GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kérem, hogy szavukat ne felejtsék, és azonnal mód nyílik a kétpercesek folytatására. Addig azonban néhány gondolatot hadd mondjak el a magyar fiatalokat közvetlenül érintő kérdésekről.

Akadt néhány olyan pont a kormányprogram vitájában az elmúlt év tavaszán, amelyen nem talált fogást a már akkor is a szüntelen konfrontációt kereső ellenzék sem. A széles konszenzust teremtő pontok közé tartozott az is, hogy az új kormány elhatározta, önálló minisztérium szintjén kíván foglalkozni az ifjúság és a sport ügyeivel. Sokan sóhajtottak fel politikai hovatartozástól függetlenül, hiszen az ifjúsági ügyek kezelésének a rendszerváltoztatás óta tartó kálváriája ért véget ezzel.

Az új minisztérium ez év elején új alapelveket is megfogalmazott. Párbeszéd és decentralizáció - ezek voltak a kulcsszavak, és még egy fontos tétel: fokozott figyelem a határon túli magyar fiatalok ügyére. A kívülálló számára talán magától értetődőnek tűnhetnek ezek a jelszavak, akik azonban részesei voltak az elmúlt évek ifjúsági közéletének, tudják, hogy a centralizált látszat-érdekegyeztetés fojtogató gyakorlata helyett kellett új elvi alapokat lefektetni és azokat a gyakorlatba is átültetni. A minisztérium határozottan látott ehhez a munkához, s bár a régi, és már új korukban is korszerűtlen struktúrák megnehezítették mozgását, mára sikerült megteremteni egy új ifjúságpolitika kereteit.

A most előttünk fekvő tervezet lehet az első olyan költségvetés, amely már erre az új rendszerre építve szabályozza a finanszírozást. Nekünk, képviselőknek az lehet a feladatunk, hogy a minisztérium által megfogalmazott, alapjaiban egyébiránt senki által sem vitatott fenti elveket kérjük számon a költségvetés Ifjúsági és Sportminisztériumról szóló fejezetén.

Lássuk tehát, lesz-e, lehet-e gyakorlat az elvekből! Nézzük mindenekelőtt a decentralizáció kérdését! A minisztérium az eddigi központosított Budapest-centrikus támogatáselosztás helyett hitet tett a regionalitás fontossága mellett. A gyermek és ifjúsági alapprogrammal rendelkezésre álló mintegy félmilliárd forint túlnyomó része immár nem Budapesten, hanem helyben, 7 régióban kerül szétosztásra, a regionális ifjúsági tanácsok döntései alapján. Emellett folytatódik az idén már elkezdett regionális ifjúsági szolgáltatóiroda-hálózat kialakítása, így segítve helyben is a fiatalok közösségeinek önszerveződését. 70 millió forint szerepel új tételként erre a célra. A decentralizáltság nem egyszerűen az igazságosabb elosztást eredményezi majd, bár ez sem kevés, hanem meggyőződésem szerint a pénz hatékonyabb felhasználását is, hiszen helyben, és nem egy budapesti központban lehet igazán tudni azt, hogy, mondjuk, az alsópáhoki fiatalok közössége érdemes-e a támogatásra.

Vegyük másodjára most a párbeszéd kérdését. Az Ifjúsági és Sportminisztérium stratégiai célként tűzte ki, hogy Magyarországon is létrejöjjön az Európa szinte minden országában működő egységes nemzeti ifjúsági tanács, egy olyan fórum, amely a fiatalok közösségének képviselőjeként a korosztályt érintő minden fontos döntésben a minisztérium partnere lehet. Az is világos azonban, hogy erőszakkal, felülről egy ilyen folyamat nem irányítható, ezért meggyőződésem szerint, az egyetlen lehetséges úton jár a minisztérium akkor, amikor a már létező három nagy ifjúsági ernyőszervezetet egyszerre tekinti partnerének, és működésükhöz egyaránt kiemelt segítséget nyújt. Hogy a három szervezet a jövőben egymásra talál-e, ez már az ő belügyük. A költségvetésben számukra elkülönített 50 millió forint azonban biztosítja, hogy színvonalasan végezzék nélkülözhetetlen feladatukat, amelyekre az elmúlt években központi költségvetési támogatást egyáltalán nem kaptak.

A költségvetés - helyesen - nem részletezi az egyes ernyőszervezeteknek juttatandó összeget, így lehetővé válik, hogy az esetlegesen színvonalcsökkenést eredményező automatizmus helyett mindannyiszor részletes pályázatokkal alátámasztott igények jelentsék a támogatás alapját.

Tisztelt Ház! Végül engedjék meg, hogy szót ejtsek a határon túli magyar fiatalok ügyéről. A kormányprogram elsőként teljesült pontjai között szerepel a Magyar Állandó Értekezlet megalakítása. Néhány hét múlva sor kerül a MÁÉRT újabb ülésére. Kevesebb publicitást kapott, de megkockáztatom, hogy a távolabbi jövőt tekintve hasonló jelentőséggel bír az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatásával megalakuló Magyar Ifjúsági Konferencia is. A Magyar Ifjúsági Konferencia idén tavasszal már megtartotta első egyeztető fórumát, a tél folyamán pedig hivatalosan is megalakul. Ezzel megteremtődik az intézményes alap a határon túli és a magyarországi ifjúsági szervezetek közötti kapcsolattartásra. Sok kárpát-medencei magyar fiatal vágya válhat ezzel valósággá, és azt gondolom, kevés fontosabb célt szolgálhatna az a 70 millió forint, amelyet a költségvetés tervezete erre a feladatra elkülönít.

Tisztelt Országgyűlés! Három olyan területet említettem - a párbeszéd, a regionalitás és a határon túli fiatalok ügyét -, amelyek fontossága magától értetődőnek tűnik, de amelyekre eddig szinte egyetlen fillért sem költött a költségvetés. Nagy eredménynek tartom azt, hogy az ifjúsági kormányzat mert gyökeresen szakítani az eddigi rossz gyakorlattal, és az előbbiekben ismertetett alapvető célok megvalósulását segítendő, a költségvetési javaslatba is beépítette elképzeléseit. Tette ezt úgy, hogy eközben elegendő forrás maradt a hagyományos feladatok ellátására is.

Végezetül, remélem, hogy a jó koncepció megvalósulása most már a megfelelő források biztosítása után semmiféle adminisztratív ok miatt nem szenvedhet késedelmet.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu