DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Tulajdonképpen két minőségemben szólalok most fel, egyrészt a Fidesz vezérszónokaként, másrészt pedig mint az Országgyűlés európai integrációs ügyek bizottságának elnöke is. Mint az a jelenlévők előtt remélem, hogy ismert, ezt a vitanapot az európai integrációs bizottság kezdeményezte. Természetesen a Házszabály szerint a bizottságok nem kezdeményezhetnek vitanapot, ezért az érintett képviselők mellett, akik a bizottságunkban valamennyien támogatták ennek a vitanapnak a megrendezését, más képviselőtársaink segítségét is hívtuk ahhoz, hogy a mai napon erről a kérdésről, erről az ország számára fontos stratégiai kérdésről beszélhessünk.

Az Országgyűlés 1994 eleje óta lényegében nem vitatkozott teljes ülés keretében az integráció ügyeiről. Tulajdonképpen meglepőnek is mondható, hogy egy, az ország és a polgárok számára ilyen fontos ügyben egy egész kormányzati ciklus telt el '94 és '98 között, hogy a parlamentben erről az ügyről szó esett volna. Így azt hiszem, valamennyien egyetérthetünk abban, hogy ennek a kérdésnek a tárgyalása itt a parlament plenáris ülésén több, mint időszerű.

Régóta tudjuk, hogy az európai integráció ügye nem klasszikus külpolitika. Az integrációs bizottság is úgy fogja fel a szerepét, hogy nem elsősorban vagy nem kizárólagosan külpolitikai kérdésekkel foglalkozik, hanem az ország felkészülésével, azzal, hogy mit kell tenni Magyarországon annak érdekében, hogy egy modern, új Magyarország teremtődhessen meg, és ez minél jobban alkalmazkodhasson és illeszkedhessen az Unió rendszeréhez.

Éppen ezért nagyon hasznos ennek a vitanapnak a megrendezése, hiszen itt a plenáris ülésen a bizottsági vitákon túl, a képviselőcsoportok tagjainak, képviselőtársaink felszólalásaiból kiderülhet, hogy mely kérdésekben van egyetértés, illetve hol vannak a véleményeltérések. Természetesen egy ilyen alkalom a polgárok jobb tájékoztatását is segíti. A rendelkezésünkre álló felmérések szerint a közép-európai tagjelölt országok polgárai közül a magyarok támogatják leginkább az európai uniós csatlakozást.

Tisztelt Országgyűlés! Nagyon gyakran elhangzott az elmúlt időszakban is és a Fidesznek nagyon határozott véleménye, hogy téves, amikor arról beszélünk, hogy Magyarország Európába megy. Nem megfelelő megfogalmazása ez a kérdésnek: Magyarország nem Európához kíván csatlakozni, hiszen hazánk ezer éve része Európának, az európai kultúrának. Csatlakozni az Európai Unióhoz, egy intézményrendszerhez kívánunk, amely jelenleg egyike a világ legfejlettebb integrációinak. Éppen ezért úgy vélem, hogy fontos megvizsgálnunk, milyen külső és belső feltételek között kell ezt a lépést megtennünk. És mérlegelnünk kell, hogy mik ennek a hasznai és adott esetben hogyan lehet tompítani azokat a hátrányokat, amelyek persze szükségképpen szintén bekövetkeznek.

Szakemberek számára ismert tény, hogy az Unió minőségileg különbözik az európai közösségektől. Ha megnézzük, hogy milyen területekre terjesztette ki a kezdetek óta a tevékenységét, akkor láthatjuk, hogy annak idején a legtöbbje ezeknek a területeknek nem szerepel az alapító atyák, Jean Monnet és Robert Schuman tervei között. Ebben az évben is három olyan esemény történt, amelyek új dimenzióba helyezik az Európai Unió jövőjét és ezzel összefüggésben Magyarország kilátásait is.

Az első ilyen tényező az euró bevezetése, amely január 1-jétől az EU 11 országában lényegében számlapénzként megkezdte a működését. Az ily módon megvalósult valutaunió hozzájárul az Unió versenyképességéhez, és egy igen fontos lépés az egységes piac megvalósításához.

A másik tényező az amszterdami szerződés hatálybalépése. Ez a szerződés célul tűzi ki a szabadság, a biztonság, az igazságosság térségének megteremtését, a polgárok Európájának megteremtését, azért, hogy a személyek szabad áramlása ezeken a területeken belül korlátozásmentesen megvalósulhasson. Új politikák is megjelentek a közösség feladatai között. Fokozott hangsúllyal érvényesül majd a szociális és foglalkoztatási kérdés az Unió politikái között.

A harmadik kérdés az Európai Bizottság márciusi lemondása, amely ugyan nem egy előre tervezett esemény volt az Unió történetében, és példa nélkül áll ennek az integrációnak az eddigi eseményeiben. Az új Bizottság elődjeinek megtépázott tekintélyét szigorú magatartási és etikai normák megfogalmazásával kívánja visszaszerezni, az Unió olyan programokat és politikákat hirdet meg, az új Bizottság olyan programmal lépett a megújult és megerősödött Európai Parlament elé, amely ezeknek a mércéknek, a polgárok előtti helytállásnak és a morális normáknak a betartását is fontosnak tartja.

E három tényezőből is világos számunkra, hogy az integrációs folyamat a megtorpanásai ellenére is gyors ütemben halad; sporthasonlattal élve: az integráció belső törvényszerűségeiből következően egyre magasabbra helyezi a lécet a tagjelölt országok számára. A helyzet különösségét mi sem bizonyítja jobban, hogy a csatlakozni kívánó országoktól az Unió olyan követelmények teljesítését is elvárja, amelyeket a tagállamok még mindig nem tudnak teljesíteni. Éppen ezért a kívülről jövő országok számára ez a mérce néhol magasabban van, mint az egyes uniós tagországok számára.

(9.40)

A Fidesz-Magyar Polgári Párt a mielőbb bekövetkező, ésszerű kompromisszumok árán kialakított, nemzeti érdekeket figyelembe vevő csatlakozás híve. Ebben az értelemben meggyőződésem, hogy minél későbbre tolódik a csatlakozás dátuma, annál nehezebben, nagyobb gazdasági és társadalmi áldozatok árán tudunk eleget tenni az egyre fokozódó tagsági követelményeknek. Ugyanakkor az is nagyon fontos, és a magyar politikusok, a Magyar Országgyűlés képviselői számára talán az előbbinél még fontosabb feladat, hogy az ország érdekeit, az itt élő polgárok érdekeit határozottan megjeleníthessük az uniós csatlakozás során.

Ha belegondolunk abba, hogy az Európai Unió milyen módon fejlődött az elmúlt évtizedekben, akkor láthatjuk, hogy ez az egyéni országok egyéni nemzeti érdekeinek az összességéből áll. Téved tehát az, aki azt gondolja, hogy elegendő valamilyen fő irányt kikutatni és abba az irányba belesimulni. Az Európai Unió nem úgy működik, mint a KGST, nem úgy működik, mint a Varsói Szerződés, ahol egy vezérelvnek az irányait kellett volna követni, és az volt a legszorgalmasabb tanítvány, aki a legtökéletesebben teljesíti ezeket az irányokat.

Az Európai Unió egészen apró, a mindennapi életben jelentkező érdekekből felépülő rendszer, ezért olyan furcsa és különös a közjogi berendezkedése, ezért olyan furcsa és különös az az előrelépés, ahogy lépésről lépésre egyfajta reformoknak a keretében mindig is egy kicsit tovább tudott lépni, és erősíteni tudta azt a közösségi érdeket, amely természetesen az egyes nemzeti érdekekből áll össze. Éppen ezért, amikor Magyarország tárgyalásokat folytat az Európai Unióval, akkor az a helyes, ha éppen ehhez a mechanizmushoz igazítva igyekszik Magyarország érdekeit, az itt élő polgárok érdekeit, a magyar gazdaság, társadalom, kultúra érdekeit határozottan képviselni ezeknek a tárgyalásoknak a során.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, tisztelt Ház, hogy Magyarország csatlakozását nem kis mértékben meghatározza, hogy az Európai Unió is mennyire tudja saját belső feladatait, kitűzött feladatait elvégezni. Ebben a tekintetben optimisták lehetünk, az idei berlini és kölni értekezletek határozatai zöld utat biztosítottak a bővítésnek. A berlini csúcstalálkozón - mint a külügyminiszter úr is említette - elfogadták az Agenda 2000 reformcsomagot. Ez a dokumentum rögzíti, hogy 2000-től új előcsatlakozási alapok állnak a tagjelölt országok rendelkezésére; Magyarország esetében ez évi 240-260 millió, forintra lefordítva 60-70 milliárd éves pénzügyi támogatást jelent. Ez körülbelül háromszorosa az eddigi éves Phare-segélyeknek. Tulajdonképpen ebben az értelemben rajtunk múlik, hogy ésszerűen használjuk-e fel ezeket a támogatási forrásokat.

A 2002-től az új tagállamok számára elkülönített támogatások már megjelennek az Unió költségvetésében. Az imént beszéltem arról, hogy az Európai Unió mennyire az aprólékos érdekek és részletek rendszere. Ebben a tekintetben azt gondolom, hogy áttörés és óriási jelentőségű, hogy az Unió költségvetésének egy ilyen elemében egy ilyen szám megjelenhetett. Ez a mechanizmus az egyeztetések, kompromisszumok rendszeres mechanizmusa. Abban a pillanatban, hogy valamit programként leír, azt már jelentősen előrelépésnek tekinthetjük.

Tulajdonképpen az Európai Unióval folyó tárgyalásokat - talán meglepődnek képviselőtársaim, ha ezt mondom - unalmasnak is nevezhetjük. Nincsenek ebben az elindult folyamatban igazán nagyon döbbenetes fordulatok, nincsenek krimibe illő események. Természetesen, ahogy közeledünk a fontosabb és egyre érdemibb kérdésekhez, a tárgyalások izgalma is fokozódni fog; ugyanakkor ezt az unalmasságot, ezt az izgalommentességet én pozitívumként értékelem, hiszen lényegében rutinkérdések tisztázásáról van szó. Mind az Európai Unió, mind pedig a magyar tárgyalófél kialakítja és ki tudta alakítani azt a mechanizmust, amelynek keretében a kompromisszumokat képes lesz majd megkötni. Ez nem jelenti azt, hogy ne ütköznének érdekek ennek a folyamatnak az eredményeképpen és ebben a folyamatban. Ezen érdekek ütközése, ütköztetése fontos, és az Unió természetéből fakadó, Magyarország számára, a magyar tárgyalófél számára pedig az ország iránti, az itt élő polgárok iránti kötelezettség.

Számunkra kedvező, képviselőtársaim, hogy júniusban az Európa Tanács kölni ülésén meghatározták az intézményi kérdések megoldására hivatott kormányközi konferencia három fő témáját, ilyen módon az egyik fontos, az Unió belső fejlődéséből fakadó akadály is elhárulhat a magyar csatlakozási tárgyalások, a csatlakozás bekövetkezte előtt. A csatlakozási tárgyalások - amint azt a miniszter úr az expozéjában is részletesen kifejtette - jól állnak, és lendületesen, az eredetileg tervezett menetrend szerint haladnak előre. A következő, illetve a jelenlegi finn elnökségtől is az eddigi lendület fenntartását várjuk, amellett, hogy támogatjuk a bővítési folyamat befogadó és gyorsuló jellegét.

Az átvilágítási tárgyalások - a kiváló és a magyar nyelvben is sajnos meghonosodott szóval: a "screening" - igazolták, hogy Magyarország képes az uniós feltételeknek megfelelni, és belső felkészülésünket éppen ezért továbbra is ahhoz a feltételezéshez igazítjuk, hogy Magyarország 2002-ben az Unió tagjává válhat, annak feltételeit ki tudja elégíteni.

A magyar gazdaság, tisztelt képviselőtársaim, jó állapotban van. Az utóbbi idők világgazdasági válsága és a belső természeti katasztrófák ugyan érintették a magyar gazdaság helyzetét, de ennek ellenére is képes lesz ebben az évben a több mint 4 százalékos növekedés biztosítására. Magyarországon a piacgazdaság jogi és intézményi, gazdasági feltételei megteremtődtek, Magyarországon a magánszektor a nemzeti jövedelem jelentős részét állítja elő, azt is mondhatjuk, hogy néhány európai uniós tagállamhoz képest is magasabb ez az arány. Piacgazdaság, dinamikusan fejlődő érték- és árutőzsde működik, és megteremtődött a forint konvertibilitása. Egyre nagyobb hangsúlyt kap az infláció leszorításának üteme, amely a valutaunióhoz való csatlakozás egyik nagyon fontos kérdése, és jelentős előrelépés, hogy már az idén egy számjegyű inflációval számolhatunk, a jövő évre szóló tervek pedig 6-7 százalék körül vannak.

A jövő évi költségvetés céljai - ha rövid távról beszélünk - a családok támogatása, a közbiztonság, a vidékfejlesztés és magának az Európai Uniónak immár tételesen is megjelenő kérdései; ezek lényegében az Unió céljaival megegyeznek. Ilyen értelemben az Unióhoz való csatlakozás nemzeti program, nemcsak a szó technikai, hanem valóban stratégiai értelmében is.

A koppenhágai kritériumokat szem előtt tartva Magyarország elfogadja a gazdasági és monetáris unió célkitűzéseit, azaz hosszabb távon meg kíván felelni a maastrichti kritériumoknak. Ezt tükrözik az ország gazdasági prioritásai is.

Örömmel mondhatom, tisztelt képviselőtársaim - és remélem, hogy az ezután következő vita nem fogja ezt megcáfolni -, hogy Magyarországon az európai integráció ügye széles körű politikai támogatást élvez. A cél tekintetében a parlamenti pártok között széles körű egyetértés van. Az eszközök tekintetében, az ország belső programjának megítélésében természetesen vannak viták, ezek néha éles viták is, bizottságunkban is hasonló módon ezek előfordulnak, ezek azonban ennek természetes velejárói.

Én arra számítok, hogy ahogyan az elkövetkezendő években a döntő kérdések eldőlnek, ahogy az uniós csatlakozás időpontja egyre közelebb kerül, ezek a viták még élesebbek, még érdemibbek lesznek, de azt gondolom, hogy nekünk, országgyűlési képviselőknek éppen az a kötelezettségünk, hogy ezekben a kérdésekben nagyon is határozottan felemeljük a hangunkat azoknak az embereknek az érdekében, akiket itt képviselünk.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy támogatni kellene az olyan típusú, néha megjelenő hangokat, amelyek az ország nemzetközi tekintélyének rontását vagy romlását tűzik ki célul. Kinek is állhat érdekében, képviselőtársaim, hazánkról negatív megítélést gerjeszteni külföldön, ezzel rontani a tárgyalási pozíciókat? Ebben az esetben, azt gondolom, ez nyilván senkinek az érdekében nem áll, ez nem segíti Magyarország érdekeit.

Gyakran előfordul, és néha parlamenti bizottsági vitákban is felmerül az Országgyűlés szerepe az integrációs folyamatban. Az Országgyűlés állandó bizottságai és az általuk létrehozott integrációs albizottságok folyamatosan, rendszeresen és átfogóan ellenőrzik a kormány integrációs tevékenységét. Ebben a folyamatban az európai integrációs ügyek bizottságának kulcsszerepe van, amely nyolcéves tapasztalattal a régióban egyébként elsőként jött létre, és kellő szakértelemmel látja el feladatait. Valamennyi tárgyalási pozíció elfogadását követően a külügyminiszter úr személyesen tájékoztatta bizottságunkat az álláspontunk tartalmáról, a Magyarország által igényelt átmeneti mentességekről és az Unió által várható reakciókról.

A minisztérium ígéretet tett arra is, hogy még az ősz folyamán a legkényesebb kérdésekre vonatkozó tárgyalási álláspontok elfogadását megelőzően - ilyen a bel- és igazságügyi együttműködés, a schengeni probléma - előzetes konzultáció lesz a kormány és az országgyűlési képviselők között.

(9.50)

A Külügyminisztériumban felállt az a rendszer, amely az integrációt Magyarország részéről vezényli. Az integrációs államtitkárság és az egyes minisztériumok illetékes munkatársai rendszeresen és átfogóan tájékoztatják az állandó bizottságokat a felkészülés aktuális kérdéseiről.

Az európai integrációs ügyek bizottsága az elmúlt egy évben fejezetről fejezetre haladva áttekintette a közösségi joganyag átvilágításának történéseit, és tájékoztatást kapott az ott képviselt uniós, illetve magyar álláspontokról. Örvendetes tény, hogy nemcsak az integrációs bizottságra korlátozódott ez a tevékenység, hanem az állandó bizottságok többsége, immár 16 állandó bizottság a bizottságunk javaslatára létrehozta integrációs albizottságát, és ezek a testületek hozzákezdtek az egyes szakkérdések megvizsgálásához. Bizottsági elnökként a múlt héten is találkozóra hívtam az albizottságok elnökeit, és az volt a benyomásom, hogy a bizottságok jelentős része nagyon komolyan veszi ezt a feladatot.

Tisztelt Országgyűlés! Természetesen az integráció nem pusztán az Országgyűlés, nem pusztán a kormányzat feladata. Lényegében egész társadalmunk számára fontos feladat, lényegében minden polgár valamilyen formában részt vesz ebben. Bizottságunk különösen fontosnak tartotta az elmúlt esztendőben a társadalmi szervezetekkel és érdekképviseletekkel való kapcsolattartást is. Elég ha utalok arra, hogy két konferenciát tartottunk, az egyiket az érdekképviseletek meghívásával, amely éppen arról szólt, hogy az érdekképviseletek, különböző szakszervezetek, környezetvédelmi szervezetek, munkaadói képviseletek milyen segítséget tudnak nyújtani a kormányzati politika megvalósításához, hogyan tudják segíteni a tárgyalásokat az Európai Unióban. De hasonló feltételeket, hasonló jellegű irányultságot jelzett az idén tavasszal Ausztriával közösen rendezett konferencia, amely éppen az osztrák érdekképviseletek tapasztalatait oszthatta meg a magyar érdekképviseletekkel.

Ebben a tekintetben - a külügyminiszter úr említette, és én is szeretném kiemelni - üdvözlendő, hogy a kormány a szociális partnerekkel folytatott integrációs konzultációja intézményesült azzal, hogy létrejött az Európai Integrációs Tanács.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország megítélése ma mind az Unióban és az Európai Unió Bizottságában, mind pedig az Unió tagállamainak közvéleményében töretlenül jó. Az elmúlt másfél évben minden EU-beli tárgyaló partnerünk éllovasként minősítette hazánkat, és ennek azért is örülhetünk valamennyien, mert sajnos, nem volt ez mindig így.

Tisztelt Országgyűlés! Az európai uniós tagság nem csak Magyarország jövőbeli fejlődése szempontjából fontos, hatásai már ma jelentősen befolyásolják országunk életét. A polgári koalíció kormánya, a Fidesz-Magyar Polgári Párt mindent megtesz a csatlakozás sikere érdekében. A Fidesz-Magyar Polgári Párt az európai uniós integráció iránt elkötelezett párt. A kormány úgy tartja, hogy az uniós tagságra történő zökkenőmentes felkészülés Magyarország minden polgárának érdeke. A csatlakozási folyamat közben kell megteremtenünk a polgárok számára a gyarapodás lehetőségét és egy jobb élet feltételeit.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok, szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu