DR. KARL IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Nem olyan sok idő áll már az MSZP képviselőcsoportjának rendelkezésére, igyekszem ebben az időben egy olyanfajta áttekintést is adni, ami a mai nap hozzászólásait, a Szocialista Párt hozzászólásait is egy kicsit érinti.

Elöljáróban talán annyit, az előző hozzászólás, Perlaki Jenő felszólalása miatt kénytelen vagyok megjegyezni, azt hiszem, egy nagy igazságot elmondott a képviselő úr. Ez a nagy igazság az, hogy az itt elhangzottak meg amiket mondunk és majd csinálunk, az találkozni fog, szembesülni fog vagy most vagy később az állampolgárok megítélésével, és azt hiszem, hogy ez a megítélés lesz majd az igazi ítélet erről a költségvetésről, erről a felfogásról.

Én a mai nap alapján annyit szeretnék elmondani általánosságban, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának a mai napon felszólalt képviselői mindnyájan arra igyekeztek rámutatni, hogy mik azok az égető társadalmi problémák, mik azok a feszültségek, melyeket megítélésünk szerint orvosolni kellene, és mik azok a prioritások, amiket a Szocialista Párt fontosnak tart. Akkor, amikor mi arról beszélünk, hogy egy alternatív költségvetési koncepciót nyújtunk be, akkor nem arról van szó, hogy összekeverjük a felelősség kérdését, nem hisszük azt, hogy egy ellenzéki pártnak lenne az a dolga, hogy költségvetést készítsen. Természetesen tudjuk, hogy ez a kormánypártok feladata, természetesen tudjuk, hogy ezt annak kell benyújtania, aki a végrehajtást meg is tudja valósítani. Viszont, ha ebben olyan problémák és feszültségek vannak, amiknek az orvoslása nemcsak erre az egy évre, hanem hosszabb távra, esetleg egy későbbi kormányzati ciklusra is kihathat, akkor, úgy gondolom, ezeknek a jelzése legalább minimum szinten meg kell hogy valósuljon. Ez az alternatív költségvetési koncepció, ezek a hozzászólások is, amelyek a mai napon elhangzottak, és remélhetőleg a későbbiekben is majd elhangzanak a részletes vitában, ezt szolgálják.

A magam részéről szeretném fölhívni egy-két olyan dologra a figyelmet, ami megítélésem szerint hosszú távon befolyásolja a folyamatokat. Azt gondolom, helyes az, hogy a most benyújtott költségvetés egy úgynevezett feszes költségvetés. Ezt többen megemlítettük. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a költségvetés tervezői nem szakítottak a korábbi évek gyakorlatával, kényszerűségből nyilvánvalóan egy olyanfajta egyensúlyi tervezésre került ebben az évben is sor, amit a magyar gazdaság és a környező világgazdaság elvár tőlünk. Azt hiszem, nem mindegy azonban, hogy ez a feszesség minek a hatására, hogyan jön létre. Ha az ez évi folyamatokat nézzük, akkor is látható, hogy a '99. évi költségvetési hiány csökkentését a jelenlegi kormányzat, a Fidesz-kormány úgy éri el elsősorban, hogy a beruházásokat fogja vissza, ez teljesen tetten érhető a jelenlegi gyakorlaton. Sajnos, a 2000. év költségvetésében sincs ez másképp.

A költségvetés kiadási oldala, ezt a benyújtott javaslat fő tábláiból világosan és könnyen lehet látni, mintegy 2,5 százalékkal növekszik. Ha a hároméves prognózisnak megnézzük a 64. oldalát, ami még a fő táblákat hozza, akkor abban a táblázatban látható, hogy a tőke jellegű kiadások és támogatások aránya ebben a hároméves prognózisban évről évre egyre kisebb lesz, csökken, és gyakorlatilag a következő évre az 1998-as szint kerül megcélzásra. A magam részéről ezt tartom hosszú távon a legnagyobb problémának.

A költségvetéssel foglalkozó kötetekben leírt szövegek és a tényleges számok, a költségvetés egyes fejezeteibe beállított összegek elég komoly ellentmondásban vannak. Ha csak azt nézzük, amit mindjárt az első oldalakon hoznak az egyes kötetek, akkor például az általános indoklás első oldalán is az található, hogy a bővülés export- és beruházásorientált legyen. Ugyanez a felfogás, ugyanez a szöveg található meg a hároméves prognózisban is. Úgy gondolom, ez helyes elképzelés, mert a modernizáció és az európai uniós csatlakozásra való felkészülés ugyanazt igényli, azt igényli, hogy Magyarországon a versenyképesség, a versenykörnyezet komplex módon kerüljön kialakításra. Természetesen ahhoz, hogy ezt megvalósítani lehessen, megfelelő fejlesztésekre, beruházásokra van szükség. Nyilvánvalóan egy komplex versenykörnyezet több irányú beruházásokat, fejlesztéseket jelent. Ez az általános infrastrukturális beruházásokat is jelenti, a humán, a fizikai és az adminisztratív infrastruktúra fejlesztését, ez jelenti a társadalmi környezet innovatív jellegének a fejlesztését, jelenti a környezetvédelmi beruházásokat és többek között a biztonság fokozását is.

Ebből a költségvetésből látható, hogy ezeken a területeken a jelenlegi kormányzat milyenfajta változtatásokat tervez. Például érdemes megnézni a fizikai infrastruktúra területén, hogy milyen változások várhatóak. Úgy gondolom, ismert az, hogy az európai fejlődés, az európai integráció egyik fontos kérdése, hogy a magyar hálózatok, tehát az infrastrukturális hálózatok, a közutak, a vasutak és a többi, szervesen kapcsolódjanak azokhoz a regionális hálózatokhoz, amik Európát behálózzák.

(19.10)

Gyakorlatilag ez a szerves kapcsolódás, ez a fejlődés teremt arra lehetőséget, hogy a reálszféra, a reálgazdaság érdemben integrálódjon Európába. Itt vannak olyan feladatok, amelyek korábban már a gazdaságpolitikai viták során a részünkről megfogalmazódtak. Ilyen a közutak fejlesztése, az elavult magyar vasúti hálózat nagyon lényeges fejlesztése, a Duna hajózásának, tehát a vízi szállítási utaknak a fejlesztése, a kombinált szállításokat megalapozó magyar tranzitőri kapacitások kialakítása és így tovább.

Én azt gondolom, hogy a hozzáértőknek, tehát azoknak a szakembereknek az értékelései, akik az ezen a területen végrehajtandó fejlesztéseket megbecsülik, mérvadók lehetnek. Ez mintegy egyharmad-fél GDP nagyságú fejlesztést jelentene, amiből az egyik legnagyobb természetesen a Duna hajózhatóságának a megteremtése. Ezt az igényt nyilván érdemes összehasonlítani azzal az összeggel, ami a jelenlegi költségvetésben ilyen jellegű fejlesztésekre megtalálható, és azt hiszem, itt többszörös eltérés található, több száz milliárd forintban lehet mérni azt a különbséget, amit a költségvetés ma tartalmaz, ahhoz képest, amennyi igény lenne. Meg kell hogy mondjam, hogy ezt az Állami Számvevőszék is több helyen nagyon komolyan kifogásolja. Ha megnézik a tisztelt képviselőtársaim azokat a füzeteket, amelyeket az Állami Számvevőszék adott ki, akkor például a 2. és 3. füzetben találhatók azok a kritikai megjegyzések, amelyeket a beruházásokkal, fejlesztésekkel kapcsolatosan az Állami Számvevőszék megemlít. Ezek közül én kiemelném például a 2. füzet 24-25. oldalát, ahol általában ezeknek az elmaradását, ezekben a tudatos és szándékos visszafogást az Állami Számvevőszék felveti.

A 2. füzetnek a KHVM-mel foglalkozó fejezetei a 44-től a 48. oldalig részletesen felsorolják azokat az elképzeléseket és az ezzel kapcsolatos kritikákat, amelyek az előbb említett infrastrukturális területen megtalálhatók. Ma délelőtt volt már egy komoly vita abban a vonatkozásban, hogy mennyire és hogyan bővül a magyar úthálózat, hány kilométer autópálya fog épülni. Akkor az államtitkár úr elmondta, hogy ez meg az meg amaz fog épülni. Erre akkor is, meg most is azt a választ tudjuk csak adni, hogy bár így lenne. Örömmel látnánk, hogyha ez így lenne, és nem csak a szándékok fogalmazódnának meg.

Én a magam részéről, meg kell hogy mondjam, elég furcsának találom azt, hogy az eddigi kormányzási időszakban a mai nap volt az első, amikor a magyar miniszterelnök el tudott jutni egy olyan helyre, nevezetesen a bajai hídnak az átadására, ahol egyáltalán a közlekedéssel, az infrastruktúrával kapcsolatos érdemi beruházás elkészült. Valamikor, jó néhány évvel ezelőtt mindig azt kritizáltuk, hogy egyes miniszterek szinte hetente adtak át autópálya-szakaszokat. Lehet, hogy ma jobb lenne, hogyha ez a helyzet lenne, nem pedig az, hogy minden másfél évben egy ilyen kis felújítást kell ennyire kiemelni.

Nos, egy másik terület, ami ma többször elhangzott, az európai uniós felkészüléssel kapcsolatos. Itt csak annyit említenék meg, hogy igaz ugyan, hogy az acquis átvételével kapcsolatos pénzeszközöket a költségvetés tartalmazza, az is igaz, hogy a Phare-programnak a részletes lebontása szerepel a költségvetésben, ez nagyon jó. De az is igaz, amit kifogásként megfogalmaztunk, hogy a SAPARD és az ISPA, tehát az erőcsatlakozási alapok felhasználása, az ehhez csatlakozó kofinanszírozás ebből a költségvetésből hiányzik. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen nagy hiányosság, itt gyakorlatilag másfélszer akkora pénzről van szó, mint a SAPARD esetében.

Összefoglalva, mert lassan elfogy az időnk, annyit szeretnék csak elmondani, hogy én úgy ítélem meg, hogy míg a Szocialista Párt az előző kormányzási ciklus alatt egy sor olyan lépést tett, ami hosszú távon megalapozta ennek az országnak, ennek a gazdaságnak a fejlődését, a mai Fidesz-kormány ezzel szemben olyan lépéseket is tesz, ami a jövő felélését is jelenti. Ez elsősorban, megítélésem szerint a beruházások elmaradásában tapasztalható, illetve abban, hogy a társadalmi feszültségek növelését hozzák létre azzal a fajta prioritásrendszerrel, amivel a leszakadó rétegeknek az elhanyagolása, figyelembe nem vétele történik. Ez is hosszú távon fogja az ország helyzetét meghatározni.

A Szocialista Párt (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezeknek a dolgoknak a hiánya miatt nem tudja támogatni a költségvetés elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu