DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az integrációs folyamat a társadalom egészére ható és nyilvánvalóan az államszervezet egészét is befolyásoló tényező. Nem lesz és nincs olyan része az államszervezetnek, amelynek ne kellene megváltoznia az integráció következtében, és különösen a teljes jogú tagságunk elérésére. Ha az integrációs folyamatnak ezt a hatását nem vesszük számba és nem formáljuk, nem alakítjuk az államszervezetet, akkor saját esélyeinket rontjuk, kizárjuk magunkat olyan források felhasználásból, amelyek előnyeit élvezni szeretnénk, és nem tudunk megfelelni olyan konkrét követelményeknek, amelyek már a teljes jogú tagsággal egyértelműen megfogalmazódtak; például a schengeni egyezményben és végrehajtási utasításában.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Újabb és újabb követelményeket jelent az amszterdami szerződésben deklarált szabadság, biztonság és igazságosság övezetének megteremtése. Nem kívánnak újabb kockázati tényezőt az Európai Unióban a kelet-európai bővítéssel.

A közjogi feltételek az intézményfejlődés, az államapparátus személyi összetételének alakulása, képzése tehát mind-mind fontos tényezője az integrációs folyamatnak. Nincs időm, hogy ezeket sorra vegyem és részletesen elemezzem - megérné egyébként egy másik vita keretében -, ezért inkább arról szeretnék szólni, hogy hol látunk most gyenge pontokat vagy problémákat, amelyekre jobban oda kellene figyelni és esetleg változtatni kellene, ha a kritika megértésre talál.

Kritikával illetjük a jelenlegi kormányzati koordinációs rendszert. Minden kormánynak abszolút szuverén belügye, hogy milyen kabineteket hoz létre, belső munkamegosztását, szervezetét hogyan formálja. Azért hozom szóba az integrációs kabinetet, annak a létét, mert jó lehetőséget teremtett a horizontális koordinációra, bekapcsolta a kormányzati csúcsszervek munkájába például az integrációs stratégiai munkacsoportot is, és közvetlenül lehetőség nyílt különböző verifikációkra.

Problematikusnak látjuk a felkészülést az előcsatlakozási alapok fogadására, az ehhez szükséges mechanizmus kialakítására. Ebből a szempontból rendkívül kritikusan értékelem az Országgyűlés tegnapi döntését. Ez a döntés, amely a regionális területfejlesztési tanácsok és a megyei területfejlesztési tanácsok összetételének ki- és átalakításával történt, álláspontom szerint szemben áll az Európai Unió által felfogott regionalizmussal, azzal a folyamattal, amelyet a második világháború óta az európai politikai színtéren a regionalizmus jelentett.

Az önkormányzati helyi érdekképviseletek kiszakítása, a gazdasági kamarák háttérbe szorítása valójában nem jelentheti a teljes értékű és valódi regionalizmus kialakulását. Látunk problémákat a jogharmonizáció alakulásában is. Ez bizonyos területeken kétségtelenül lelassult. Ehhez megfelelő információkat kaptunk az integrációs bizottság ülésén, amikor rendre áttekintettük egy-egy terület helyzetét. Még egyszer: a környezetvédelem és a közlekedés tekintetében tudjuk ezt az észrevételt megerősíteni.

(13.20)

Rendkívül kritikusnak tartom mindazt, ami az igazságügyi reformok terén történt. Felértékelődik a bel- és igazságügyi együttműködés, a politikai kritériumok között tekinti át az országjelentés 1997-ben és 1998-ban is az igazságügy helyzetét Magyarországon. Elismerően szólnak azokról a kezdeményezésekről, amelyek átfogó igazságszolgáltatási reformot bontakoztattak ki Magyarországon 1998-ra. Ez a folyamat az Országgyűlés és a kormány múlt évi döntésével és a most tárgyalás alá kerülő törvényjavaslatokkal megtorpant, időben elhúzódik, több esztendőre tolódik ki a reform pozitív hatása.

Nyilvánvalóan ez a tény mások figyelmét is fel fogja kelteni, hiszen ha 1997-ben, 1998-ban a reformok megindítását pozitívan értékelték, elismerően nyilatkoztak róla, nem hiszem, hogy 1999-ben meg tudják ismételni, amikor a kormányzat ezt az államépítési kontinuitást jelentő feladatot időben átalakította és kitolta. Másképpen értékeljük a parlament szerepét; nem kizárólag a jogalkotás szempontjából és nem is csak a bizottsági munka szempontjából tartjuk fontosnak. Az a véleményünk, hogy lassan elérkezik az ideje annak, hogy a parlament egészének kellene egy általános tárgyalási mandátumot vagy sorvezetőt kialakítania, hiszen a dolgok kezdenek komolyabbra fordulni, és a tárgyalási mandátum kialakításában az Országgyűlésnek is mindenképpen részt kell vállalnia. Változatlanul fontosnak tartjuk az olyan ügyek plenáris szinten történő tárgyalását, mint a mezőgazdaság vagy a sokat emlegetett harmadik pilléres együttműködés, a vízumpolitika és ennek a schengeni követelményei.

Tulajdonképpen egyetértünk azzal a fogalmazással, ahogy a kormánytöbbség a kormányprogramban az integrációs tevékenységet tárgyaló fejezet címének azt jelölte meg, hogy a nemzeti érdekeket kifejező integrációs politika. Ezzel akkor értünk egyet, ha azt is mindenkor hozzátesszük, hogy a nemzet elsőrangú és legfontosabb érdeke maga az integráció. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu