DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Az expozé elején már jeleztem, hogy a kormány nagyon nagy örömmel fogadta ezt a vitanapot, és azt, hogy plenáris ülés keretében első alkalommal vitattuk meg a csatlakozási folyamattal kapcsolatos kérdéseket. A közel hatórás ülés tapasztalatai engem egyértelműen arról győztek meg, hogy ez a vitanap nagyon hasznos volt, erre szükség volt, és arról is, hogy a jövőben hasonló vitanapokat szintén tartanunk kell.

Nagy számú észrevétel hangzott el, nagyon sok javaslat, fölvetés, kritika. Én arra tudok most itt ígéretet tenni, hogy a kormány, jómagam, az integrációs államtitkárság itt jelen lévő munkatársai valamennyi felvetést, valamennyi észrevételt a lehető legalaposabban meg fogunk vizsgálni, és ezeket fel fogjuk használni a további munka során.

Két javaslatra térnék vissza röviden, természetesen nem végleges jelleggel, de ezek több alkalommal felmerültek a vitában, és ezért ezekről egy vagy két szót szólnék.

Az egyik ennek a bizonyos integrációs nagytanácsnak a gondolata. Zárójelben jegyzem meg, nem vagyok abban biztos, hogy itt a "nagytanács" a legszerencsésebb elnevezés, ezen talán még érdemes lesz gondolkodni. (Dr. Szájer József tapsol. - Glattfelder Béla: Mussolini!) Aki ismeri a két világháború közötti történelmet, az érti, hogy mire gondolok - de nem ez a lényeg.

Én általános és elvi jelleggel azt tudom leszögezni, hogy nincs az együttműködésnek, az információcserének, a konzultációnak olyan formája, amitől a kormány és a Külügyminisztérium eleve elzárkózna.

(14.40)

Ezt többször elmondtam már az európai integrációs bizottságban is, a külügyi bizottságban is: mindenféle formális és informális konzultációra, véleménycserére készek vagyunk. Ezt most ezúton is szeretném leszögezni.

Az más dolog, hogy formális megoldásokra csak a mindenkori alkotmányos és jogrendszeren belül van lehetőség, meg kell keresni tehát azokat a technikákat, azokat a módozatokat, amelyek ennek megfelelnek. Ilyen fórumok jelenleg működnek, én a magam részéről az európai integrációs bizottságba lényegében minden hónapban egyszer elmegyek, azt is jeleztem már, hogy többször is kész vagyok ezt megtenni, és bármilyen más bizottsági vagy hasonló ülésen ezt megtesszük. Egy dolgot nem tudunk megtenni, ez pedig az, hogy a kormány hatáskörét átadjuk, és az ellenőrzést összetévesszük, felcseréljük egy tevékenység tényleges elvégzésével. Itt tehát, úgy érzem, követnünk kell az általános nemzetközi gyakorlatot, a magyar alkotmányos rendszert, és abból kell kiindulni, hogy a tárgyalások folytatása alapvetően a kormány felelőssége, természetesen a parlament mindenkori ellenőrzése mellett, a végső meghatározó döntést nyilvánvalóan a parlament fogja meghozni. De ismétlem: minden véleménycserére, konzultációra készek vagyunk.

Ami az integrációs alap létrehozását illeti: úgy hiszem, az expozémban nem véletlenül hivatkoztam arra, hogy nemzeti érdekeink, célkitűzéseink érvényesítése és az integrációs felkészülésből fakadó feladatok között rendkívül jelentős, nagymértékű egybeesés áll fenn. Azt is jeleztem, hogy a középtávú gazdasági stratégiánkból fakadó prioritások lényegében azonosak a felkészülési prioritásokkal. Mindebből az következik, hogy lehetetlen elválasztani azokat a forrásokat és költségeket, amelyek specifikusan sajátlagosan, csak és kizárólag a felkészülést szolgálják, azoktól a költségektől és azoktól a forrásoktól, amelyek például középtávú gazdasági stratégiánk megvalósítását szolgálják. A kettő tudniillik majdnem ugyanaz - nem teljesen ugyanaz, de majdnem ugyanaz. Tehát lehet kísérletet tenni arra, hogy bizonyos forrásokat elkülönítsünk, specifikusan a csatlakozás céljára, de ugyanakkor azt is meg lehetne tenni, hogy a magyar költségvetés háromnegyedéről azt mondjuk, ez a csatlakozást, a felkészülést szolgálja. Teljes elválasztásra véleményem szerint nincs lehetőség, de ismétlem, ezek nem véglegesen elkötelező felvetések, mindent, ezt is meg lehet vizsgálni.

A tárgyalásokról néhány szót: az úgynevezett átmeneti könnyítések kérdéséről már szó esett. Több hozzászólás, felszólalás is érintette ezt a kérdést. Azt hiszem, többek között például Lotz Károly felszólalása helyrebillentette valamelyest az egyensúlyt, ő is érzékeltette, hogy itt azért a hitelesség szempontja is fel kell hogy merüljön.

Ugyanakkor éppen az ő figyelmét szeretném arra felhívni, és ez a tárgyalások stratégiájával és taktikájával általánosságban összefüggő kérdés, hogy semmi esetre se hagyjuk magunkat befolyásolni, amikor tárgyalunk, különböző sajtóhíradásoktól, sem a mai napon, sem egyéb napokon. Egyébként nem tudom, hogy ezt érdemes-e most itt elmondanom, de tudjuk jól, és az európai integrációs bizottságban többször beszéltünk arról, hogy jelenleg az Unió egyetlenegy átmeneti könnyítés iránti igényt sem fogad el, még azokat sem fogadja el, amelyeket esetleg elfogadna, hiszen meg akarja várni ennek a fejezetenkénti áttekintésnek a végét. Egyetlenegy olyan könnyítés iránti kérelem volt eddig, amiről azt mondták, hogy igen, erről valószínűleg tárgyalni kell, és ez éppen a földkérdés. De ettől teljesen függetlenül egyetértek azzal, hogy minden más technikát és módozatot is vizsgálni kell, csak amikor meghatározzuk a taktikánkat, akkor ne a másik féltől származó impulzusokból induljunk ki, hanem a saját szempontjainkat kövessük. (Glattfelder Béla tapsol.)

Általában véve azt szeretném mondani még, hogy a földkérdés a másik fél érvrendszerében és ennek megfelelően a médiában is mintha egy kicsit túlságosan előtérbe kerülne. Tudniillik a tulajdoni rendszerrel az Európai Unió és a közösségi jog nem foglalkozik. Ez a kérdés csak közvetve érinti az úgymond egyetlen piac működését a gazdasági tevékenységek folytatásának a szabadságán keresztül, önmagában véve mint tulajdoni kérdés, érdektelen lenne. Ha én volnék a másik fél, én is kiemelném ezt természetesen, hiszen a másik fél derogációira kell hivatkoznom, de amikor tudjuk jól, hogy a mezőgazdasági politika területén igen jelentős eltérési javaslatokkal kell majd számolnunk, akkor látni kell, hogy azért a két eltérési igénycsoport között nincs egyensúly. Egyébként egyetértek azzal, amit Solymosi képviselő úr mondott, hogy a dolog egészét tekintve átmenet nélkül csatlakozzunk a mezőgazdasági politikához, vagy legalábbis ez legyen az egyértelmű tárgyalási célkitűzésünk, ami nem jelenti persze azt, hogy bizonyos korlátozott számú eltérési igényt nem fogunk előterjeszteni, de ez nem jelenti azt, hogy a mezőgazdasági politika átfogó területei alól kérnénk mentesítést, és nagyon bízunk abban, hogy a mezőgazdasági tárgyalások eredménye nem szolgál a másik fél javára sem.

A számokról szó esett több alkalommal. Érdemes mégis egy-két szót szólni erről, már csak azért is, mert úgy érzem, pontatlan adatok is elhangzottak. Kizárólag becsült számokról, becsült adatokról lehet a tárgyalások jelenlegi szakaszában szó, hiszen a költségvetési fejezetről még egyáltalán nem tárgyaltunk. De azt már tudjuk, és ez elhangzott a vitában is, hogy 2000-től, tehát a jövő évtől kezdve, Magyarország hozzávetőlegesen 250 millió euró támogatást fog kapni, három különböző jogcímen. A nagy kérdés az, hogy a csatlakozástól, tehát tagként milyen összegű támogatásban fogunk részesülni. Hozzáteszem, hogy a csatlakozást megelőző támogatás összege a csatlakozás időpontjáig nem fog változni, tehát itt nem számíthatunk évente növekedő összeggel. Ez a durván 250 millió eurós összeg az, amivel számolhatunk.

A tagság után pedig, a szakértők becslése szerint, lesz egy körülbelül 400 millió eurós befizetési kötelezettségünk, amire szintén történt ma hivatkozás, vámok, áfa s a többi, és fogunk kapni hozzávetőlegesen - de ez durva becslés - 1,1 milliárd euró támogatást. Az előző összeg 100 milliárd forintnak felel meg, a második összeg 275 milliárd forintnak, a kettő különbsége 175 milliárd forint, és ez az első évre vonatkozik. Minden alap megvan annak a feltételezésére, hogy a második, harmadik, negyedik évben ez az összeg növekedni fog, ahogy növekszik a bevonási képességünk. Az első évben egyébként még áthidalási problémánk is lesz, mert automatikusan kell fizetni, de nem kapjuk meg automatikusan a pénzt, ez majd a költségvetési tárgyalásokra tartozik. Mindebből csak azt akartam levonni, hogy azért olyan óriási aranyesőre a legelső évben nem kell számítani, és nem is helyes - erre is történt hivatkozás -, ha alaptalan várakozást keltünk például a magyar közvéleményben abban a tekintetben, hogy milyen óriási összegű támogatások fognak a csatlakozás pillanatától számítva azonnal hozzánk beérkezni.

Tehát azt hiszem, itt is a realitások talaján kell állni és világossá kell tenni azt is, amit a magam részéről nagyon fontosnak tartok, hogy azért bármennyire is fontosak a támogatási szempontok, s bármennyire is fontosak azok a források, amelyekhez a csatlakozáson keresztül akarunk eljutni, végső soron, a dolgok lényegét illetően talán mégsem ez a legfontosabb, hanem az, hogy olyan rendszernek leszünk a részesei, amely hosszú távon mindenképpen megteremti annak a lehetőségét, hogy tudniillik azt a célt, hogy sikeres Magyarországon éljünk, elérhessük.

Schengenről két szót, ami nagyon fontos kérdés; Kelemen András elmondta a megoldási lehetőségeket, dolgozunk ezen.

(14.50)

Abban nem vagyok biztos, hogy a munkacsoportnak már anyagok tömegét kellett volna kiadnia, tudniillik vigyázzunk arra, hogy itt se előlegezzük meg a saját tárgyalási álláspontjainkat akkor, amikor még a helyzet sincs teljesen kialakulva, és nem tudjuk pontosan, hogy milyen problémákat kell megoldanunk. Éppen ezért dolgozunk ezen a kérdéskörön, és minden segítséget a legnagyobb örömmel fogadunk.

Szó esett az életszínvonalról, a szociális kérdésekről. Ezekkel a fölvetésekkel a lényeget illetően egyetértek. Több alkalommal fölmerült már ez a kérdés, többek között az Európai Integrációs Tanácsban is, hogy mi a helyzet a bérszínvonallal, mi a helyzet az életszínvonallal. Mi úgy hisszük, hogy végső soron az egész csatlakozási folyamat, az integrációs politika végcélja éppen az, hogy hasonló vagy majdnem hasonló bérszínvonalat érjünk el, és hasonló vagy majdnem hasonló életszínvonalon éljünk, mint a jelenlegi uniós, a jelenlegi nyugat-európai polgárok. Világos az, hogy ez a csatlakozás pillanatában ugyanúgy nem következhet be, mint más hasonló elképzelések, de ugyanakkor hosszú távon éppen a csatlakozás az, amely ennek a lehetőségét megteremti.

Szó esett arról, hogy euroszkepticizmus van, hogy europesszimizmus van. Csak azt kérem, hogy ezt a létező euroszkepticizmust és bizonyos fokú europesszimizmust, ami negyven éve adott, ne párosítsuk egy sajátos magyar pesszimizmussal. Ez a magyar pesszimizmus két elemből áll. Az egyik része az, hogy ez eleve sikertelen integráció, a másik eleme, ami ezzel együtt jelentkezik, hogy úgysem fogad be minket, és úgysem tekint minket egyenlő partnerként. Azt hiszem, hogy ezek rossz feltételezések, mert nem erről van szó, és nekünk látni kell azt, hogy ez egyrészt a világ egyetlen igazán sikeres integrációja, ma a világ első gazdasági tényezője, és ugyanakkor most valóban meghozta azt a stratégiai döntést, hogy minket és másokat befogadjon.

Egyetlenegy utolsó szó, talán ez nem is tartozik bele az időbe, hiszen nem én mondom. Szeretném ennek a rövid felszólalásnak a lezárásaként Babits Mihályt idézni: "Magyar vagyok. Lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el. A világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, mely az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét. De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék vetni! Én hiszek a testvériségben. A színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet."

Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontosak a számok, nagyon fontosak a támogatások, nagyon fontosak a derogációk, nagyon fontos az életszínvonal, és sok minden más nagyon-nagyon fontos dolog van itt, alapvető gazdasági érdekeinkről van szó, politikai, biztonságpolitikai érdekeinkről van szó, de azért ne feledjük azt, hogy mindezek mögött szó van még valamiről: Teleki Pál mondta azt, hogy "Európa sok nép hazája, de egymásra utalt népeké. Különböző életalakok és szokások, de egyetlen történelmi folyamat földje." Legyünk részesei ennek a folyamatnak.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu