KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én szándékosan nem nyomtam gombot a kétpercesnél, hiszen kicsit bővebben szeretnék szólni a biztosítási adóval kapcsolatos módosító indítványról, nevezetesen a 236. számú módosító indítványról.

Tulajdonképpen ha megnézzük az ajánlás bizottsági támogatásának felsorolását, azt állapíthatjuk meg, hogy tulajdonképpen a benyújtó képviselők szándéka feltehetően támogatásra fog találni itt a Házban a szavazáskor, hiszen minden bizottság támogatja a módosító javaslatot. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Minden bizottság. (Bánki Erik: Nem minden bizottság!) Két bizottság nem támogatja, de a döntő része támogatja, igaz, hogy a kormány nem ért vele egyet. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) És a támogatás mellett arról van szó, hogy a Kisgazdapárt egyértelművé tette a korábbi vitában, hogy a biztosítási adó bevezetését nem fogja támogatni.

Én azt gondolom, hogy látva a Kisgazdapárt változó álláspontját más nagyon fontos kérdésekben, mégiscsak szólni kell arról - hiszen úgy, ahogy hosszú időn keresztül Torgyán miniszter úr és a Kisgazda-frakció folyamatosan azt hangsúlyozta, hogy itt az elhíresült 413 milliárd mellett ők váltig kiállnak, és csak úgy lesz költségvetés-elfogadás, ha ezt támogatni fogja a Fidesz is és az MDF is, és akkor valami csoda történt, és Torgyán miniszter úr, pártelnök úr bejelentette, hogy márpedig a Kisgazdapárt támogatja azt a költségvetést, amiben az ő szándéka nem jut kifejezésre.

Én látok egy ilyen veszélyt, hogy a Kisgazdapárt megváltoztatja az álláspontját a biztosítási adóval kapcsolatban, és ezért mindenképpen érvelni kell amellett, úgy gondolom, hogy ezt a biztosítási adót most ne vezesse be a kormány. Örülnék neki, ha a feltételezésem - mármint az, hogy itt a Kisgazdapárt esetleg megváltoztatja az álláspontját - nem teljesülne be, és az eredeti, a bizottságokban képviselt álláspontját megtartaná, és semmiféle különalku, háttéralku nem mozdítaná el a korábbi álláspontjától.

Persze annak is örülnék, ha ezt most nemcsak Kékkői képviselőtársamnak tudnám elmondani, hanem a többi kisgazda képviselőnek is, akik most valahol keresik a kincset (Derültség a Fidesz padsoraiban.), és ezért nyilván nem figyel arra oda, hogy most kell megvédeni jó néhány képviselő módosító javaslatát. Ez az egyik, amit szerettem volna mondani.

A másik tulajdonképpen alapvető kérdés, hogy a kormány eredeti szándéka szerint számos új adótörvényt szeretett volna bevezetni. Látva a koalíciós partnerek ellenállását, ettől a globális szándéktól elállt, és megtartotta a biztosítási adót, olyan új adónemet, amelyet mindenképpen szeretne bevezetni a 2000. esztendőben.

(20.50)

Azt gondolom, hogy ez már önmagában bizonyítja azt, hogy ez nem valami koherens javaslata a kormánynak, hanem egy maradékelven született javaslat. Nem tudott megbirkózni azzal, hogy hogyan teremtsen forrásokat a koalíciós partner és saját maga elgondolásának; nem tudott megbirkózni az eredeti elgondolással; nem tudott megfelelni annak az elvárásnak, hogy radikális adócsökkentéssel, nagyon komoly adóapparátus létrehozásával az adóbehajtást erősítse és hatékonyabbá tegye, és ebből következően magasabb adóbevételt érjen el, és akkor most néhány milliárd forintért tulajdonképpen be akar vezetni egy új adót.

Ez az új adó, tisztelt képviselőtársak, nem vezethető le - nem is utalok a választási programra, hanem a kormányprogramra - a kormányprogramból sem. Amikor önök, tisztelt kormánypárti képviselők, megfogalmazták a kormányprogramot és elfogadták itt, a Házban, akkor nem mondták meg a polgároknak, hogy mi most a 2000. évtől kezdődően új adónemekkel fogunk benneteket terhelni. De azon túlmenően, hogy ezt konkrétan nem nevesítették, ki sem olvasható ez a kormányprogramból. Éppen ezért azt gondolom, hogy már csak azért is helyes a kisgazdák álláspontja, hogy ők támogatják ennek az adónemnek elhagyását, mert ők konzekvensen ragaszkodnak a kormányprogramhoz, és ha egyszer nem következik a kormányprogramból, akkor nincs helye az adócsomagban ennek a törvényjavaslatnak.

Más szempontból is azt gondolom, hogy helytelen ennek az adónak a bevezetése. Nagyon sokat beszéltünk az elmúlt hetekben és az elmúlt hónapokban arról, hogy mennyire fontos az öngondoskodás megteremtése és erősítése. Nyilvánvalóan az látszik, hogy olyan alacsony szintű Magyarországon a biztosítási kultúra - ha lehet ennek nevezni -, hogy mindenképpen valamilyen módon ösztönzésre szorul az öngondoskodás. Ezt egyébként két módon is megtehetné a kormány: vagy kedvezményezi adott esetben adókedvezményekkel azokat a polgárokat, akik az öngondoskodás irányába próbálnak mozdulni; vagy ha ezt nem teszi, akkor adott esetben valamilyen más rendszeren keresztül jutalmazza azokat, akik hajlandók a leadózott pénzükből vagy a cégek más, egyéb kiadásukat elhagyva biztosításokat kötni. Ez a két lehetősége kínálkozik a kormánynak, ha pozitívan közelíti meg ezt a kérdést. Az látszik, hogy most a kormány nem ezt az utat választja, hanem inkább nehezíti azt a helyzetet, amelyben az öngondoskodást a polgároknak, a kis- és középvállalkozásoknak vagy általában a vállalkozásoknak meg kellene tenniük.

Elhangzott itt az - és ez nyilván nem fogadható el -, hogy a katasztrófaalapot majd létrehozza a kormány, és akkor tulajdonképpen ebbe folyik bele ez a pénz. Való igaz, hogy a költségvetés már tartalmaz erre irányuló elgondolásokat, ezt nem vitatom, ez persze most itt nem látszik, de a benyújtott költségvetésben ez érzékelhető. De akkor fel kell tenni a kérdést, tisztelt képviselőtársak és leginkább fideszes képviselőtársak, hogyha valaki köt egy biztosítást, akkor a katasztrófaalapot miért csak ő támogassa, miért kell azoknak a terhet viselni, akik egyébként az öngondoskodásban már élen járjanak, és akik biztosítást kötnek, az adón keresztül még a katasztrófaalapot tovább támogatják.

Tisztelt Ház! Az az érzésem, hogy most a biztosítási adó bevezetésével és azzal, hogy a Fidesz támogatja ennek a bevezetését, tulajdonképpen az MDF-nek az a szemlélete érvényesül, amiről a szünet előtt vitáztunk. (Font Sándor: Lányi úr!) Lehet, hogy Lányi úr, ezt én nem akarom eldönteni, de mindenképpen az a szemlélet, amely azt mondja, hogy akinek magas jövedelme van, fizessen 50-60 százalék vagy nem tudom, milyen mértékű adót. (Az elnök a csengő megkocogtatásával félbeszakítja a felszólalót.) 50 százalékot célzott meg az MDF.

Forrás: parlament.hu