PERLAKI JENŐ (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzatok költségvetése és finanszírozása a központi költségvetés egyik legnagyobb alrendszere, ezért nem lehet az önkormányzati finanszírozás részproblémáit kiragadni, így az szja kérdését sem.

A helyi önkormányzatoknak a központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásai az állami hozzájárulások és támogatások, valamint az átengedett személyi jövedelemadó együttesen, az előző évihez képest 8,5 százalékkal nőnek. 8,5 százalékkal! Így a 2000. évben az önkormányzatok rendelkezésére 680 milliárd 669 millió forint áll, melyből 441 milliárd az állami támogatások és hozzájárulások része s 239,5 milliárd az átengedett személyi jövedelemadó.

Az állandó lakosok által az 1998. évre bevallott és az APEH által településenként kimutatott, átengedett személyi jövedelemadó változatlanul 40 százalékos mértékű átengedése következtében nagymértékben, 25,1 százalékkal nő az előző évi teljesítéshez képest. Ezért a központi költségvetési támogatások és hozzájárulások tekintetében az önkormányzatok finanszírozása nem csökken. A fenti összeg elegendő az átlagkeresetek 8,25 százalékos növelésére, mintegy 3 százalékos helyi létszámcsökkenés figyelembevételével, fedezetet jelent továbbá a felhalmozási kiadásokhoz kapcsolódó költségvetési támogatások 9 százalékos emelkedésére.

Annak érdekében, hogy a települési önkormányzatok közötti jövedelemdifferenciálódás ne fokozódjon, és a központi források még feladatarányosabb elosztása valósuljon meg, szükség van e forrás belső összetételének a módosítására. Így az átengedett személyi jövedelemadón belül további hányadot szükséges bevonni a normatív elosztásba, a lakhelyen maradó rész terhére.

A 2000. évi szabályozási megoldás természetesen az önkormányzati autonómiát nem sérti, hiszen az állami hozzájárulások, hasonlóan a személyi jövedelemadóhoz, továbbra is alanyi jogon illetik meg a települési önkormányzatokat, és a felhasználásukról szabadon dönthetnek. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a Bokros-csomag bevezetése óta a jövő év lesz az első olyan év, amikor a 6 százalékos inflációs várakozások figyelembevételével reálértékben is nőni fog az önkormányzatok támogatása.

Az Országgyűléshez benyújtott költségvetési törvényjavaslat szerint a 2000. évben az önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásai esetében 8 százalékot meghaladó emelkedés várható. Ez a növekedési dinamika a támogatás reálértékének emelkedését jelenti.

A helyi önkormányzatok forrásszabályozásának 2000. évre vonatkozó alapvető jellemzői a következők: a normativitás erősödése, a szolidaritás a gyenge jövedelmi háttérrel rendelkező önkormányzatok működőképességének erősítésére, a területi kiegyenlítés az infrastrukturális ellátottság különbségeinek mérséklésére, valamint a társulásos feladatmegoldás ösztönzése. Az előzőekben felsorolt alapelveknek megfelelően tovább erősödik a feladatarányos finanszírozás.

Elsőként fontos hangsúlyozni, hogy a kormány kiemelt figyelmet kíván fordítani a kistelepülések pénzügyi helyzetére. A jövedelemkiegyenlítés rendszerében a kistelepülések számára több állami támogatás kerül meghatározásra, mint az 1999. évi költségvetés tervezése során. Ez azt eredményezi, hogy az alacsony lakosságszámú és gyenge gazdasági potenciállal rendelkező települések központi költségvetési kapcsolatokból származó forrása nagyobb mértékben emelkedik, mint a többi település esetében. Amennyiben ez nem történne meg, úgy a kistelepülések elmaradottsága tovább fokozódna.

E téren a korábbi évekhez képest pozitív változás, hogy a községek általános támogatásának javasolt összege, melynek mértéke 1990 óta 2 millió forint volt, most 3 millió forint. Az összeg azonban a lakosságszám alapján kerül felosztásra úgy, hogy 1 millió forint minden önkormányzatot egységesen megillet.

Az önkormányzatok jövő évi támogatási rendszerén belül fontos és sokat vitatott elem a személyi jövedelemadóból származó bevételek köre. E kérdésnél fontos hangsúlyozni a következőket.

(18.50)

Az önkormányzatok továbbra is a személyi jövedelemadó 40 százalékából részesednek, azonban a helyben maradó szja értéke 5 százalékra csökken, a normatíván elosztott szja pedig 35 százalékra nő. E szabályozás szintén a kistelepülések jövedelmi pozíciójának a javítását szolgálja. Amennyiben 2000-ben is az 1999. évre eredetileg jóváhagyott 15 százalékos mértékkel számolnánk, úgy erőteljesen fokozódna az önkormányzatok közötti jövedelemdifferenciálódás. Vagyis a gazdagabb települések még magasabb összegű, a szegényebb, nagy munkanélküliséggel sújtott, szűkös helyi adóbevételi lehetőségekkel rendelkező települések még alacsonyabb összegű személyi jövedelemadó-bevételben részesednének.

Ennek elkerülése, és a központi források még inkább feladatarányos elosztása érdekében az átengedett személyi jövedelemadón belül további hányadot szükséges bevonni a normatív elosztásba. A lakhelyen maradó szja csökkentésének másik oka, hogy az Országgyűlés a közoktatási törvény módosításával kötelezettséget vállalt a nettó működési kiadásoknak a korábbi 80 százalék helyett 90 százalékos mértékű finanszírozására. E kötelezettségvállalás 31,5 milliárd forintos többletkiadást jelent. Ugyanakkor az önkormányzatoknak ennyivel kevesebbet kell fordítaniuk a helyi bevételeikből a közoktatási feladatokra. Mindez gyakorlatilag forráscserét jelent, az szja helyett normatív állami hozzájárulás lép be.

Ez a finanszírozás alapvetően kedvező a gyenge jövedelmi hátterű önkormányzatokra, elsősorban a községekre. A személyi jövedelemadó helyben maradó részének csökkenésével párhuzamosan 16,5 százalékkal, mintegy 6,2 milliárd forinttal nő az önkormányzatok jövedelemkülönbségének mérséklésére szolgáló szja-előirányzat, amely szintén az előzőekben felsorolt célok megvalósítását segíti. Szintén a kistelepülések számára kedvező változás, hogy a javaslat a kisiskolások lakóhelyen történő tanításához több új, normatív állami hozzájárulás formájában megjelenő támogatást biztosít.

E javaslat nem egyszerűen csak többletbevételt jelent a kistelepüléseknek, hanem egyúttal megakadályozza a fiatalok elvándorlását is. E téren megemlítendő a körjegyzőségek támogatásának növelése. A körjegyzőségek működésének alap-hozzájárulása ugyanis 60 százalékkal, az ösztönző hozzájárulások pedig 15 százalékkal nőnek. Amennyiben az önkormányzatok élnek a központi költségvetés által kiemelten támogatott körjegyzőség lehetőségével, úgy az igazgatási kiadásaik csökkenhetnek, és más fontosnak tartott, például felújítási, beruházási, szociális kiadásaikra többet fordíthatnak.

A jövő évi költségvetés előkészítése során a kistelepülések mellett a térségi feladatot ellátó intézményhálózatot fenntartó kisvárosok finanszírozására is kiemelt figyelmet fordított a kormány. Ezen kisvárosok a megyei önkormányzatok számára előírt kötelező feladatokat önként látják el, például kórházakat, középiskolákat, kollégiumokat tartanak fenn. Azonban az intézmények működtetése teljes egészében az önkormányzatokra hárul. Jövőre a központi költségvetés ezen önkormányzatok pénzügyi terheihez hozzájárul. A támogatás a költségvetési törvény 4. számú mellékletébe, a személyi jövedelemadó elosztási rendszerébe került beépítésre.

Az önkormányzatok gazdálkodásának nagyobb biztonságát szolgálja, hogy 2000-ben tovább bővül az osztott finanszírozású szociális ellátások köre. Mindez azt jelenti, hogy az önkormányzatok által kifizetett egyes jövedelempótló támogatásoknál a központi költségvetés a korábbi 70 százalék helyett 75 százalékos mértékű megtérítésre vállal kötelezettséget. E téren további kedvező változás, hogy a jövedelempótló támogatások köre 2000-ben rendszeres szociális segéllyel bővül. Ezzel egyrészt egységessé válik a különféle juttatásokhoz kapcsolódó központi támogatások mértéke, másrészt az osztott finanszírozás konstrukciója nagyban segíti, különösen a kistelepülések esetében a folyamatos gazdálkodás pénzügyi biztonságát.

Az önkormányzati szabályozórendszer változásai közül kiemelendő az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő, vagyis működésiforrás-hiányos önkormányzatok támogatási feltételrendszerének módosítása. E módosítás, amely lényegében szigorítást takar, azt szolgálja, hogy a működést szolgáló több milliárd forintos központi forrásokra csak azok az önkormányzatok legyenek jogosultak, amelyeknél valóban olyan szűkösek a helyi bevételi lehetőségek, hogy a kötelező feladataikat csak a központi költségvetés segítségével tudják ellátni.

E támogatási rendszer változásának egyértelműen kedvező eleme, hogy bővül a működésiforrás-hiányos önkormányzatok fejlesztési mozgástere, 2000-től ugyanis a működésiforrás-hiány számításánál teljes egészében figyelmen kívül kell hagyni a magánszemélyek kommunális adóját, a lakosság által befizetett építményadó és telekadó 20 százalékát, a lakáshoz jutás és a lakásfenntartási támogatás felét, valamint a megyei önkormányzatok részére átengedett személyi jövedelemadó 10 százalékát.

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mindez azt jelenti, hogy e forrásokból azok az önkormányzatok is valósíthatnak meg fejlesztéseket, amelyek egyébként a működési kiadásaik finanszírozására központi költségvetési támogatást igényelnek. A benyújtott költségvetési törvényjavaslat további pozitívuma az önkormányzatok számára, hogy a felhalmozási kiadásokhoz kapcsolódó költségvetési támogatások 9 százalékkal, vagyis az átlagos növekedést meghaladóan bővülhetnek. A fejlesztési források közül a legnagyobb volumenű a címzett és céltámogatás, amelynek javasolt előirányzata a jövő évben, az évi 48 milliárd forint helyett 52,3 milliárd forint. Szintén 9 százalékos növekedést javasol a kormány a céljellegű decentralizált támogatás esetében, amelynek jövő évi előirányzata 6,87 milliárd forint, valamint a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás esetében, amely 2000-ben további 10,9 milliárd forint központi költségvetési forrást jelent.

Tisztelt Országgyűlés! A 2000. év állami költségvetésének vitája a végéhez közeledik. Éppen ideje, hogy világossá tegyük a szakmai kérdések mögött lévő viszonyokat! Hadd értse az, aki hallgatja a közvetítést, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezette kormány javaslata hogyan befolyásolja a polgárok életviszonyait. Mondandómban az önkormányzatokon átfolyó pénzek növelésének és elosztásának hatásait szándékozom érthetően boncolgatni. Hiszen amikor azt mondjuk, hogy forrás, finanszírozás, forrásátrendezés vagy normatíva, ezt leginkább azok értik, akik önkormányzatokkal és költségvetéssel foglalkoztak az évek során. Szándékom az is, hogy a búzát szétválasszam az ocsútól, az igaz állításokat a hamisaktól.

Nézzük meg először, hogy a kormány teljesíti-e az ígéreteit! "Az új évezred küszöbén" című kormányprogram 60-61. oldaláról fogok idézni néhány mondatot, amely alátámasztja állításaimat:

"A kormány határozott szándéka, hogy biztosítsa az önkormányzás feltételeit és garanciáit. A központi államhatalom feladata, hogy felügyelje a törvényességet, bizonyos alapvető közszolgáltatásokat minden esetben biztosítson, valamint hogy mérsékelje az önkormányzatok eltérő adottságaiból szükségszerűen következő egyenlőtlenségeket.

Az önkormányzati finanszírozás ellentmondásai egyre kevésbé engedik érvényesülni az önkormányzatok valódi önállóságát. Az önkormányzati finanszírozást szilárd, normatív alapokra helyezi a kormány, helyreállítja a feladat- és forrásmegosztás arányait, az új szabályozásban kiegyenlítetten lesznek jelen az alapellátást finanszírozó normatív támogatások, a kiegyenlítést szolgáló támogatások, valamint a helyi, megosztott és saját bevételek csoportjai." Eddig az idézet.

Itt hadd tegyek egy megjegyzést. Aki az önkormányzatok finanszírozásával foglalkozik, jól tudja, hogy az egymást követő kormányok egyre inkább e szerint a célkitűzés szerint kell hogy haladjanak, hiszen 1990-től kezdve az önkormányzatok finanszírozásának jelentős részét privatizációs bevételekre hagytuk, és olyan elosztást hozott létre a '90-es önkormányzati törvény, amely egyes településeket forráshiányossá tett, mások pedig forrásbővében voltak.

(19.00)

Visszatérek a kormány ígéretére. A normatív alap azt jelenti, hogy az önkormányzat a számára kötelező feladat valamilyen mennyiségi jellemzője szerint kap támogatást a költségvetésből, vagyis ha száz tanulót tanít az általános iskola, akkor 10 millió forintot kap az önkormányzat ennek finanszírozásához, ha kétszázat, akkor 20 millió forintot. Vagyis arányosan növekednek ezek a bevételek. Ez az alapja a normativitásnak. Tavaly egy általános iskolai tanulóra 83 ezer forintot, idén pedig 100 ezer forintot kap az önkormányzat csak az általános iskolai oktatás normatívájából. De hangsúlyozom, hogy a közoktatási törvény elfogadása folytán más normatívák is kapcsolódnak ide, például a napközis foglalkoztatás, az 1100 főnél kisebb településeken az alsó tagozatos gyermekek oktatását segítő normatív állami hozzájárulás és mások is. Ezzel illusztráltam azt, hogy mit jelent a feladatfinanszírozás erősödése. A közoktatásban az emelkedés folytán az államtól származó pénz 79 százalékát teszi ki a kiadásoknak, és ilyen még sohasem volt. Ez az egyik oldala annak, hogy az iskolákban jobb körülményeket biztosítsanak a gyermekek oktatásához. Erre 20,2 milliárd forinttal ad többet a költségvetés, mint tavaly.

Hogy még mennyivel, arra néhány példát fogok rögtön mondani. Az óvodai neveléshez például közel 6 milliárd forinttal, 20 százalékkal többet ad. Az iskolai oktatást az imént mondtam, az iskolai szakképzést 65 százalékkal nagyobb összeggel támogatja, közel 7 milliárd forinttal. A különleges gondozás keretében nyújtott ellátáshoz 2000-ben 24 százalékkal több pénz jut. Az alapfokú művészeti oktatás is 15,8 százalékkal többet kap. A kollégiumi, externátusi ellátáshoz 34 százalékkal növekvő mértékben járul hozzá az állami költségvetés - hogy néhány példát említsek ezek közül.

Az ellenzék azt állítja, hogy a kormány nem szavahihető, nem hajtja... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Forrás: parlament.hu