DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Az idő rövidsége miatt csak néhány alapelvre szeretnék kitérni, és ezeket a csatlakozás szempontjából elemezni.

Az első ilyen elv az úgynevezett uniós alapkövetelmények teljesítésének az elve. Mintha erről egy kicsit elfeledkeznénk, pedig mindenki pontosan tudja, hogy miről van szó - elsősorban a maastrichti és a koppenhágai kritériumokról. Azért idő kell a csatlakozáshoz. Itt szerepel az árstabilitás, a kamatstabilitás, az árfolyam-stabilitás, tehát magyarul az inflációval való küzdés, ennek a kézben tartása, a stabil pénzügyi helyzet, a bizonyos költségvetési deficitnek, adósságszolgálatnak a mértéke, amelyet nem lesz könnyű elérni, és a központi bank, a Nemzeti Bank függetlensége. Ezek szerepelnek az első helyen a maastrichtiak között, ez utóbbiról már elég részletesen beszéltem kétperces felszólalásomban. Itt még hiányzik egy elemnek a figyelembevétele, a Nemzeti Banknál az árstabilitás őrzésének az elsődlegessége - erre nyomatékkal szeretném felhívni a figyelmet. Tudomásom szerint készül ennek a módosítása, és minden mérték, adópolitikai erő tudomásom szerint támogatja ezt a megoldást, reményeink szerint legalábbis.

A második ilyen elv a fokozatosság elve. Igenis ki merem mondani, hogy az ország mindenben akkorra készüljön fel, amikor a csatlakozás szempontjából valóban szükséges. Ilyen szempontból erősen vitatkozom Rockenbauer képviselő úrnak azzal a megjegyzésével, hogy kezdi jelentőségét elveszíteni a dátum. Igenis, van a dátumnak jelentősége, és örömmel hallottam, hogy Prodi miniszterelnök úr és mások is, mindenekelőtt Joschka Fischer miniszter úr nagyon keményen szorgalmazza ezt; kell a dátum, kell a felkészüléshez, megfelelő esélyt kapjanak a nehezebben felzárkózó területek is.

Nem kell feleslegesen terhelni a lakosságot, a vállalkozókat egy túlzottan gyors felkészüléssel; természetesen ha megkapjuk 2002-ben ezt a lehetőséget, de ha azt mondják, hogy 2004-ben, akkor ehhez mérjük nyilván a felkészülést is. Nem kell a magyar gépjárműállományt - hihetetlen problematikus, ezt első kézből tudom - lecserélni nagyon rövid idő alatt, jó lenne természetesen, ha lehetne. Nem feltétlenül kell - mint megrögzött nemdohányzó mondom - olyan ütemben, ahogy a mostani törvényjavaslatban szerepel, az 57 százalékos jövedéki adót a dohánytermékeknél elérni; ez is terheli a lakosságot, nem beszélve az inflációs veszélyről. Itt jön az, hogy ezek az inflációs veszélyek pont visszaköszönnek az első, az előbb említett elveknek, azokkal fognak szembekerülni, tehát az inflációs veszélyek, ha túl gyors ütemben hozzuk meg ezeket az intézkedéseket, nagy veszélyeket teremthetnek.

Vagy itt van ez a bizonyos szerencsétlen földtulajdonkérdés. A földkérdésnek a körültekintő, tulajdonképpen a magyar gazdák kedvezményes helyzetbe hozásával történő megoldása sokkal jobb és sokkal szükségesebb lenne, mint a politikai nyomással történő megoldás. Mi az 1997-es népszavazás óta nyomatékkal - Kis Zoltán és mások beszédeiben figyelemmel lehet kísérni - azt szorgalmaztuk, hogy óvatosak legyünk ezzel a bizonyos derogációval, különösen az állampolgári megkülönböztetéssel. Mi ennek a következménye?

Olvasom a mai újságban, vezércikkben a zöld újságban: szinte biztosra vehető, hogy az Európai Unió elutasítja kérelmünket, hogy külföldi állampolgárok a csatlakozást követő tíz évben se vásárolhassanak termőföldet hazánkban. Folynak a műhelymunkák, hogy hogyan lehet másképp megoldani, az Unió szerint a legjobb az lenne, ha Magyarország sürgősen visszavonná ezt a kérést.

Magyarul, bejutottunk abba a csapdába, hogy az Unió azt fogja mondani, hogy az állampolgári alapon, mint ahogy egyetlen országban sincs állampolgári alapon való megkülönböztetés földkérdésben... - tehát meg kellett volna oldani ezt másképp, szofisztikáltabb, és nem ilyen alapon történő megoldással. Vannak erre nagyon jó példák, gondoljunk Dániára, amely másképp oldotta meg, és ott sem történt tragikus földvásárlás. Nyilván Magyarországon elképzelhetők más megoldások is.

Tehát ilyen szempontból, azt hiszem, a fokozatosság elve rendkívül megfontolandó a következő időszakban, nem is beszélve a támogatásokról, hiszen kiemelt támogatások nyújtására bizonyos esetekben uniós tagként már nincs mód. Gondolok például a légitársaságok esetére, ahol az Alitalia megmentése érdekében egyszer volt hajlandó az Unió, és kijelentette, hogy soha többet nem, ugyanakkor viszont például a magyar légitársaság rendbehozatala rendkívül sürgős és rendkívül nehéz kérdés, és ezt lehetőség szerint még a csatlakozás előtt kellene megoldani.

Fontos kérdés az arányosság elve. Nem jó, ha elmaradunk, jogharmonizációs és egyéb téren nagyon lemaradunk bizonyos területekről. Figyelmeztettük többszörösen - a magam részéről interpellációban is - a környezetvédelem illetékeseit, hihetetlen lassú a jogharmonizáció, óriási az elmaradás, és ilyen szempontból nagyon kellemetlen kiegyensúlyozatlanságnak lehetünk majd tanúi, és az Unió esetleg máshol nem fogja figyelembe venni, vagy máshol fogja éppen figyelembe venni ezeket az elmaradásokat.

Nem szeretnék a derogációs vitára kitérni. Egyetértek azzal, és szeretném hangsúlyozni, ezt elmondtam, amikor a külügyminiszter úrral találkoztunk nem régen, hogy ne menjünk bele derogációs versenybe, az istenért, ne menjünk bele, nincs értelme. Az, hogy történetesen mi kérünk nyolc, illetve kilenc derogációt a közlekedés esetében, és a csehek nem kérnek, azért ne tévesszen meg bennünket.

Az Európai Uniónak megvan a maga hihetőségi, illetve hihetetlenségi foka. Nem hiszi el az Európai Unió, saját beszélgetéseim és brüsszeli tapasztalataim alapján hasonló példának már voltunk tanúi Václav Klaus kormányzása idején bizonyos más területeken. Tehát van egy bizonyos hihetőség, amit nem érdemes egyébként túlszárnyalni. Az meggondolandó persze, hogy részben ne a finn példát kövessük. Tehát kicsit vitatkozom a külügyminiszter úrral abban, hogy jobb a felkészülőknek, ha most tudják, hogy azon a területen nem lesz derogáció, mint ha később, fokozatosan tudják meg. A felkészülés biztonsága szempontjából meggondolandó, és nyilván ezt az illetékesek figyelembe veszik a későbbiekben, hogy mikor próbáljuk a véglegest, amihez aztán, mint a finnek, az utolsó leheletünkig ragaszkodunk és kitartunk mellette.

Ne beszéljünk lényeges és kevésbé lényeges területekről! Meggyőződésem, hogy veszélyes csapdába kerülünk, mintha a csatában a centrumra figyelnénk, és a szárnyakat magára hagynánk. Gondolok itt olyan területekre, mint tudomány, kutatásfejlesztés. Nagyon sok ország ennek alapján például az 5. keretprogramban való részvételünk alapján fogja megítélni Magyarország alkalmasságát. Kevésnek tartjuk a kulcsterületek közé sorolt szabványosításnál a szabványok átvételére, honosítására vonatkozó kapacitásokat, az európai uniós jelentés egyértelműen ugyancsak kevésnek találja, sőt a külügyminiszter úr hozzánk eljuttatott 1041-es jelentésében is egy mondat pontosan erre utal, hogy meg kell gyorsítani és új kormányhatározatot kell hozni, ami sajnos mind ez ideig tudtommal nem történt meg.

Végül a pénz - pénz, pénz és pénz. Mindenképpen szükség van erre. A jelenlegi költségvetési tervezetből nem látjuk megnyugtatóan, a felkészülési munkák zavartalan működéséhez, meggyőződésem, hogy nincs elég forrás, illetve ha elég forrás van, ezt valahogy majd jobban kell csoportosítani. És valóban senkit ne tévesszen meg, hogy a források rendelkezésre állása nem azonos a lehívhatósággal, a lehívhatóság érdekében nagyon-nagyon sokat kell még tennünk a következő időszakban.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu