgári kormánynak ebben az évben már, de később az 1999. és majd a 2000. évben is óriási többletpénzekkel kell helytállnia és orvosolnia a kialakult helyzeteket.

Az egyik ilyen terület az önkormányzatok területe, ahol a '90-es évek közepén évről évre reálértékvesztés történt az önkormányzati támogatásokban. Azt gondolom, hogy az 1998. év már egy olyan év volt, ahol ezt sikerült, ha nem is nagyon nagy mértékben, de reálértékben javítani. Bízunk abban, hogy mind az 1999. év, mind a 2000. év továbblépést jelent ebben a vonatkozásban.

A honvédelem kérdésköre szintén egy olyan elhanyagolt terület volt, ahol a NATO-csatlakozásunkat megelőzően igazán komoly átalakítások, modernizációk és átszervezések, többletpénzek nem lettek meghatározva. Emiatt kell azt a lépést megtennünk a következő évben, hogy egyik évről a másikra majdnem másfélszeresére, 43,5 százalékkal kell a 2000. évi költségvetésben a honvédelmi kiadásokat növelni.

Szintén nagyon sok vitát vált ki a gyermektámogatások kérdésköre. Mi egy olyan gyermektámogatási rendszert vettünk át 1998-ban, ahol lényegében a korábbi kialakult jóléti rendszerhez képest egy nagyon-nagyon lecsupaszított, a rászorultsági elvre hivatkozó, de igazából ezen igényt messze nem kielégítő támogatási rendszer működött, jóval a szükséges mértéknél alacsonyabb szinten. Igazából ezért kellett nekünk a családi pótlékban, a gyedben, a lakástámogatásban, a gyerekek után járó adókedvezményben lépésről lépésre továbblépnünk.

Az 1998. évi költségvetésben az egyik legneuralgikusabb pont volt a közbiztonság kérdésköre, ahol sürgős intézkedéseket is kellett végrehajtani, hiszen emlékszünk, szinte nem volt olyan nap, hogy ne lettek volna robbantások. A közbiztonság konkrét mutatószámai és a közbiztonsági helyzet tekintetében is nagyon lesújtó volt a kép.

Egy szociális vonatkozás van még, amit el kell mondani a gazdasági értékelés kapcsán, ez pedig a minimálbér kérdésköre. Ez a kormány az azóta eltelt időben, azt gondolom, kellő tanúbizonyságát adja annak, hogy vissza akarja állítani a munkavállalás becsületét és a munkakereset jelentőségét, rangját. Hiszen a minimálbér emelése 1998-at megelőzően és még 1998-ban is messze az inflációszint alatti szinten volt, és ez lényegében a középosztályok és az alsó rétegek lecsúszását, a kereseteik reálértékben történő folyamatos csökkenését jelentette. Tehát a mindennapok szintjén kevesebbet ért az a jövedelem, amelyet az emberek hazavihettek.

Azt gondolom, hogy a zárszámadás valahol lezár egy múltat, és bízunk benne, hogy azok a pozitív változások, amelyek az áttekinthetőséget, a kiszámíthatóságot jelentik, az első ilyen zárszámadást követően a következő években egyre magasabb színvonalúak lesznek. Ezzel kapcsolatban nagyon köszönjük az Állami Számvevőszék észrevételeit, és azt gondolom, hogy a kormány és a parlament nevében is törekedni fogunk arra, hogy a még meglévő kisebb-nagyobb hibákat, hiányosságokat az elkövetkezendőkben közös erővel javítsuk, korrigáljuk. Ehhez kívánok mindenkinek sok erőt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu