DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzügyminiszter úr a szóbeli kiegészítésében azt mondta, hogy az előterjesztett költségvetésben egy értékrend tükröződik. Valóban, ezt én is így látom. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy tükröt tartsak a költségvetés agrárfejezetéhez, hogy önök is a számok mögé lássanak, és ígérem, hogy ez egy szakmai, agrárszövetséges tükör lesz.

Mivel a költségvetés nem cél, hanem eszköz, ezért a tervezésnél tisztában kell lennünk azzal, hogy honnan hova szeretnénk eljutni általa. Nos, mind a két végponttal komoly problémák vannak. A "honnan", az agrárgazdaság mai helyzete rendkívül elszomorító: a gazdálkodók jelentős része a lét és nemlét határán billeg. Tévednek képviselőtársaim, ha azt hiszik, hogy ez az újabb válsághelyzet a természeti csapások következménye. Kétségkívül rontott a helyzeten, de jelentőségében messze elmarad az árarányok növekvő torzulása következtében előállt jövedelemhiánytól.

Az elmúlt másfél évet vizsgálva a következő tényszerű folyamat játszódott le: 1998-ban a mezőgazdasági felvásárlási árak 4 százalékkal nőttek, miközben a termeléshez szükséges ipari termékek árai 11,3 százalékkal növekedtek. A különbséget hívják agrárollónak, ami az elmúlt évben tehát több mint 7 százalékkal tovább nyílt. 1000 milliárd forintos mezőgazdasági termékkibocsátás mellett ez 70 milliárd forint árbevétel-elmaradást jelent. Az idei év első hét hónapja még rosszabb: a mezőgazdasági termékárak 7 százalékkal csökkentek, az ipari termelői árak 4,5 százalékkal növekedtek - a különbség tehát 11,5 százalék. Ez éves szinten 115 milliárd forint árbevételveszteség-növekményt jelent.

A nyolcvanas évek végi hazai vagy az európai uniós belső piacon érvényes árarányokat alapul véve a mai hazai árarányok mintegy 35 százalékos mezőgazdasági termékár-lemaradást mutatnak. A gazdálkodók ezáltal 350 milliárd forint árbevételtől esnek el éves szinten. Mennyi a termelők közvetlen költségvetési támogatása az előttünk lévő költségvetésben? 135 milliárd forint a tiszta összeg. Akkor fel kell tenni a kérdést, tisztelt képviselőtársaim: ki támogat kit? Több mint 200 milliárd forint éves szociális támogatást nyújt az agrárium a társadalomnak kedvezményes élelmiszerárak biztosítása révén! Mindemellett még nem számoltunk a versenytársakhoz mért támogatáslemaradással, amely meghaladja a 30 százalékot. Valójában ez az oka annak, hogy nem képes a tárca egyensúlyban tartani az agrárpiacot, levezetni az időszakos termékfelesleget, megszüntetni a túlkínálatot annak érdekében, hogy a fenti veszteségek ne halmozódjanak, és a termelők ne jussanak csődbe.

Egy évvel ezelőtt Torgyán miniszter úr 40 százalékos támogatásnövekedésről beszélt, nem hallgatott intő szavunkra, nem vette észre, hogy ügyes pénzügyeseink egy-egy köteg újságpapírt is hozzászámoltak a neki szánt támogatási összeghez, és figyelmen kívül hagyta az áthúzódó terheket is. Így aztán nem csodálható, hogy maga is meglepődött, mikor már májusban fel kellett függeszteni bizonyos beruházási támogatások folyósítását, és bevallani, hogy mindössze 83,4 százalék az elkölthető támogatás a megelőző évihez képest - egyébként annyi sincs, csak ezt még kínosabb lenne bevallani.

Ami a "hová" kérdését illeti, a kialakult helyzet rendkívüli intézkedéseket követel. Az ágazatban felgyülemlett adósság részleges konszolidálása, a piaci egyensúly helyreállítása, a kiszámítható támogatási feltételrendszer nélkül a gazdálkodás nem normalizálható. Ki kell segíteni az ágazatot a gödörből, hogy megkezdhesse a felkészülést az európai uniós csatlakozásra, amire ugyancsak kevés ideje maradt.

Az előttünk lévő költségvetés agrárfejezetének legnagyobb hibája, hogy nem számol a mai rendkívüli helyzettel és annak lehetséges következményeivel.

(13.50)

A 162 milliárd forint fejezetenkénti kiadási főösszeg 20 százalékos növekedést jelent az évközbeni zárolás szintjéhez mérten - amit magam sem értek, hogy miért ehhez mérik -, a költségvetési törvényben elfogadott bázisszinthez képest 18,5 százalékos a növekedés. Ha a bevételeket leszámítjuk, amelyek 45 százalékos növekedést mutatnak - többek között olyan termelői szolgáltatási díjak növelésével, mint az ingatlantulajdoni lap kiváltása, a termékminőség-vizsgálati díjak, az állat- és növény-egészségügyi szolgáltatások drágítása -, akkor már csak 9 százalékos a költségvetési támogatásnövekedés, ami reálértékben lényegében az idei szintnek felel meg.

Ezen belül azonban legnagyobb mértékben a minisztérium működési kiadásai nőnek 19 milliárd forinttal, azaz 27,3 százalékkal. Megjegyzem, hogy a 782 fős tervezett létszám több mint kétszerese az európai uniós országok hasonló intézményeinek. Talán megbocsátják a képviselőtársaim, ha nem tekintem agrártámogatásnak a kormányszervek fenntartását, a szakigazgatást, az ingatlan-nyilvántartást, azt a négy önjáró alapot, amit maguk a termelők befizetései töltenek fel. Ezek mind benne vannak a 262 milliárdos főösszegben.

Mindezek után nem meglepő, ha a termelőknek csak 135 milliárd forint közvetlen költségvetési támogatás jut, ami mindössze 7 százalékos növekedést jelent. Ez tehát a mezőgazdasági termelők kiemelt támogatása? A támogatások elégtelen mértéke mellett a fejezeti belső arányok - helyesebben aránytalanságok - is teljesen elfogadhatatlanok. A beterjesztett költségvetés a gazdák gödörben hagyásának és a vidék további leszakadásának a képét vetíti előre. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a kormány ágazatért felelős tagja záradék csatolása mellett írta azt alá, kifejezve egyet nem értését.

Izgalommal vártam egyébként Torgyán miniszter úr többször beígért, képviselői helyéről történő hozzászólását. Gondoltam, ha már általános vitára alkalmasnak találták kisgazda képviselőtársaim a tervezetet, valami frappáns dologgal fognak itt előrukkolni. Ha a miniszter úr a költségvetési vita hetére eső több mint egyhetes külföldi útját nem tekintem annak, akkor ilyen frappáns megoldás nem történt. A 413 milliárd forintos számháború egy dologra kiválóan alkalmas volt: arra, hogy a társadalom más, nehéz helyzetben levő tagjaiban táplálja az ellenérzéseket az agráriummal és reális törekvéseinkkel szemben.

A 413 milliárdnak egyébként még a felét sem lehet termelői támogatásnak tekinteni, abból mindössze 197 milliárd az; legnagyobb hangsúllyal itt is az intézményfejlesztés jelenik meg. Egyébként érthetetlen, hogy az EU-konform intézményrendszert nem a mai elavult struktúra átszervezésével, a feladatok decentralizálásával, hanem folyamatos központi bővítéssel akarják létrehozni. Ez irracionális, a mai költségvetési helyzetben finanszírozhatatlan törekvés.

A megismert kiadási célok mellett a 413 milliárd forintos alternatívát egyszerűen nem lehet elfogadni. A benyújtásra került módosító javaslataink a gazdálkodók helyzetének javítására helyezik a hangsúlyt, a 46 milliárdos többlettámogatás forrásoldala véleményünk szerint biztosítható, lehetővé teszi a termelők képviselői és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium között szeptember 15-én létrejött megállapodás teljesítését is. A növelt források ésszerű elköltésével konszolidálható az agrárpiac és a termelői adósságállomány, némiképp a beruházások is megélénkülhetnek.

Az Európai Unió gazdaságában kemény verseny zajlik, nem kivétel ez alól a mezőgazdaság sem. Az agrárium versenyhelyzetbe hozásához ennél sokkal több forrásra lenne szükség, de tudom, vannak realitások, vannak más érdekszférák és vannak más területek, ahol szintén szükség van a pénzre. Azonban számolni kell azzal, hogy a társadalom évtizedekig fogja fizetni az árát a csatlakozást követően, ha a mezőgazdasági termelők esélytelenül lépnek az Unióba.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu