DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt három évben, és ebben egyetértés van a Házban, jelentős mértékben, összesen 13 százalékkal bővült a magyar gazdaság. Olyan többletforrások keletkeztek tehát, amelyek ésszerű felhasználásával már az idén is csökkenteni lehetett volna egyrészt a társadalmi egyenlőtlenségeket, másrészt beruházásokkal megalapozni az ország jövőjét. Nem ez történt. A költségvetési törvény tervezetét áttanulmányozva sajnos arról győződtünk meg, hogy jövőre sem fog ez történni. Nincs tehát szó olyanfajta beruházásokról, amelyek egy ország jövőjét hosszú távon megalapozzák.

Mi az oka ennek? Vélhetőleg az, hogy a kormány egy átfogó gazdaságpolitikai program híján, koncepció nélkül tervezett költségvetést, ebből kifolyólag - az ígéretek ellenére - nem született új, a feladatokat és a pénzügyi lehetőségeket tekintetbe vevő elképzelés. Nem születtek az állami tevékenységet ésszerűsítő, jobb szolgáltatásokat eredményező és ehhez képest kisebb adókat igénylő reformok.

Abban egyetértés van, hogy a költségvetési egyensúly megtartása fontos, azonban ha nincsenek az előbb említett reformok, erre más mód már nincs, mint a fiskális takarékoskodás. Erről szól a következő évi költségvetés tervezete, persze részrehajlóan. Részrehajlóan abban az értelemben, hogy a kormány mások rovására takarékoskodik. Bár vitatják, de a számokból kiderül, hogy saját kiadásait 17 százalékkal növeli, miközben az önkormányzatok támogatására jó esetben csak az inflációt fogja fedezni.

(13.20)

A takarékoskodás leginkább egyébként beruházások visszafogásán érezhető; ez azért kifogásolható szakmailag és politikailag is, mert a beruházások visszafogása tovább rontja az ország modernizációjának az esélyét.

Egyébként az Orbán-kormány tevékenységétől eddig sem volt idegen a vagyon felélése, annak gyarapításával szemben. Elég csak a koncessziós bevételek és a tb-vagyon elköltésére vagy az ÁPV Rt. tervezett tőzsdézésére utalni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az idén a kormány számos átcsoportosítást hajtott végre a költségvetésben, amely tovább csökkentette az eredetileg is alacsony beruházási kiadásokat. Ennek eredményeként a költségvetési beruházások az első félévben mindössze 9 százalékkal nőttek. Ráadásul itt egy romló tendenciát tapasztalunk, hiszen a második negyedévi statisztika már csak 8 százalékos volument jelez - és ez a jövőben is folytatódik. Bár sokan vitatják, és vita folyik arról, hogy vajon az infláció alultervezett-e, de még ha teljesül is, a felhalmozási kiadások reálértéke érdemben nem nőhet. Éppen a felzárkózást segítő és sokak számára esélyt teremtő beruházásokra nem lesz fedezet, míg felesleges kormányzati építkezésekre, tb-székház vásárlására, Szent Korona költöztetésére igen.

Nézzük azokat a beruházásokat, amelyek mindnyájunknak fontosak. Az elmúlt évben egyetlen méter autópálya sem épült az országban, és a korábban beharangozott fejlesztésekre a költségvetésben - és nem hitelfelvételben - jövőre sincs pénz. S vajon milyen az a konstrukció, amely miatt a hitelek egy részét majd a beruházások helyett üzemeltetésre fogják költeni? Jó példa az M1-es ügye. Heteken, hónapokon keresztül azt hallottuk, hogy csökkentik az autópályadíjat a határnál, a határmenti szakaszon, ahol eddig fizettek az utasok. Arról viszont nem szóltak, hogy ennek fejében még száz kilométeres szakaszon fognak január 1-jétől autópályadíjat fizetni, ott, ahol eddig ingyenes volt. És hol van az az autópályaprogram, amelyben 600 kilométernyi fejlesztést ígértek, miközben a következő évi költségvetésben erre utaló jel sincs?

Persze van egy megoldás, de ez nem kívánatos: ha olyan nagy összegű és nagyon drága hiteleket vesz fel az ország külföldön, hogy abból autópályákat építsen. Azonban ezt egyikünk sem kívánhatja. Valószínű, hogy szerényebb programokat viszont kellene támogatni, és én ilyennek tartom a 4-es út bővítését. Nagyon sajnálom, hogy erről a következő évi költségvetésben sincs szó, bár a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, Varga Mihály képviselőtársam itt a parlamentben erre többször ígéretet is tett. Pedig itt nem autópálya-építésről lenne szó, hanem egy jóval szerényebb, viszont az Alföld számára kulcsfontosságú vérkeringés megindításáról.

Szintén a beruházások közé tartozik a lakáskoncepció és az, amit önök a költségvetési törvény tervezetében ezzel kapcsolatban ígérnek. Én még emlékszem arra, hogy arról volt szó, hogy van egy lakáskoncepciója az új kormánynak, és hogy ennek hatására napról napra több lakás épül az országban. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a koncepció hiánya, az ötletszerű intézkedések keltette bizonytalanság miatt a kormányváltás óta aggasztóan visszaesett a lakásépítések száma. Idén az első félévben mindössze 5800 lakás épült. Hiába mondják önök, hogy majd 2000-ben sokkal több pénzt szánnak lakásépítésre, mint az idén, ha nem tudjuk, hogy hogyan és milyen formában.

És azt, hogy a támogatási rendszert átalakító új ötletek képtelenek, mutatja, hogy a kormánypárti képviselők is azt javasolják, nagyon sokan a különböző parlamenti bizottságokban, hogy halasszák el ennek az új lakástámogatási rendszernek a bevezetését. Miközben tehát égető szükség lenne a lakásállomány korszerűsítésére, a fiatal családok számára megfelelő otthon teremtésére, bizonytalanság, meggondolatlanság és helybenjárás van. Pedig természetesen az építőipari konjunktúra több ezer munkahelyet is teremtene, és hathatósan segítené az egyébként oly ambiciózus 4,5 százalékos gazdasági növekedést.

A sort folytathatnánk a felsőoktatási, az önkormányzati, az egészségügyi beruházások visszafogásával, a közmunkák elégtelen támogatásával, az árvízvédelmi és idegenforgalmi fejlesztések háttérbe szorításával. Mert való igaz, hogy kicsi annak a matematikai statisztikai valószínűsége, hogy az idei árvíz után még egy árvíz lesz. Csakhogy erre nem igaz az a közismert vicc, amikor megkérdeztek egy matematikust, hogy ha egy az ezerhez az esélye annak, hogy egy repülőgép leesik, akkor hogyan tudná valaki ezt a kockázatot csökkenteni, és ő azt válaszolta, hogy vigyen magával egy bombát, mert az már igazán valószínűtlen, hogy ugyanazon a gépen még egy bomba lehet, és ettől felrobban és leesik a gép. Vagyis nem járható út az, hogy ne készüljünk fel a természeti csapásokra.

1998. november 9-én itt, az Országgyűlésben a Magyar Köztársaság miniszterelnöke azt mondta, hogy nem lesz tavasszal árvíz. Itt hangzott el! Nem kell tehát különleges óvintézkedéseket tenni. Majd leesett a hó, és az közismert, hogy tavasz táján el szokott olvadni, és a Tisza vízgyűjtő területén ebből általában tiszai árvíz szokott keletkezni. Én nagyon szeretném, ha most elkerülhetnénk azt, ami az idén velünk történt, tehát ha valóban megerősítenék a gátakat, valóban felemelnék a Tisza-tó vízszintjét, és nekiállnának a jászsági főcsatorna építésének, amely megoldást jelenthetne a tiszai árvizek levezetésére. Mert az, ami ma történik, hogy olyan alacsony az állami beruházások színvonala, biztosítja számunkra a helybenjárást, de nem biztosítja azt, hogy a hátrányos helyzetű országrészek felzárkózására valóban érdemi lépés történjen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A beruházások mindig kockázatosak. Így volt ez minden kormány idején, így van ez az önök kormánya idején, így volt az előző és az azt megelőző kormány idején. Hogy mennyire kockázatosak, azt mutatja, hogy az 1998-as zárszámadásban elég nagy összeget, 35,9 milliárd forint felvett hitelt, amelyet a Magyar Államvasutak céljaira vettek fel, vállalna át az állam. Ebben a kérdésben rendkívül nagy vita volt a költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén. Arról azonban sem akkor, sem azóta nem szóltak a kormány képviselői, hogy a határozat másról is szól. Engedjék meg tehát, hogy a ma megjelent kormányhatározat 2. pontját felolvassam:

"A MÁV Rt. a 2000. évben ezer kilométer vonalhosszon mentesül az üzemeltetési kötelezettség alól. Ezen túlmenően a KHVM és a MÁV Rt. további mellékvonalakon végez vizsgálatot a hatékonyabb üzemeltetés feltételeinek feltárása érdekében."

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát hogy világos legyen, jövőre a vasútvonalak csaknem egyharmadán leállhat a személyszállítás Magyarországon; egy kormányhatározattal, amelyet eddig titkoltak, egy olyan kormányhatározattal, amelyről nem beszéltek, amikor a 35,9 milliárd forintról szó volt a bizottság ülésén, egy olyan kormányhatározattal, amely nagymértékben megváltoztatja Magyarország életét, és döntő mértékben a hátrányos helyzetű városokat és falvakat érinti. Ez a döntés mérhetetlenül káros, és a kormány eljárása pedig felháborító, mert ezer kilométeren megszüntetni a vasúti szolgáltatást Magyarországon, ez azt jelenti, hogy az egész ország életét változtatják meg egy tollvonással, miközben nem kínálnak semmilyen más választási lehetőséget a magyar társadalom számára. Ha ezt jelenti a korszerűsítés, ha ezt jelenti az állami szerepvállalás Magyarországon, akkor nagyon nagy baj van.

Én azt kérem a kormánypárti képviselőktől, hogy gondolják át ezeknek az intézkedéseknek a hatását, gondoljanak arra, hogy saját választókörzetük lakóival is találkoznak, amikor hazautaznak, gondoljanak arra, hogy vajon mit fognak szólni azoknak a térségeknek a lakói, ahol megszüntetik a vasúti szolgáltatást, miközben semmilyen más szolgáltatást nem biztosítanak számukra. És gondoljanak arra, hogy volt-e már példa arra Magyarországon, a modern kori magyar demokrácia történetében, hogy egy ilyen súlyú lépést egy egyszerű kormányhatározattal mintegy suttyomban, titokban tegyenek meg. Az esetet példátlannak és elfogadhatatlannak tartom!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu